Szálláscsinálók – Falusi turizmus Magyarországon
Falusi turizmus Magyarországon
Világszerte egyre nagyobb igény mutatkozik a szokásos ország-, városlátogató utak és a tengerparti, nagyüzemi üdülések mellett valami természetközelibb, barátságosabb időtöltésre. Az amerikai kontinensen nagy hagyománya van a „farmturizmusnak”, amelynek keretében a vendégek gyümölcs- és zöldségtermelő munkában vehetnek részt.
A World Tourism Organization (WTO) adatai szerint a 2003-ban világviszonylatban a turizmusból származó évi nagyjából 400-450 milliárd dolláros forgalom több mint felét az „öreg kontinens” bonyolította. Az alternatív turizmus terén is Nyugat-Európa rendelkezik a legrégebbi hagyományokkal. A Földközi-tenger partvidékén és szigetvilágán déligyümölcs-termesztő farmok fogadnak vendégeket, Németország és Franciaország pedig élen jár az úgynevezett ökoturizmus terén. Ez olyan komplex minta-biogazdaságokat jelent, amelyekben önellátó termelés és környezetkímélő vendégfogadás zajlik, a vendégeket helyben termelt élelmiszerekkel látják el, az energiát napkollektor szolgáltatja, a mosdó csapjából esővíz folyik, a lakókörnyezet pedig garantáltan (!) antiallergén.
A szálláson kívül szabadon használhatjuk a kertet a tűzrakó hellyel, játszótérrel, sportsarokkal, a kertből zöldséget, gyümölcsöt szedhetünk, megtekinthetjük a családi gazdaságot, foglalkozhatunk az állatokkal, megkóstolhatjuk a gazda borát, tejét, házi sajtját.
Magyarországon a háborút követő iparosítás, s vele a mezőgazdaság iparszerű termeléssé alakítása nem kedvezett sem a falvak vonzerejének, sem a meglévő értékek megőrzésének. Aztán a rendszerváltással jött az agrárválság, és mára a magyar falvak is kénytelenek szembesülni a ténnyel, amit nyugati társaik már régen megtapasztaltak: a mezőgazdasági termékeknek nincsen akkora piaca, hogy abból mindenki megélhessen, aki eddig az agrárágazatban dolgozott. A falusi vendégfogadás mint afféle jövedelemkiegészítés a nyolcvanas évek terméke. Mai formájában 1989 táján kezdett működni. Már ekkor felismerték azt a lehetőséget, hogy a vendégforgalom egyúttal a környezet fejlesztését is indukálja, azaz minél többen jönnek, annál inkább van ok műemlékek restaurálására, látványosságok, programok szervezésére. Mára egyre inkább úgy látszik, a vendéglátás lehet a falvak „másik” lába: azaz a mezőgazdaság bevételhiányát egészítheti ki. Fontosságát felismerték a döntéshozók is, számos pályázat, térségi, regionális, országos és EU-előcsatlakozási céltámogatás várományosai a kistelepülések vendéglátói.
Szövetségben
1994-ben alakult meg a falusi vendéglátók helyi szervezeteit tömörítő ernyőszervezet, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ), amely az ágazatot „hivatalos szintre” emelte és azóta is hatékonyan lobbizik az alternatív turizmus érdekében. A FATOSZ minősít és nyilvántart, a tagság ugyan nem kötelező, de mindenképpen megéri. A szövetség elnöke, Csizmadia László – „civilben” a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi és Vendéglátóipari karának intézetvezetője – hangsúlyozza: a falusi turizmus a vidékfejlesztés motorjává válhat. Ugyanis a települést vonzóvá kell tenni ahhoz, hogy a vendégek elégedettek legyenek. A látogatók pedig éppen azért választják az üdülésnek ezt formáját, mert egy adott tájegység teljességére és annak helyi sajátságaira kíváncsiak. Ennek iskolapéldája a villányi borút, amely növekvő népszerűségével egyenes arányban hozta magával a vidék fejlesztését is.
