Apás szülés – Schwarzeneggernek sikerült
Apás szülésről már hallottunk, s szülő apákról, vagyis a lehetőség küszöbön állásáról is olvashattunk a bulvársajtóban. A komolyabban érdeklődők számára egyelőre rossz a hír: tudományos folyóiratokban még jó ideig nem is fogunk áttörésről olvasni ezen a területen.
A Junior című filmben Schwarzenegger ugyan különösebb akadályok nélkül esik teherbe és világra is hoz egy gyermeket, de sajnos (illetve a férfiak többségének megnyugvására) a film távol áll a valóságtól. A tudomány mai állása szerint nem lehet ilyen értelemben is nőt „csinálni” egy férfiból. Nincs csodaszer.
Különleges csoportot alkotnak ugyanakkor ebből a szempontból a női pszeudohermafroditák, akik anatómiailag nők, de külsőleg férfinak tűnnek, azaz női belső nemi szervekkel rendelkeznek, de a külső nemi szerveik inkább férfiasak. Rajtuk plasztikai műtétek és hormonkezelések segítenek, melyek eredményeként szülni képes nőkké válnak.
A külső átalakulás azonban lehetséges, sőt egyre divatosabbá válik. David Palmer, a Jethro Tull brit rockegyüttes most 66 éves egykori billentyűse például néhány éve nővé operáltatta magát. Újságírók kérdésére elmondta: valójában hároméves kora óta lánynak érezte magát. David most Dee Palmer néven készít szólóalbumot.
Palmerhez hasonlóan sokan érzik úgy, hogy a természet tévedéseként születtek: fizikai nemük ellentétes a pszichológiai nemükkel. Az „átalakítás” hosszú és bonyolult folyamat. Kérdőívek, pszichológiai és pszichiátriai tesztek sorozatával kezdődik. Ha ezek eredménye minden illetékest meggyőzött a test és a lélek ellentétéről, kezdődhet az orvosi beavatkozás.
A nők átalakítása költségesebb és egyértelműen bonyolultabb, hiszen pótolni kell a „szövethiányt”, a sebészeknek teljes mértékben valami újat kell alkotniuk. A műtéti beavatkozás előtt a páciensek férfihormonokat szednek, melyek elősegítik a férfias hang, szőrzet és izomzat kialakulását. A műtéti sorozat első lépéseként a melleket távolítják el. Ezzel egy időben eltávolítják a méhet, a petefészkeket és a hüvelyt. A törékeny nőies testalkatot plasztikai sebészek varázsolják férfiasan izmossá. A férfiakra jellemző külső nemi szervek felépítése a legnehezebb feladat. Az átültetés, illetve a szervcsere ma még nem bevett módszer, ám egy római professzor, Nicolo Scuderi 2001-ben egy szaklapban publikált cikke szerint ez „elméletben elképzelhető”. „Kész” pénisz hiányában a sebészek ezt a comb, a has vagy az alkar izmaiból alakítják ki. A lényeg, hogy az átvitt szövetdarabban csőszerű izom és némi csont is legyen. Ezek után következik a műtéti sorozat meglepően legnehezebb része, a húgycső beépítése. A teljesség kedvéért kialakítják a heréket és a herezacskót, bár ezek semmilyen funkciót nem képesek ellátni az esztétikai élmény kivételével. A páciensek fő óhaja a formai tökéletesség mellett a használhatóság. A merevedési képességet szelepes protézisek beültetésével oldják meg. Az exnőknek természetesen nincs ondótermelésük, de a sebészek átültetik az eredeti csiklót, ennek ingerlése pedig az „új férfi” nőként való kielégüléséhez vezet. Az átalakítás olyan tökéletes, hogy az átoperált nőket csak egy szakember tudja megkülönböztetni a többiektől a férfizuhanyzóban.
A férfiaknál a folyamat női hormonok (ösztrogének) adagolásával kezdődik, melyek hatására a páciens mellei domborodásnak indulnak. Ha a domborodás mértéke nem elégíti ki az illető igényeit, plasztikai sebészek (és implantátumaik) érik el a tökéletes eredményt. Az ösztrogének megszelídítik az arc markáns vonásait, de a plasztikai sebészek legtöbbször itt is „besegítenek”. A férfias szőrzet eltávolítása igen fájdalmas beavatkozás, az eredmény fenntartása érdekében a páciensnek élete végéig hormonokat kell szednie.
Komoly kockázattal jár a herék és a pénisz eltávolítása, de a tökéletes női külső kialakításához ez egyértelműen nélkülözhetetlen. A pénisz bőréből kialakítják a kis és nagy szeméremajkakat és a hüvelyt, melyek megkülönböztethetetlenek az „eredetitől”. Magyarországon végezték el az első műtétet az élvezetek megőrzése érdekében, 1998-ban. Ilyenkor a sebészek a makkból új, érző clitorist alakítanak ki, mely alkalmas szexuális örömszerzésre, de a páciensek az átalakulás után nemzőképtelenné válnak. Nemzőszervek szempontjából egyik nemhez sem tartoznak.
A sebek begyógyulásával nem ér véget a beavatkozás. Az operációt további hormonkezelés és pszichoterápiás beszélgetések egészítik ki. A fellépő urológiai szövődményekkel szakemberek foglalkoznak.
A fent leírt beavatkozás kockázatos és költséges, az eredmény külsőségeit tekintve azonban tökéletes. Gondoljunk csak Dana Internationalre, az izraeli énekesnőre, aki néhány éve nőként nyerte meg az eurovíziós dalfesztivált. A dolog társadalmi megítélésére sajnos jellemző, hogy a férfiak csak addig bálványozták, míg ki nem derült róla, hogy valaha közéjük tartozott.
A tudomány jelenlegi állása szerint a legtökéletesebb exférfi sem lehet szülőképes nő, hiszen az átalakítás csak a külsőre vonatkozik, belső női nemi szerveket (méhet, petefészket) nem tudnak beültetni, így nem tudnak szülni sem.
Nem tudni, hány férfi vállalná a szülés örömét – és fájdalmait –, ha a tudomány megoldaná ezt a problémát. Valószínű, hogy néhány vállalkozó szellemű kíváncsiskodó – mint Schwarzenegger – kivételével továbbra is a nők hoznának világra több gyermeket.
Elek Fruzsina
