Antenna magazin 2003 III. negyedév – Tartalomjegyzék

Van új a WAP alatt? – Helyzetjelentés a hazai mobiltartalom-szolgáltatásról

Miközben a legkülönbözőbb szakmai és félszakmai körök hosszú évek óta a WAP technológia haláláról beszélnek, a telefonok gyártói és a mobilszolgáltatók – erről tudomást sem véve – gőzerővel fejlesztik mind jobb és nagyobb tudású WAP-os készülékeiket és tartalomszolgáltatásaikat. Itthon a hazai GPRS-hálózat tavalyi üzembe állása óta egyre többen ízlelgetik a zsebinternetben rejlő lehetőségeket.

Lassan három éve már, hogy egyik neves kockázati tőkebefektetőnk elemző szakértője felvilágosított: „A WAP halott, vagy legalábbis döglődik. A GPRS hamar ki fogja szorítani. Nem fektetünk pénzt ilyen elavult technológiába...” Az idő múlása nem sokat változtatott a hasonló, néha a „gizike-gőzeke”-szerű vélekedéseken. A legtöbben, akik legalább valamit sejtenek a technikai háttérről, általában úgy gondolkoznak, mint egyik informatikus kollégám: „Már akkor halott ötlet volt, amikor kitalálták. Lassú és ronda, kicsi a kijelző, nincs tartalom, a HTML-t nem lehet értelmesen konvertálni, csak a portálszerű rendszerek számára kifizetődő WAP felületet is kialakítani.”

Csak igen kevesen vannak, akik látják: a fenti vélemények jobbára a városi folklórban gyökereznek, és nem a WAP valós kritikái. Szerencsére a telefonok gyártói és a mobilszolgáltatók az említett kevesek közé tartoznak, így évek óta töretlen a WAP-os készülékek fejlődése. Maga a WAP mint átviteli protokoll megfelelően átgondolt és kidolgozott. Egyszerűbb esetben hatékonyan használható kis sávszélességű adatkapcsolatok kialakítására, de – mint erre manapság már példa is található – akár színes televíziós adás átvitelére is alkalmassá tehető.

Először felcuccolunk

Ha az elérhető és vágyott tartalom adott, az előfizetőnek még számos dologra szüksége van ahhoz, hogy hozzájusson. Eszközök tekintetében a bőség zavarával küszködünk. Gyártók sora kínálja a legkülönbözőbb kivitelű, tudású és árú WAP-os telefonokat, de választhatunk akár mobilkommunikációra alkalmas tenyérszámítógépet is. A szolgáltatóval való kapcsolat megteremtéséhez már az egyszerű GSM szabványú ketyerék is megteszik, ugyanakkor ma már minden modern készülék „tudja” valamelyik gyors adatátviteli szabványt, például a GPRS-t. A következő, amire szükségünk van, a GPRS-előfizetés. A három hazai szolgáltató nagyjából hasonló, egy-kétezer forintos havi díjért kínál ilyet előfizetőinek, de akik épp csak kipróbálni szeretnék a mobilnet lehetőségeit, alkalmi alapon már alig 400 forintért is benevezhetnek a kalandra.