A szövetség sokrétű tevékenysége közül az egyik legfontosabb a szálláshelyek nyilvántartása és minősítése. A tagszervezetek vendéglátói – szállodák csillagainak mintájára – több-kevesebb margarétával jelzik az adott szálláshely komfortfokozatát. Ha valaki vendéglátásra adja a fejét, nem kell mást tennie, mint a helyi jegyzővel nyilvántartásba vétetni a szálláshelyet, majd – önminősítéssel – minőségi kategóriába sorolni a FATOSZ-nál. A szövetség egyébként igény esetén a minősítést is vállalja. Mára mintegy 38 ezer vendégágyat tartanak nyilván. Segítenek a promócióban is: a Magyar Turizmus Rt.-vel működnek együtt, éppen a közelmúltban hoztak létre centrumot a VII. kerületi Király utcában. Az egyes régiókban működő vendéglátók pedig a helyi Tourinform-irodákkal tarthatnak kapcsolatot. Csizmadia László elmondta: elsősorban Budapesten folyik promóció, de a vendégéjszakáknak már most egy jó részét – 44 százalékát – külföldiek töltik el a falusi turizmus szálláshelyein.
Az elnök szerint azonban ez magában nem elég. A vendéglátónak felkészültnek kell lennie a tájspecifikus érdekességekben, a helyi műemlékek, látnivalók terén, sőt adott esetben neki magának kell különféle programokkal szolgálni a vendégek számára. Azaz biztosítania kell, hogy a látogatók részt vehessenek a portán folyó mezőgazdasági vagy kézműipari tevékenységekben, lovagolhassanak, kerékpározhassanak, megkóstolhassák a vidékre jellemző ételeket és italokat. Magyarán: a falusi turizmusehetőségei és jövője az alternatív turisztikai lehetőségekben rejlenek. A vadász-, horgász-, lovas és kerékpáros turizmusban, a bor- és gasztronómiai túrákban.
Az EU-csatlakozással a mezőgazdasági támogatási rendszer átalakulóban van. Mint sok más országban, nálunk is ki kell majd vonni bizonyos földterületeket a termelésből. A vendéglátás azonban Csizmadia László szerint menekülési útvonalat jelent. Belgium példájával él, ahol mára gyakorlatilag egyáltalán nincsenek művelt földterületek – a helyi adottságok nem túl kedvezők a mezőgazdaság számára –, a vidéki emberek fő bevételi forrását a fogadók működtetése jelenti.
A fejlesztéshez azonban forrásokra van szükség. Csizmadia László szerint az eddig igényelhető pályázatok nem minden esetben zárultak igazán pozitív szaldóval. Néhányukat – ahogyan ő fogalmaz – ügyetlenül írták ki, s ezzel kizártak sok potenciális igénylőt. Például feltételül szabták a vállalkozói státust, holott a vendéglátók nem feltétlenül vállalkozók. Vagy például műemléképületek felújítására lehetett pályázni, s ebből nincsen igazán sok, vagy pedig már korábban vállalkozói keretek között hasznosították a falu kastélyát, kúriáját. A csatlakozással megszűnik a SAPARD-alap – később szót ejtünk róla bővebben is –, helyébe lép azonban egy újabb, szintén pályázati úton szétosztható uniós csomag, az AVOP (Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program). A FATOSZ elnöke azt mondja, kissé tart attól, hogy ebből majd nem fognak a kifejezetten az agrár-turizmussal foglalkozók részesedni, hanem a vállalkozók és az települések igényelhetik majd.
Az elnök azonban a szövetség legfontosabb missziójának a képzést tartja, hiszen a legnagyobb nehézséget a nyelvtudás hiánya okozza a magyar falu külföldi promóciójában. Távoktató programot készítettek – elsőként német nyelven –, amelyből a vendéglátáshoz szükséges minimális nyelvtudás megszerezhető.
