Te meg mit nézel? – Megfigyelik a munkahelyi internethasználatot
„A dolgozók többsége naponta 12 percet tölt magáncélú szörfözéssel, ami kevesebb, mint egy kávészünet. Másik 12 százalékuk viszont napi egy órát is elszörfözik.” (Websence.com)
Az amerikai munkaerő 43 százaléka (50-60 millió felhasználó) fér hozzá munkahelyén a világhálóhoz, s ennek köszönhetően a munkavállalók 37 százaléka legalább havi rendszerességgel használja számítógépét – derül ki az eMarketer 2003 elején kiadott, több kutatócég adataira épülő tanulmányából[1]. Ezek szerint nem is olyan vészes a lemaradásunk? Magyarországon az aktív népesség egynegyede munkahelyén már hozzáfér a világhálóhoz, sőt a költségvetési szférában minden harmadik alkalmazottnak van internetes PC-je[2]! Igen ám, de tíz amerikaiból kilenc a munkájából hazatérve otthon is folytathatja a szörfözést, mivel mindkét helyen be van kábelezve. Ezzel szemben Magyarországon még a vállalatok gazdasági vezetői közül is csak minden másodiknak adatik meg, hogy otthon és a munkahelyén is szörfözhessen[3].
Szigor vagy engedékenység?
Míg itthon a munkahelyi , iskolai és nyilvános hozzáférési helyek jelentik a felhasználók számára az elsődleges internetezési lehetőséget, addig a tengerentúlon a munkavállalók internethasználata azért került az elemzők figyelmének fókuszába, mert egy amerikai netező munkahelyén naponta átlagosan 1,9 órát tölt a világhálón[4] – azaz munkaidejének közel egynegyedét. Ha ezt összevetjük a hazai gazdasági vezetők internethasználati szokásaival, akkor az ő esetükben mért 1,2 órás napi átlag[5] jól mutatja, hogy a használat intenzitása terén nem is kell annyira szégyenkeznünk; igaz, egy amerikai felhasználó egységnyi idő alatt lényegesen több adatot képes letölteni – de erről majd később.
Egyre nagyobb problémát jelent tehát – nem csak az Egyesült Államok vállalatai számára – a munkaidő alatti internethasználat, pontosabban az üzleti és magáncélú internetezés különválasztása. Nem véletlen, hogy az amerikai cégek mind gyakrabban használnak olyan intelligens szoftvereket, amelyek az alkalmazottak internethasználatát és elektronikus levélforgalmát figyelik. Ha az elküldött levél címzettje nem szerepel az üzleti partnerek között vagy netán feketelistára tették (pl. konkurens cégekhez tartozó címek), illetve a meglátogatott website címe nem szerepel a munka szempontjából elengedhetetlennek tartott információforrások között, a szoftver az összes regisztrált adatot adatbázisban tárolja.
A vállalatok internethasználati politikájuktól függően dönthetnek az esetleges szankciókról. A megfigyelés tényéről egyes államokban az alkalmazottakat is tájékoztatni kell, sőt az erre vonatkozó szabályzatot el is kell fogadtatniuk a munkavállalóval. Tízből négy amerikai munkavállaló egyébként nem tudja, hogy vállalata figyeli-e elektronikus levelezését.[6] Már egy két évvel ezelőtti amerikai felmérés[7] is azt mutatta, hogy a 10 millió dollárnál nagyobb árbevétellel rendelkező nagyvállalatok több mint hatvan százaléka informatikai megoldást tart fenn az elektronikus levélforgalom és az internethasználat monitorozására. Egy másik felmérés[8] szerint a munkahelyi felhasználók közül minden harmadik elektronikus postafiókját rendszeresen ellenőrzi a munkaadó. Egyes tartalomszűrő szoftverek akár odáig is elmennek, hogy rögzítik a munkavállalók interneten való böngészéssel töltött idejét, és az alkalmazott órabére, valamint a nem megfelelő internethasználat (tiltott oldalak látogatása) következtében kieső munkaidő alapján kiszámítják a vállalatot így ért veszteséget.
