Ki kérte a következőt? – Big Brother vs. Való Világ: második menet
Még a legpesszimistább előrejelzéseket is alulmúlta a valóságshow-k második köre. Mindenki sejtette, hogy az első rácsodálkozás elmúltával néhányan majd új szórakozás után néznek, de arra senki se számított, hogy ennyien.
Bár a Való Világ 2 akár sikerként is elkönyvelheti, hogy – az első szériával ellentétben – most stabilan veri a Big Brothert, ám abszolút értékben mindkét csatorna komoly nézőszámot vesztett az őszi realityőrülethez képest.
Az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba. A Való Világ sávjából kimenekített Big Brother már nem sok ellenállást fejt ki az RTL Klub Híradó-Fókusz-Való Világ-Barátok közt gőzhengerével szemben. Március 10-én például majd kétszer annyian voltak kíváncsiak Marsi Anikóra, mint a BB 2 házban tolongó névtelen tömegre. A közszolgálati televízió is egyre sikeresebb erőfeszítéseket tesz azért, hogy legalább a valóságshow-kiütéses idősebb korosztályt magához csábítsa.
Sajtó a csatasorban
Akárhogy is, a valóságshow-k hónapok óta cupákos velős csontként csábítják rágcsálásra a legkülönfélébb sajtóorgánumokat. Kétféle hangnem dominál: a feltétlen kiszolgálásra berendezkedett bulvármédiáé és a kultúra végét jövendölő értelmiségi fanyalgásoké. A bulvárlapok elosztották magukat a két csatorna között, és vívják állítólagos harcukat.
A Való Világ a Blikkel és a Best Magazinnal, a Big Brother a Színes Mai Lappal és a Storyval alkot megbonthatatlan egységet. Mindkét műsort alaposan támogatja a csatornája minden lehetséges műsora is – Reggeli kávénkat Lorenzóval szürcsölhetjük, míg Renato Lacazot falatozik, délután Mónika Ágival, Claudia Zsanettel cseveg, este pedig a Találkozások és az Aktív szolgáltatja a promóciót.
A kritikai oldalon némileg árnyaltabb a helyzet. Érdekesen oldotta meg a "nagy versenyt" az Index internetes portál. Egyik újságírója a BB-t szemlézi, Tóta W. Árpád pedig a VV-ről ír. Jóval snasszabb "megoldást" talált az Origo, amelyik egyszerűen bérbe adta nevét és felületét a Való Világ számára. Nem valószínű, hogy innen érkezzenek a médiakritikai igényességgel kimunkált elemzések.
Mindez nem hagyott helyet annak, hogy a show-król mint műsorokról legyen szó: milyenek szakmai értelemben és milyenek tartalmilag? A kereskedelmi tévék nem bizonyulnak jó partnernek, ha saját műsoraikról kell beszélni. Az RTL Klubnál és a TV2-nél "illetékeseket" kerestünk, de csak olyanokba futottunk, akik vagy a bulvárlapokból már ismert PR-válaszokat adták kérdéseinkre (a valóságshow mindenhol a világon nagy siker, itthon is van rá igény stb.), vagy éppenséggel semmit sem mondtak. A közvetlen munkatársakhoz, a műsorkészítésben résztvevőkhöz a mechanizmus nem enged eljutni.
A titkolózás, a csak "többszörösen ellenőrzött információ" közlése az érdemi diskurzust akadályozza, és nyilván a konkurenciának szól: tőlünk ugyan nem tudtok meg semmit! Így aztán félig-meddig civil nézőpontokat kerestünk témánkhoz: mi ez az egész?