Minden mindennel összefügg
Az Európai Unió egyik előcsatlakozási alapja – vagyis az a támogatás, amellyel a csatlakozó országok felkészülését segíti a közösség –, a fent említett SAPARD a 2004-es év közepéig 52 milliárd forint felett diszponál. Öt különböző típusú pályázatra adhatták be támogatási igényüket a kistelepülések. Mivel a program május 1-jével megszűnt, jelenleg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Vidékfejlesztési Igazgatósága kezeli a még hátralévő pályázatokat. Az igazgatóság vezetője, Pásztor Zsuzsa pályázatok utolsó etapjának beadási határideje április vége volt, s noha a többi csatlakozó országhoz képest Magyarország kétéves elmaradással juthatott csak a SAPARD-támogatáshoz, mégis – az átlag 60 százalék körüli elfogadást figyelembe véve – úgy látszik, nem marad pénz a „kasszában”. A pályázatok kiírását, feltételeit ért bírálatokat illetően Pásztor Zsuzsa megjegyzi: a magyar programiroda csak koordinátora a programnak, a kritériumok az EU-standard által meghatározottak. „Ehhez hozzá kell szoknunk, innentől minden eszerint zajlik majd.” Véleménye szerint a pályázók számára a legtöbb problémát éppen a bürokratikus, formai követelmények betartása okozta, illetve hogy sokan értették félre a „fejlesztés” fogalmát: új építkezésre nincs a pályázat keretein belül lehetőség.
A csatlakozás után a SAPARD helyébe lépő Agrár- és Vidékfejesztési Operatív Program, valamint az Európa-terv részeként a vidék és mezőgazdaság fejlesztéséért lehívható alapokat szintén hasonló módon írták ki és bírálták el. Az AVOP erre az évre szóló minden pályázata már lehívható. Ezért a hivatal igazgatója minden jövőbeli pályázónak azt tanácsolja: mindig figyeljék az aktuális helyi lehetőségeket, s talán érdemes elgondolkodniuk az önkormányzatoknak, gazdasági kamaráknak, szakmai szervezeteknek helyi pályázatíró irodák létrehozásán.
Törvényhozók
Páva Zoltán képviselő, az idegenforgalmi bizottság falusi és agrárturizmus albizottságának elnöke meg van győződve arról, hogy az ágazatban még komoly tartalékok rejlenek, ezért nélkülözhetetlen az állami segítségnyújtás. A közelmúltban az albizottság javaslata alapján évi 700 ezer forintra emelkedett a falusi vendéglátók adómentességének felső határa – csak összehasonlításképpen: ez a határ 2002-ben még 400 ezer forint volt. Az állami segítség természetesen nem csak ilyen kézzelfoghatóan anyagi természetű lehet. A folyamatok „olajozása”, annak biztosítása, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek a pályázatok, szintén kívánatos lehet.
Jogi szempontból is rendezni kell a vendéglátók helyzetét: a nem kereskedelmi szálláshelynek minősülő desztinációkat, sőt azokat, akik még szálláshelyet sem akarnak biztosítani, csak „vendégasztalról” kínálni az odalátogatókat, ma még számos szakhatósági engedély beszerzésére kötelezik. A SAPARD-pályázatok véleménye szerint túlságosan is bürokratikusak voltak a falusi szállást kínálók számára.
A fejlesztést, a tevékenységek diverzifikálását, azaz a „vendégcsalogató” tevékenységek körének bővítését szintén támogatja. És – mivel az agrárturizmus nagyszerű lehetőség a fogyatékkal élők számára – fontosnak tartaná olyan pályázat kiírását, amely e szálláshelyek akadálymentesítését támogatná. Az agrárturizmus fő vonzereje az olcsósága. Nincs más üdülési lehetőség, ahol fejenként 2000-2500 forintból megoldható lenne egy éjszaka. Mégis az albizottsági elnök szerint elengedhetetlen a marketing, hiszen a kihasználtság egyenlőre még alacsony: az évi mintegy 550 ezer vendégéjszakán 125 ezer vendég osztozik.