|
A multik és a nagyok figyelik
A BellResearch által az amerikai felméréssel azonos időben készített Magyar Infokommunikációs Jelentés szerint a 300 fősnél nagyobb hazai vállalatok fele semmilyen módon nem szabályozza dolgozói internethasználatát, míg az 50–299 fős cégek körében ez az arány még rosszabb, kétharmadosra becsülhető. Magyarországon általában csak a fejlettebb informatikai kultúrával rendelkező nagyvállalatok vagy multinacionális cégek szabályozzák az internethasználatot írásos dokumentumban megfogalmazott szabályok alapján. Itthon a cégek döntő többsége jelenleg még engedékeny a magáncélú szörfözéssel kapcsolatban, ami csak akkor válik majd fontosabb kérdéssé, ha a munkatársak termelékenységének visszaesése egyértelművé válik – mondjuk néhány figyelmetlenségből a nyomtatóban maradt erotikus kép révén. Az engedékenyebb HR-vezetők mégis azon a véleményen vannak, hogy mivel a munkaidő sem csupán 8 óra már, a cégnek elnézőbbnek kell lennie, ha fenn akarja tartani az alkalmazottak motivációját, és hagyni kell, hogy a dolgozók munkahelyükön a gépük előtt ülve intézhessék banki átutalásaikat, átnézzék a hétvégi moziműsort vagy ebédet rendeljenek. Azzal, hogy a gép előtt intézik az ügyeiket, végtére is a munkára fordítható időt hosszabbítják meg.
Számít a méret?
A hazai nagyvállalatok egyébként leggyakrabban az elküldhető e-mailek méretét korlátozzák. A cégek közel egyharmada alkalmaz ilyen korlátozást. A domainek tiltása URL alapján, valamint a magáncélú böngészés és bizonyos alkalmazások használatának behatárolása vagy tiltása kevesebb, mint minden ötödik nagyvállalat gyakorlatára jellemző. A közepes gyakorisággal alkalmazott megszorítások közé tartozik a magáncélú levelezés korlátozása, a weboldalak tartalmi szűrése, a használat időpontjának és időtartamának behatárolása, valamint az e-mailben küldött fájlok típusára vonatkozó korlátozás. Mindezek azonban összességében csak minden tizedik nagyvállalatnál fordulnak elő. A felhasználók körének behatárolása és a postafiókok méretének korlátozása igen alacsony gyakorisággal fordul elő – mondhatni, nem számottevő. Az internethasználatra vonatkozó korlátozásokat a vállalatok demográfiai háttéradatai szerint elemezve megállapíthatjuk, hogy a fővárosi és Pest megyei cégek, a pénzügyi szektor vállalatai és az 1 milliárd Ft feletti árbevétellel vagy 50-nél több PC-vel rendelkező társaságok az átlagosnál gyakrabban alkalmaznak ilyen jellegű megszorításokat. A nagyvállalatok körében dominál a technikai szabályozó eszközök és szóbeli vagy írásos használati irányelvek (policyk) kombinált alkalmazása, de nagyobb részt képviselnek a technikai korlátozások.
|
Honnan szedik ezek?
Az internet amellett, hogy megváltoztatta és ma is folyamatosan alakítja az emberi kommunikációt, a felhasználók szórakozási szokásait, nem hagyja érintetlenül az üzleti felhasználók és döntéshozók információszerzési módszereit és a hozzájuk eljutó információk forrásait sem. Ezen keresztül az internet hatással van a felhasználók, köztük a döntéshozók médiahasználatára is. Visszatérve a tengerentúli példához: az Egyesült Államokban a munkahelyi internetezők médiafogyasztásra fordított ideje megnőtt, s globális megoszlása jelentősen megváltozott a televízió, a folyóiratok és a napilapok rovására. A kannibalizáció több felmérés szerint is a tévénézés területén a legjelentősebb. Az egyik kutatás[9] egyenesen azt állapította meg, hogy a munkahelyi internetezők több időt töltenek online az interneten a teljes munkahét alatt (nem csak a munkanapokon), mint amennyit bármely más elektronikus médiára vagy nyomtatott sajtótermékre fordítanak, megelőzve még a televíziót is (34 százalék szemben a 30 százalékkal).
