"Azt reméltem, én leszek az első WiW-munkás"
Szeszlér Vera az elsők között csatlakozott a WiW-re, az első magyar online kapcsolati hálózatra. Ma már több mint négyszázötven ismerőse van, részt vett WiW-projektek menedzselésében és sokszor gondolt arra, hogy egyszer majd „WiW-es munkából” fog élni.
Hogyan kezdődött a WiW-es életed?
Várady Zsolt, a WiW egyik fejlesztője és kitalálója szétküldött körülbelül húsz meghívót a közvetlen barátainak. Az egyike voltam azoknak, akik az első körökben csatlakoztak a WiW-hez. Akkor a WiW még hasonló emberek csoportját jelentette, a kommunikáció is sokkal homogénebb volt, értettük egymást, értettük a hangulatot, értettük a poénokat, közös volt a lelkesedés. Az elején hihetetlen euforikus hangulat uralkodott. Az egyik első WiW-es találkozón, a Ráckertben hangosan nevettünk azokon a poénokon, amik napközben a WiW-en hangzottak el. Vicces összekapcsolódás volt a virtuális és a való lét között. Az érdeklődés, műveltség és egyéb szempontból hasonló emberek köre akkor kezdett felhígulni, amikor már körülbelül ezer WiW-tag volt. Egyre több lett a másképp kommunikáló ember.
Hogy értékelted ezt az átalakulást, hogy „felhígult” a WiW?
A WiW-ben az a nagyon jó, hogy szinte kézzelfoghatóvá, láthatóvá teszi a kapcsolatokat, még azokat is, amelyekről nem lehet eldönteni, hogy a barátodról vagy csak távoli ismerősödről van szó. Gondoljunk csak a térkép funkcióra, ami vizuálisan is megjeleníti ezt a széles körű kapcsolatrendszert! Így az emberek rendelkezésére áll egy széles ismeretségi kör, amely a magánéletben és a szakmai életben is nagyon fontos. Tehát a felhígulás „kétélű fegyver”. Elkerülhetetlen volt, hogy megtörténjen, csak jobban kellett volna használni, szegmentálni kellett volna a WiW-et, vagyis valamilyen módon meg kellett volna fogni a heterogén növekedést. Amikor a WiW másfél éves volt, tartottunk egy kerekasztal-beszélgetést, „Beszélgetések a gépházzal” volt a címe. Már ezen is elhangzott, ha a WiW eléri – ha jól emlékszem – a 15 ezres taglétszámot, az jelentsen inkább tizenötször ezret, szülessenek egymással lazán összekapcsolódó WiW-városok, a hatékonyabb kommunikáció és a hasonló emberek összegyűjtése érdekében. Mára közel 64 ezer tag van. Én is fontosnak tartanám a szegmentálást, hogy ez az online kapcsolatrendszer ne legyen túlságosan szerteágazó. Ugyanakkor a tény, hogy az információ sokkal több emberhez jut el, jó is. Ha például valakinek megszűnik az állása, nagyobb lehetősége van arra, hogy segítőre találjon, éppen amiatt, hogy kézzelfoghatóvá válnak a másod- és harmadrendű kapcsolatok. Vagyis mindenki körül van egy tapintható kapcsolatrendszer, amit használni lehet, tehát a szegmentálás mellett az össz-WiW-es átjárhatóságot is érdemes megtartani. Mindemellett rejtett lehetőségek is vannak a WiW-ben, itt például nem számít spamnek, ha valaki kiküld egy csomó levelet, hogy Gyertek el a koncertemre!, mert az ismerőseinek küldi. A „WiW spam” tehát nem kéretlen, hanem általában kívánatos levél, amit akár a magánéletben is lehet használni. Egyébként ennek és a topikokon zajló beszélgetéseknek hála, sok új kapcsolat születik, már egy WiW-házasság is szerepel a krónikákban.
Neked volt már WiW-es párkapcsolatod?
Volt. A WiW-en könnyebb az ismerkedés, ha valakit például már ismersz felületesen, valahol már összefutottatok, írhattok egymásnak, nem veszi tolakodásnak, hiszen „mindannyian WiW-esek vagyunk”. Azért izgalmas a WiW, mert úgy is tudod érzékelni a másik jelenlétét, hogy nem hívod fel és nem találkoztok.
Miért fontos neked ez a közösség, vagyis mit jelent számodra a WiW?
Lehetőségrendszer, amihez bármikor nyúlhatok, ha információra van szükségem és utánam is nyúlhatnak, ha tőlem vagy rólam kell az információ. Egy virtuálisan megtestesített offline szociális háló, ami biztosítja az emberek közötti széles körű információáramlást. Egyik legnagyobb előnye az, hogy közös célok érdekében össze lehet rántani embereket. Akár projekt elindításáról, akár meglévő projekt menedzseléséről legyen szó. Épp erre fejlesztették egyébként a Közös Project Portált. Eleinte gondoltam arra, hogy én leszek az egyik első „WiW-munkás”. Soha nem úgy gondoltam rá, mint egy konkrét munkára, de mindig azt gondoltam, hogy nagyon sok lehetőség van benne, és hogy egyszer ebből fogok élni. Ma már inkább azt gondolom, hogy olyanok fognak a WiW-nek dolgozni, akiknek friss lesz az élmény.
Ez azt jelenti, hogy szkeptikus lettél egy kicsit a WiW-vel kapcsolatban?
Egyáltalán nem, de azt gondolom, hogy a WiW-et ki kell mozdítani a jelenlegi állapotából, fejleszteni kell, és a fejlesztéseket és az ötleteket tudni kell használni.
A témáról a weben:
ZeroDegrees – www.zerodegrees.com