Cégér
Galla Gábor, a Magyar Turizmus Rt. vezérigazgatója azt mondja, a falusi turizmus nem egyenlő egy szoba kimeszelésével, hanem igazi turisztikai termék. Vagyis nem szállás, hanem programkategória – sajátos lehetőségekkel. A többi szakemberrel egybehangzóan ezért a sokirányú fejlesztés híve. Ez a termék pedig már sokféle módon reklámozható: az adott régió nyilvános szereplésein helyet kaphat, de a FATOSZ-szal együttműködésben országos, sőt külföldi kiállításokon is megjelenhet. De ez az ágazat is – mint bármely más termék – a szokásos utat járja be. Azaz először szűkebb körben, belföldön érdemes népszerűsíteni, ezután következhet a nemzetközi promóció. Az MT Rt. támogatja a falusi turizmus marketingjét, és a szövetséggel karöltve részt vesz a képzési programokban is.
Faludi Gabriella
A témáról a weben:
Mi, mennyi?
Magyarországon általában éjszakánként 2000-3000 forint körül találunk szállást falusi vendéglátóknál. Például az őrség szélén, Csáfordon négy személy esetében 2500 forinttal számolhatunk (ha öten vagyunk, egy kicsit még olcsóbb). Ezért a pénzért a szálláson kívül szabadon használhatjuk a kertet a tűzrakó hellyel, játszótérrel, sportsarokkal, a kertből zöldséget, gyümölcsöt szedhetünk, megtekinthetjük a családi gazdaságot, foglalkozhatunk az állatokkal, megkóstolhatjuk a gazda borát, tejét, házi sajtját. Külön díjért lovasoktatásban részesülhetünk, illetve lovagolhatunk, biciklizhetünk. Szívesen fogadják velünk utazó háziállatainkat – kutyát, macskát – is. Összehasonlításképpen lássunk néhány reprezentatív példát Európából.
A szomszédban, a Graz környéki Lassnitzhöhe falujában hegyi-kerékpározással, fitneszedzéssel, teniszedzési lehetőséggel egy hét reggelivel 333 euróba kerül két személynek. Azaz durván 7 ezer forint egy éjszaka személyenként.
Ennél sokkal olcsóbb a németországi Doll-bioház: 49 euró/éj négy személyre. Így személyenként 3200 forintnyi összeggel kell számolnunk, és ezért részt vehetünk a bionövény-termesztő, -állattenyésztő farm életében, lovagolhatunk, használhatjuk a hatalmas kertet a szokásos tűzrakóval, játszótérrel, sőt a házigazda igény szerint traktorával fuvaroz minket szerte a gazdaságban.
A nyugati végen, Írországban a szép nevű Ballymullholland-ház éjszakánként 15-19 ír fontért kínál szállást egy személynek. A környéken pónilovagolni, horgászni, biciklizni lehet, s ha ebben gyermekeink nem vehetnek részt, akkor a háziak a gyermekmegőrzést is vállalják.
A vadregényes Duna-deltához közel, Románia Kárpátokon túli Prahova megyéjében 13 eurót (3300 Ft-ot) kérnek egy éjszakáért reggelivel. Ezenfelül bármilyen szolgáltatást vállalnak a házigazdák – külön díjért. Kölcsönözhetünk biciklit, kérhetünk szállítást a kiránduláshoz, idegenvezetést, sőt kitanítanak minket a faszoborfaragás és az ikonfestés művészetére is.
És végül egy másik kontinens: a Costa Rica-i Acosta magánszállásai kb. 15 dollárba kerülnek éjszakánként egy személynek, ha minimum egy hétig üdülünk ott. Extra szolgáltatásként – extra díjért – citromfarmot látogathatunk lóháton, tilapiát (tudja valaki, hogy az milyen hal?) horgászhatunk, a közeli vízesést kereshetjük fel hegyi kerékpáron vagy akár folklóresten vehetünk részt.