Ha egy még szűkebb csoportra, a vezető beosztásban lévő üzleti felhasználókra koncentrálunk, a hagyományos média még jelentősebb hanyatlását figyelhetjük meg: minden második amerikai arról számolt be, hogy az internet hatására kevesebb időt tölt televíziónézéssel vagy újságolvasással. (Bár nyilvánvalóan az üzleti döntések előkészítésében vagy meghozatalában a televízió befolyásoló hatása marginálisabb, mint egy átlagos munkahelyi internetező médiafogyasztásában.) Az NFO cégvezetők körében készített felmérése rámutatott, hogy míg 87 százalékuk üzleti kiadványokat használ az iparággal kapcsolatos információk megszerzéséhez, 71 százalékuk az internetet (is) igénybe veszi ugyanerre a célra. Igaz, hogy az amerikai felmérésben a nyomtatott sajtótermékeket a szakmai kiadványok mellett tovább bontották országos és regionális lapokra, valamint általános üzleti folyóiratokra, vegyük észre, hogy az online információszolgáltatások igénybevétele megelőzi a tévénézés és rádióhallgatás fontosságát.
Ha az amerikai eredményeket összevetjük a hazai vállalatok gazdasági döntéshozóinak információforrásairól szólókkal, hasonló megállapításokra juthatunk[10]. A gazdasági vezetők legtöbbje ugyan a nyomtatott sajtóból informálódik üzleti/gazdasági kérdésekben, de a nyomtatott kiadványok mellett a második legfontosabb információs csatornájuknak már most is az internet tekinthető. A nagy- és középvállalati szegmensbe tartozó üzleti döntéshozók számára a konferenciák, előadások fontos információs csatornát jelentenek az üzleti életben, ugyanakkor a kisvállalatok körében csupán minden ötödik válaszadó jelölte meg ezt a kategóriát. Az üzleti kapcsolatok ápolásának intézményesítettebb formáját jelentő konferenciák és kiállítások nagyobb múltra tekintenek vissza a tengerentúlon, ezért népszerűbbek, mint az itthoni üzletkötésben, bár a magyar felmérés során külön kategóriában vizsgáltuk a partnerek, beszállítók közvetlen kapcsolatfelvételét.
A DM-anyagok mindkét kutatásban közepes súllyal szerepeltek, bár itthon a tömegmarketing által termelt eszközöket nagyobb arányban használják a kisvállalati döntéshozók, mint közép-, illetve nagyvállalati társaik. A televízió és a rádió szerepe az üzleti döntések előkészítésében, meghozatalában mindkét országban marginálisnak mutatkozott.