Bentlakók és nézők
Csörögi István esztéta: "A második-harmadik körre még maradhat a nagy érdeklődés, utána azonban meredeken zuhanó nézettséget jósolok. Mostanra az előző eredmény 60-80 százalékát saccoltam, a harmadik szériára majd a felét. Egyelőre úgy tűnik, bejött a számításom. Az első körben talán azért is volt olyan magas a nézettség, mert az is nézte, aki nem szerette; újdonság volt, és aki utálta, az is látni akarta, mit utál. Az első itthoni realitypróbálkozáshoz, a ViaSat Bárjához képest élesebb, keményebb, szemérmetlenebb a két mostani. A Való Világ inkább a drámaiságot hangsúlyozza a párbajjal, az éles kiszavazósdival, az esténkénti sűrített, a konfrontációra koncentráló adásokkal. A Big Brother nyugodtabb, póriasabb képi világában is, a napi epizódok felépítésében is. Sokan elmondták már, hogy a valóságnak kevés köze van ezekhez a valóságshow-khoz. Meghatározott szituációkba beterelt emberekről van szó, akiket finoman vagy kevésbé finoman, de végig manipulálnak. Így alakulnak ki a szerepek: a kacér, ledér nőszemély, a mindenki anyukája, a macho srác, a művész hajlamú szépfiú, a jópofa-nagydarab vagány. A műsor a néző számára is ellenőrizhetetlen; itt a szavazás kimenetelére gondolok. Miközben a beleszólás illúziója megvan, nincs valódi nézői kontroll. A rajongótáborok is manipuláltnak tűnnek, több tucat gyerek, kezükben táblákkal; attól tartok, ők csak a 'vatta', amellyel feltöltik a kép hátterét a műsorvezető mögött."
A VV-nél érezhető a törekvés, hogy csomópontok, drámai vagy a drámaiság lehetőségét rejtő helyzetek köré csoportosítsák az esti összefoglalókat. A BB-ben inkább megjelenik a napi tevés-vevés is, a titokszobában végzett konfessziószerű beszélgetésekkel vegyítve. De még ezzel a lazább szerkesztéssel is jóval több történés zajlik egy napi összefoglalóban, mint bármelyik szappanoperában. Ha egy félórás epizódba ennyi mindent akarna sűríteni a forgatókönyvíró, a valóságtól elrugaszkodottnak tűnne az egész. S lám, újra kiderül, az élet a legjobb dramaturg: a valóságshow-k "esemény/perc" mutatója jóval a szappanoperákban megszokott fölött van, és ezzel egyenes arányban növekednek a nézettségi mutatók is. Garantált izgalom minden este.
Mégis az igényesebb tévénézők (azok, akik nem zárkóznak el eleve a műfajtól) legfőbb ellenérve az, hogy "nem elég érdekesek" a szereplők. Az MTV kilencvenes évek eleji Real Worldjére, illetve a ViaSat Farmjára mutatnak, hogy "lám, lehet ezt igényesebben is csinálni". A Real World az égi csatornák dömpingjével együtt érkezett, emléke pedig megkopott azóta: dokumentaristább, problémaérzékenyebb volt, mint új mutánsai.
Horgász Csaba pszichológus – saját bevallása szerint – rendszeres nézője volt a Big Brothernek: "A pszichológia ismeri azt a jelenséget, amikor az egyén egy traumát emigrációval próbál feloldani, ellentétébe fordítani. Tehát kilép, elmenekül abból a helyzetből, amelyben van. Ilyennek látom azokat, akik beköltöztek a házba. Mindegyiküknek valamilyen megoldatlanság, kezelhetetlenség volt az életében, legtöbbször a társas kapcsolataikban. Ki- és beléptek egyszerre: ki a világ elé, és be egy zárt rendszerbe, egy még szeparáltabb helyzetbe. Éppenséggel az alkotóművész is a traumákat fordítja át, de ott alkotás, kreatív tevékenység lesz az eredmény. Itt nincs alkotás, pusztán egy máshová helyezett lét, amelyben nyilván az ismertségtől, a sztárságtól várják a megoldást kinti életük problémáira."
Csörögi István: "A magyar televíziózásba nem az MTV Real World robbant be, hanem a BB, és ez nem véletlen. A Real World nyitottabb, önreflektívebb volt: a szereplők dolgoztak, éltek, eljártak otthonról, és esténként megbeszélték, mi történt velük. Így tényleg az élet szüremlik be a sorozatba, kevésbé ellenőrizhető, mi zajlik a házban. Nem a kiképzőtábor-jelleg dominál, mint a BB típusú show-kban. A fejlődés azonban egyértelműen a 'be-avatkozós' műsorok felé mutat. A beszélgetős műsorokban még csak elméláztunk azon, milyen életek vannak, most már be is avatkozunk az életekbe. Ahogy az ingerküszöb még távolabb tolódik, úgy nő a beavatkozás mértéke, akár ténylegesen is életekbe avatkozik majd a televízió. A nézőnek a népfelség, a hatalom érzetét és méltóságát adja, de ez végül is illúziónak bizonyul."