Aki WAP-ot látni akar, mind leGoogljék

Ha a fentiek mind együtt vannak, telefonunk megfelelő menüpontjának kiválasztásával máris a hálózaton találjuk magunkat. Itt merül fel a következő kérdés: mit is láthatunk valójában, hogy fogunk ráakadni a minket leginkább érdeklő oldalakra? A helyzet e tekintetben már messze nem egyértelmű. Jó évtizede annak, hogy a webet használók hasonló problémákkal küzdöttek. Erre adott kiválóan használható és pillanatok alatt hihetetlenül népszerűvé vált megoldást a Digital, létrehozva az internet első globális, szabad szavas keresőjét, az AltaVistát. A kezdetben egyeduralkodó szolgáltatást több hasonló követte (Yahoo, Lycos, Alltheweb, Excite, HotBot vagy a pillanatnyilag legnépszerűbb Google), valamennyien ugyanazt a filozófiát megvalósítva: virtuális robotokkal járjuk körbe a hálózatot, nézzük meg és jegyezzük meg jól, amit találunk, majd a hozzánk érkezett kérdésekre válaszul meg tudjuk mondani, hogy az egyre csak növekvő weben hol található meg a keresett szövegrész, kép vagy bármi más információ. Ezek a keresők teremtettek rendet az interneten, nélkülözhetetlenné válva annak használatában. Némely szakértők (mint például a Schubert–Selz–Haertsch szerzőhármas, a Digital erfolgreich – Digitális siker – című könyv írói) egyenesen úgy vélik, hogy a hálózati tartalom értékét, mint értékközvetítők, a tartalomkínálókkal szemben az elszórt információt összesítő keresőrendszerek adják. Nos az említett keresők egy részének van ugyan mobileszközökkel is használható felülete, de kifejezetten a WAP-os tartalomban keresni csak némelyikük képes, a magyar WAP-tartalom keresésére pedig csak egyetlenegy szakosodott, nevezetesen a Wapradar.

Idegentől is elfogadhatsz...

Triviális tartalomnak azokat az információkat nevezzük, amelyeket minden szolgáltató kötelezőnek érez elhelyezni a mobileszközein alapértelmezetten beállított WAP-os honlapján, azaz a híreket, időjárás-jelentést, sportot, tőzsdei adatokat, moziműsort, játékokat és természetesen egy egész sor telefonos „bigyót”, a csengőhangoktól a logókon át a háttérképekig. A WAP használata lassú terjedésének egyik oka épp ebben sejthető. Az átlagos előfizető sajnos úgy vélheti, a felsoroltakban ki is merül a mobilinternet minden lehetősége. Túlnyomó többségüknek elképzelése sincs arról, mi módon lehet a drága pénzért beszerzett státusszimbólumot rábírni az alapértelmezettől eltérő webhely meglátogatására, így örök időkre bezárva marad szolgáltatója WAP-os tartalomkínálati körébe, és csak azt látja, amit a jóságos szolgáltató elé tár.

A rafináltabb felhasználók elenyésző százaléka azért leküzdi a tornyosuló akadályokat, és telefonja böngészőjében új könyvjelzőt definiálva megpróbál egy szinttel a szolgáltatói szintnél kijjebb jutni. Ott éri azonban őket a következő keserű meglepetés: a mobilszolgáltatók két irányból is hálózati korlátokat állítanak a szabad böngészés útjába. Vannak webhelyek, ahová a szolgáltatótól „kifelé” és vannak honlapok, ahová más szolgáltatóktól „befelé” nem engedik az általuk – nem tudni pontosan, hogy milyen logika és meggondolás szerint – nemkívánatosnak minősített adatforgalmat, illetve látogatókat, ily módon tovább szűkítve a magyar nyelvű mobiltartalmak amúgy sem túl tág körét.

Mit hoz a honlap?