| Amerikai cégvezetők | Hazai gazdasági döntéshozók |
|---|---|
| Információforrásai iparágukkal kapcsolatos kérdésekben | Információforrásai üzleti, gazdasági kérdésekben |
| Üzleti kiadványok | Nyomtatott sajtó |
| Internetes weboldalak | Internet |
| Konferenciák, kiállítások | Beszállítók, partnerek |
| Országos napilapok | Konferenciák, előadások, szakkiállítások |
| Általános üzleti folyóiratok | DM-anyagok |
| DM-anyagok | Barátok, ismerősök |
| Regionális napilapok | Munkatársak |
| Egyéb online információszolgáltatás | Könyvek |
| Televízió | Elektronikus DM-anyagok |
| Rádió | Televízió |
| Egyéb | Rádió |
| Forrás: NFO WorldGroup, 2002, n=516 | Forrás: BellResearch, 2003, n=541 |
A két országra vonatkozó üzleti internethasználat összehasonlításakor meg kell említeni azt is, hogy nem csupán a tartalmak gazdagságában, hanem az ahhoz való hozzáférés módjában is jelentősek a különbségek. Az amerikai vállalatoknál dolgozók 87 százaléka széles sávú kapcsolaton keresztül éri el a világhálót[11], amelynek köszönhetően gazdagabb és igényesebben kivitelezett tartalmakhoz fér hozzá lényegesen rövidebb idő alatt. Összehasonlításul: a Magyar Infokommunikációs Jelentés 2003-as kiadása alapján idén év elején a vállalatok mindössze egyötöde rendelkezett széles sávú (256 kbps vagy afeletti) hozzáféréssel. A hazai üzleti szférában a gazdálkodó szervezetek jelentős része hagyományos modemes, illetve ISDN kapcsolaton keresztül csatalakozik az internetre, mely megoldások valamelyest olcsóbbak, illetve jobban tervezhetők, ugyanakkor csak kisebb adatátviteli lehetőségeket kínálnak.
|
Ez magyarázza, hogy a vállalatok 50 százaléka maximálisan 64 kbps-os sávszélességen éri el az internetet, míg 1 Mbps vagy magasabb maximális sávszélesség csak a cégek tizedénél található. A kapcsolatok minőségére jótékonyan hatott a sávszélesség árában megfigyelhető jelentős áresés, amely az üzleti kommunikációs szolgáltatók éles versenyének köszönhető. Ugyancsak kedvező hatást gyakorolt a nagy sávszélességű hozzáférés terjedésére a bérelt vonalak alternatíváját jelentő üzleti ADSL technológia megjelenése. Mindezek a közép- és nagyvállalati szegmensben elsősorban a belső penetráció növekedését fogják eredményezni, vagyis az internethez hozzáférő alkalmazottak számának emelkedését, a kis- és mikrovállalati szegmensben pedig az időszakos hozzáféréseket online kapcsolatok váltják fel. Mindkét esetben egyre aktuálisabb kérdéssé válik az internet fokozott biztonságvédelme és a használat formális vagy informális, informatikai vagy humánpolitikai, megengedő vagy szankcionáló megközelítésű szabályozása.
| [1] | An Elephant in the Room: The Online At-Work Audience, eMarketer, February 2003 | |
| [2] | Magyar Infokommunikációs Jelentés, 2002–2003 | |
| [3] | Informatikai és Üzleti Döntéshozói Médiakutatás, BellResearch, 2003 | |
| [4] | Time Spent Online, Avenue A, September 2002 | |
| [5] | Informatikai és Üzleti Döntéshozói Médiakutatás, BellResearch, 2003 | |
| [6] | Harris Research, 2001 | |
| [7] | American Management Association, 2001 | |
| [8] | Privacy Foundation, 2001 | |
| [9] | Landmark Media Study, Online Publishers Association, November 2001 | |
| [10] | Informatikai és Üzleti Döntéshozói Médiakutatás, BellResearch, 2003 | |
| [11] | ComScore Media Metrix, December 2002 |
Források:
Magyar Infokommunikációs Jelentés, BellResearch, 2001–2003
Informatikai és Üzleti Döntéshozói Médiakutatás, BellResearch, 2003
An Elephant in the Room: The Online At-Work Audience, eMarketer, February 2003
Measurement of Internet users, Nielsen/NetRatings, November 2002
Time Spent Online, Avenue A, September 2002
ComScore Media Metrix, December 2002
Business Leaders Survey, NFO Worldgroup, 2002
Beware: Employee Monitoring Is On The Rise, Informationweek, August 20, 2001
Landmark Media Study, Online Publishers Association, November 2001
American Management Association Survey, 2001