A "népakaraton", a végeredményen sokan elcsodálkoztak.
A VV Szabija szinte a surranópályán futott be, a mozdíthatatlannak tűnő Okit és az üstökösként berobbant – és a VV-stáb saját véleménye szerint tuti befutó – Majkát is kiszorítva a végelszámolásnál. A BB Évijének sem sokan jósoltak volna nagy jövőt Renatóval közös pornográf nyitánya után. Horgász Csaba pszichológus mégis állítja, elsőségében semmi meglepő nincs: "Önmagát adta. Nem frusztráló jelenség, mint ellenpontja, Zsanett, aki nárcisztikus, egoista jelenségnek mutatta magát. Évi egyszerű, hozzáférhető, elérhető nő."
Szabi, a Való Világ első befutója sokakat meglepett, furcsa módon azokat nem, akik bent laktak, vele együtt a házban.
Kégl Ágnes (Ági) 85 napot töltött bent:
"Nem lepett meg a győzelme. Karakter nélküli embernek láttam, és világszerte a hasonlók futnak be. Vagy nincs kialakult személyisége, vagy van, de nem vállalta. Először Okiból élt, aztán Majkából, a szavaiból, a gesztusaiból. Szabolcsot annak a női nézőrétegnek találták ki, aki a brazil szappanoperákra is vevő. Akinek én drukkoltam végig, az egyébként Nóri volt. Ha ő nyerte volna a VV-t, akkor azt mondanám, ez egy nagyon klassz ország. Mint ahogy Évi győzelmének a Big Brotherben nagyon örültem. Fontos, hogy egy nő nyert."
A VV 2-ben is veszíteni látszik az egyéniség a szürkeséggel szemben: legutóbb a sokakat megosztó, de kétségkívül izgalmas Kismocsok maradt alul egy jellegtelenebb figurával, Gáborral szemben. Úgy tűnik, a nézők szemében az egyéniség inkább zavaró tényező, lelkes sms-ekkel jutalmazzák azonban a "rendes gyerekeket".
A kistestvér
A két nagy monstrum, a BB és a VV között észrevétlenül maradt egy magyar valóságdráma. A Real Worlddel kezdődő és idehaza a Bárral folytatódó vonalba tartozott a ViaSat Farmja. Nem volt interaktív és nem építettek köré sztárgyártó mechanizmust: el is tűnt a kereskedelmi televíziózás süllyesztőjében.
Müllner Dóra, a Farm főszerkesztője:
"Azt hiszem, amikor kiderült, hogy a nagyok mire készülnek, már lehetett tudni, hogy a Farm nem lesz nézett. Elkészíteni azonban hihetetlenül izgalmas munka volt. Relatív sikertelenségének oka nyilván a hatástalanabb promóció, az, hogy nem interaktív és nem volt körülötte élő show. Valamint az is, hogy 'szemérmesebb' és lassúbb, mint a nagytestvérek. Itt is volt kijelölés, párbaj, volt az egészben feszültség, de nem voltak harsányan, a hatásra kihegyezett drámai helyzetek; életek voltak: ez a sorozat akár a közszolgálati televízióban is lemehetne. Fontos, hogy különböző korú emberek kerültek össze benne. Nem ők voltak érdekesebbek, a helyzet volt más: víz, villany nélkül az erdőben. Mégsem azzal voltak elfoglalva, hogy 'nehéz az élet', intenzív belső életük volt, amelyet annak ellenére éltek, hogy a stáb mellettük dolgozott. Nem másztunk bele a szereplők életébe, voltak kameramentes órák. Dokumentumfilmes szituáció volt, úgy éreztem, hogy nem tévéműsort csinálunk. Képileg is nagyon szépen sikerült, László Zsolt vezetőoperatőrt e munkája után hívták meg a főiskolára tanítani."