Mekkora tehát ez a nem túl tág kör? Az említett hozzáférési problémák sajnos a WAP-os keresőrobotok működését is akadályozzák, így nehéz pontos adatot mondani. Szeptember közepén valamivel több mint 200 000 korlátozás nélkül elérhető magyar nyelvű WML-oldalt lehetett találni a neten (forrás: WapRadar), gyaníthatóan a „titkos” oldalak sem növelik meg túlzottan ezt a számot. Meglepő, hogy a magyar WAP ugyanebben az időben mindössze 139 hálószemből állt, azaz összesen ennyi, domain név alapján megkülönböztethető, szerver szolgálta ki a hálózaton böngészőket. Ez csaknem 1500 oldalt jelent átlagosan. A bennfentesek természetesen tudják, hogy a felsorolt számok csak nagyságrendi tájékoztatásnak tekinthetők, ugyanis egy WML dokumentum több különálló szerkezeti egységet, úgynevezett „card”-ot tartalmazhat, melyek a telefonok böngészőjében önálló oldalként jelenhetnek meg, valamint mert különösebb beleérző tehetség nélkül is sejthető, hogy a WAP-tartalom szolgáltatása néhány nagyobb kiszolgálón koncentrálódik. Valóban így van: a mobil-tartalomszolgáltatók listájából az első tíz kínálja a hálózat teljes WAP-tartalmának 93%-át, a WAP-os kiszolgálók mintegy fele pedig tíznél kevesebb dokumentumot tartalmaz csak. Ez persze nem tekinthető hibának, mindöszsze azt mutatja, hogy a cégek egy – egyelőre kicsiny – része fontosnak tartja, hogy elektronikus névjegykártyája, amely tevékenységének, elérhetőségének alapvető adatait tartalmazza, mobileszközökkel is megtalálható legyen. Meglepő az ingyenes WAP hostingot kínáló helyek népszerűsége. Ide főként magánszemélyek helyezik el a közösséggel megosztani kívánt dolgaikat. A mobilszolgáltatók hivatalos oldalain fellelhető információ mennyiségét az említett hozzáférési korlátozások miatt nehéz összehasonlítani, de a Westel ez idő szerinti fölénye nehezen vitatható.

Nem megy a csicsa

Igényesség vagy igénytelenség jellemzi a mobil internetet? A kép e tekintetben is rendkívül vegyes. A szolgáltatók honlapjai egyre rendszerezettebbek, az idő haladtával valószínűleg csak javul a helyzet. Az átlagos vállalkozások viszont, melyek büszkén mutogatják internetes honlapjaikat, még láthatóan nem tudnak mit kezdeni a technológia adta lehetőségekkel. Ha a tényeken hosszabban merengünk, felsejlik előttünk a valószínű ok is, ami a webet a WAP-tól – az adatátviteli sebességen kívül – oly markánsan megkülönbözteti. Bárhogy is van, a HTML-ben alkalmazott megoldásokhoz képest (gondoljunk itt az egyszerű vagy animált képekre, flash betétekre, ActiveX-, Java-alkalmazásokra és hasonlókra) a WAP valóban csak csúnya békának tűnik. Nem a lehetőségekben, sokkal inkább az eszközökben van a hiány. Míg egy informatika iránt érdeklődő általános iskolás minden bizonnyal több webszerkesztőt is kapásból fel tud sorolni, még a szakembereket is zavarba lehet hozni, ha a mobiltartalom összeállításának kellékeiről tudakozódunk. Míg HTML-t az elterjedt szövegszerkesztők „Mentés másként...” menüpontjával a receptjeit gépbe pötyögő nagymama is létre tud hozni, látványos WAP-oldalak készítéséhez speciális tudás szükséges. Így aztán a mai mobilinternet leginkább a használható és fontos tartalom megjelenítésének eszköze. A csicsa itt még nem megy, pedig a neten igazából az az úr, míg az „igazi tartalom” aránya a több milliárd weboldal közt elenyésző.

WAP-ra egyelőre az kerül, amiről a lényeg néhány tőmondatban összefoglalható. Ezért ideális eszköze már most is a legkülönfélébb hírek továbbításának, vagy kiválóan használható adatbázisok elérésére (ilyennek tekinthetjük például a MÁV menetrendjét vagy a részvényárfolyamok alakulását). A változás azonban nem ért véget. A színes kijelzős, egyre nagyobb tudású telefonok, az egyre növekvő mobil-adatátviteli sebesség mind az irányba hat, hogy a WAP csúnya békája, ha döglötten is, de tovább kuruttyoljon. A száraz tavat pedig lassan feltölti majd a cseppenként érkező mobiltartalom.

Heitler Gábor