Jelentések a túlpartról – Neurológusok vizsgálják a testen kívüli élményeket
Brit kutatók nemrégiben indult kísérletsorozatukban arra keresik a választ, hogy valóságosnak tekinthetők-e a szívhalált túlélt betegek azon beszámolói, melyek szerint testen kívüli élményeket éltek át, miközben az orvosok újraélesztették őket. Az egy évig tartó vizsgálatban száz ilyen személlyel készítenek mélyinterjút.
A halál közeli tapasztalatokat átélt személyek gyakran számolnak be testen kívüli élményről: az illető általában a saját teste fölött lebegve figyeli, ahogy az orvosok próbálják őt újraéleszteni. Gyakori, hogy a betegek később olyan embereket is felismernek, akik ott voltak a műtőben, de akikkel korábban soha nem találkoztak. Mások képesek felidézni az orvosok műtét közbeni beszélgetését. Az orvostudomány mai állása szerint azonban mindez elképzelhetetlen, hiszen a klinikai halál alatt a betegeknek nincsen semmiféle agyi tevékenységük, így a jelenlegi elméletek szerint a tudatuk sem működhet. A balesetek során átélt, hasonló tapasztalatokról szóló beszámolókat sokszor szokták azzal magyarázni, hogy az agy vészhelyzetben vagy oxigénhiányos állapotban produkálja ezeket az élményeket. Bizonyítottan leállt agyi tevékenység mellett, vagyis a klinikai halál állapotában azonban a jelenlegi elméletek szerint effajta hallucinációk nem léphetnének fel.
Bár korábban és nagyrészt ma is inkább a szkeptikus hozzáállás a jellemző a tudósokra a testen kívüli élményekkel kapcsolatban, egyre több kutató kezdi komolyan vizsgálni a kérdést. Két évvel ezelőtt Sam Parnia, a southamptoni egyetem munkatársa publikált egy tanulmányt, melyben beszámolt arról, hogy a klinikai halál állapotából visszahozott betegek legalább tíz százaléka rendelkezik emlékekkel erről az időszakról. Felfedezéseiről a Resuscitation (Újraélesztés) című szakmai folyóiratban számolt be. Azóta Parnia és kollégái több ezer hasonló esetet találtak, melyben az alanyok nagyrészt hasonló testen kívüli élményekről számoltak be.
Hirtelen szívhalál
Egy holland neurológus, Pim van Lommel és kutatócsoportja 2001 decemberében a The Lancet című folyóiratban, Nagy-Britannia tekintélyes orvosi lapjában jelentetett meg egy tanulmányt, mely szerint az újraélesztett páciensek 18 százaléka akár évekkel később is be tud számolni halál közeli élményeiről. Az Egyesült Államokban Kenneth Ring végzett hasonló vizsgálatokat, ezekbe hirtelen szívhalálon átesett és újraélesztett vak betegeket vontak be. Ezek a személyek is arról számoltak be, hogy látták a saját testüket a műtőasztalon feküdni, bár csak homályosan.
Az első nagyobb kísérletsorozatba ez év végén vágnak bele brit tudósok: egy éven keresztül tartó vizsgálatukba száz szívhalálon átesett embert terveznek bevonni. Sam Parnia és Peter Fenwick oxfordi neuropszichiáter kutatásának igen egyszerű az alapötlete: a kísérletsorozatba bevont 25 kórház kardiológiai intenzív osztályain jellegzetes, feltűnő színű ábrákat helyeznek el úgy, hogy azok csak viszonylag magasról legyenek láthatók. Az újraélesztett betegektől azután megkérdezik, látták-e ezeket az ábrákat. Ha látták, az Fenwick szerint semmi mást nem jelenthet, mint hogy a tudat az agytól függetlenül is működik.
Transzcendens tudomány
A kutatók azt nem állítják, hogy van élet a halál után, csupán azt mondják, hogy ekkor is létezhet valamiféle tudatosság. De már ebből az állításból is messzemenő következtetések vonhatók le: ha van tudattevékenység agytevékenység nélkül, akkor jó eséllyel megdől az az elképzelés, hogy a tudatosság az agyban keletkezik.
A kutatók egyelőre nem álltak elő új elmélettel, de Fenwick korábban egy Wirednek adott interjúban megjegyezte: „Kétféleképpen lehet nézni a világegyetemet. Jelenlegi világmodellünk szerint minden anyag”. Fenwick szerint egy másik elmélet segítségével sokkal könnyebben meg lehet érteni a halál közeli és a testen kívüli élményeket. Eszerint az univerzumot nem az anyag alkotja, hanem maga a tudatosság; ez az elképzelés egyébként több vallási rendszerben is megtalálható.
Fenwick úgy véli, hogy a jelenlegi materialista tudományos világképet idővel fel fogja váltani ez az általa transzcendensnek nevezett nézet. Szerinte a kvantumfizika következtetései is – például az, hogy az anyag egyszerre létezik részecskeformában és hullámformában – egy-egy lépés ebbe az irányba. Kollégája, Parnia azt az elképzelést, hogy az emberi tudat az agytól függetlenül is képes működni, egy példával illusztrálta: szerinte az agy hasonlóan működik, mint a televízió, amikor a levegőben terjedő hullámokat képpé és hanggá alakítja. Szerinte azok az esetek sem bizonyítják, hogy az agy képezné a tudatot, amikor valaki agysérülés következtében elveszíti az emlékezetét vagy személyisége valamelyik összetevőjét. Parnia szerint ilyenkor egyszerűen a „készülékben” van a hiba.
Szalai Balázs