Horgász Csaba: "Sokat tűnődtem azon, hogy nézőként hogyan kellene viszonyulnom a valóságshow-khoz. Végül is jók-e vagy rosszak? Sok magányos ember van, s nekik ismerősöket, követhető, szerethető virtuális családot ad a két sorozat, sokkal közelibbet, mint a szappanoperák. Hazamennek egyedül, bekapcsolják a tévét, és máris az ismerősök veszik őket körül, akikben felfedeznek tulajdonságokat saját magukból. Végső soron magukért is izgulnak, amikor valamelyiküknek drukkolnak; ha ő sikeres, akkor én is. A sorozat azonban azt üzeni, hogy ambíciók és igazi képességek nélkül is sikerembernek lehet lenni. Éppen ebben van a baj: a társadalom kitermel viselkedésmódokat, életmódokat, értékeket, s a valóságshow nem tesz mást, mint ezeket piedesztálra emeli. Pusztán a tömegsiker miatt értékké, követendő modellé válik a szereplők viselkedése. Egy az egyben, reflexió, kritika és kérdés nélkül. Az RTL és a TV2 igazi felelőssége ez: nem elitcsapat, de elit helyzetbe kerül az a tucatnyi ember, akiket hónapokig mutat."
Ki a házból
Közel három hónap telt el azóta, hogy a VV-BB 1-es sztárok szétspricceltek a magyar showbusinessbe, hogy beteljesítsék küldetésüket. De mintha elmaradt volna a nagy áttörés. A legnagyobb izgalmat eddig Pongó hűtlensége okozta, a slágerlisták azonban még várnak a hódító LP-kre, slágerekre. Az újságíró-szakmai szervezetek úgy érezték, fel kell lépniük a bulvársajtóban próbálkozó BB-Zsanettel szemben, míg a televíziós műsorvezetés vagy a popénekesi karrier látszólag szabad pálya a plebejus médiasztárok előtt. Ám maguk a szereplők nem mindig értik, mi miért (nem) történik velük.
Ági: "Nem tudom, ki dönti el, hogy kit futtatnak és kit nem. Majka egyértelmű volt, mert abszolút használható képernyőarc. Bár mindenhonnan azt hallom, mi ketten vagyunk igazán képernyőre valók, én mégsem vagyok sehol. Itt ülök három hónapja, és nem jutok előre. Az én feladatom az kéne, hogy legyen, hogy énekeljek, a producereké pedig, hogy irányítsák az egész 'gépezetet'. Ehhez képest ha én nem szervezek, akkor éhen halok. Pedig most derülhet ki, hogy ki mennyire tud bizonyítani, mert nekünk még azelőtt adatott meg az ismertség, mielőtt rászolgáltunk volna. Azért lássuk be, három hónapig a fenekemet egy pamlagról lógatni nem olyan nagy ügy. Persze voltak ennél nehezebb dolgok is, de ettől ekkora ismertséget még nem feltétlenül kellett volna kapnunk. Nagyon nézett lett a műsor, és ez nekünk jó, mert pénzt ér az arcunk. Most kinek-kinek a rátermettsége, a tisztessége, a szerénysége dönti el, hogy tud ezzel élni. Meg persze, hogy mennyire taposnak el."
Mészáros Szabolcs (Szabi): "Sejtettem, hogy Majkát jobban fogják sztárolni, mert ő egy sokkal extravagánsabb típus, aki jobban érvényesül a képernyőn. Ezért természetesen inkább 'szem előtt' van, mint én, hiszen hetente ötször vezeti a Belevaló Világ című késő esti műsort. De ez nem bánt, sőt örülök a sikerének. Engem is megkerestek, el is mentem jó pár castingra, és végül az RTL Klub Ötletház című műsorának vezetését vállaltam el. Ez egy hetente kétszer jelentkező műsor, amely lakberendezéssel, designnal foglalkozik. Ezt vezetem Palotás Petrával. Kialakulófélben lévő produkció, és mivel én is egy kialakulófélben lévő műsorvezető vagyok, azt gondoltam, hogy ez lesz számomra a legjobb. Nem szerettem volna rögtön becsöppeni egy teljesen profi produkcióba."
Úgy tűnik tehát, hogy a minden idők legnagyobb költségvetésű tévéműsorainak büdzséjéből sem telik egy profi sztárcsináló csapatra. A szereplőket nem a stylist, a diétás tanácsadó, a menedzser és a producer fogadja a kijáratnál, hogy aztán csak fel kelljen ülniük a futószalagra. Odakint újra a saját valóságukba csöppennek, éppen abba, ami helyett egy másikat kerestek.
