A látvány látványa
Internetlehallgatás
A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) emberei már néhány órával a 2001. szeptemberi terrortámadások után telepíteni kezdték a Carnivore (húsevő) névre keresztelt lehallgatóberendezéseket az amerikai internetszolgáltatók szerverszobáiban. Az Európai Unió többször tiltakozott amiatt, hogy az USA és szövetségesei az Echelon rendszer segítségével külföldön már a terrortámadások előtt is válogatás nélkül lehallgatták az elektronikus kommunikáció minden válfaját, ám 2002. május végén az EU is módosította elektronikus megfigyelési irányelveit, megkönnyítve a lehallgatók dolgát. Az internet állami lehallgatására már Magyarországon is adottak a jogi és műszaki lehetőségek.
Az interneten a kilencvenes évek eleje óta hírek és összeesküvés-elméletek keringtek egy globális lefedettséggel bíró lehallgatórendszerről, amely a telefonos és az elektronikus kommunikáció minden fajtáját archiválja és szűri. A később nagyrészt igaznak bizonyult legendák szerint a második világháború után, 1948-ban a szövetségesek öt legnagyobb nemzetbiztonsági szervezete – az amerikai NSA, az angol GCHQ, a kanadai CSE, az ausztrál DSD és az új-zélandi GCSB – hozta létre az UKUSA nevű szövetséget a távközlési hálózatok lehallgatására és ellenőrzésére, elsősorban a szovjet ügynökök tevékenységét vizsgálandó.
A szervezethez tartozó lehallgatóállomások évtizedeken keresztül egymástól függetlenül végezték munkájukat, a hidegháborús korszakban a telefon és a telex volt a fő csapásirány. Mint kiderült, a nagykövetségek és diplomáciai célpontok mellett már az ötvenes évektől kezdve a kommunikáció teljes spektrumának szűrése volt a cél, vagyis válogatás nélkül lehallgattak minden hozzáférhető – vezetékes, rádió, mikrohullámú és műholdas – csatornát, üzleti és magánbeszélgetéseket egyaránt. A nagy számítógépek megjelenésével a hetvenes évek elején az NSA automatizálta és számítógép-hálózatba szervezte az UKUSA állomásait, ennek a szupertitkos hálózatnak az Echelon kódnevet adták.
A nyilvános számítógép-hálózatok megjelenésével – a nemzetközi terrorizmus és a gazdasági kémkedés elleni fellépéssel indokolva a profilbővítést– az elektronikus adatforgalomra is rászálltak: szinte minden leolvasott weboldal, elküldött e-mail archiválódik valamelyik lehallgatóállomáson, csakúgy, mint a telefonbeszélgetések, amelyeket hangfelismerő technológiák segítségével analizálnak. A számítógépek minden állomáson ugyanazt a szoftvert futtatják, ez a „Dictionary”, vagyis a Szótár, amely kulcsszavas keresést tesz lehetővé a hatalmas adathalmazban.
Az öt tagország titkosszolgálatai összeállítottak és folyamatosan frissítenek egy-egy szótárt, amelyben a számukra valamiért érdekes kulcsszavak kapnak helyet – a napi „termést” átfuttatva ezen a programon, a gép kiválogatja a gyanús üzeneteket, ezek közül pedig hús-vér ügynökök választják ki a valóban fontos információkat. Az egész folyamatot az NSA koordinálja – a brit, az ausztrál, a kanadai és az új-zélandi titkosszolgálatnak az amerikaiaktól kell kérvényeznie, ha a többi országban gyűjtött anyagból kíváncsi valamire.
Betáplálják a Szótárba
Az Echelon európai központja az észak-angliai Menwith Hill állomás, amely 1991-ben az „év állomása” címet kapta az NSA-tól az Öböl-háborúban tanúsított helytállásáért. Itt fut össze az összes adat, amelyet az Egyenlítő fölött geostacionárius pályán álló, a nemzetközi telefon- és adatforgalom nagy részét bonyolító Intelsat műholdak lehallgatásáért felelős bázisok – Morwenstrow (Anglia), Yakima (USA), Geraldton (Ausztrália), Waihopai (Új-Zéland) – gyűjtenek. Más Echelon-csomópontok az óceánok alatt húzódó távközlési kábeleket és a belföldi mikrohullámú vonalakat is figyelik.
„Európán belül minden telefont, e-mailt és faxüzenetet rutinszerűen ellenőriz az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA). A kiválasztott információkat a kontinensről London és Menwith Hill érintésével műholdon juttatják el a marylandi Fort Meade központba” – állítja az Európa Parlament emberi jogi bizottságának 1997-ben nyilvánosságra hozott jelentése. Ez a gyakorlat ellentétes minden szabad ország alkotmányával és adatvédelmi törvényeivel, legtöbbször mégis a kormányok és a multinacionális telefontársaságok tudtával és beleegyezésével zajlik, annak ellenére, hogy többször bebizonyosodott: az USA politikai célokra is felhasználja a hálózatot.
Magánemberként a védekezés lehetőségei szerények: az USA tudatosan akadályozza az erős kriptográfiai(vagyis titkosító) módszerek piacra kerülését – az egész rendszer hasznavehetetlenné válna, ha az úgynevezett nyilvános kulcsú kriptográfia elterjedne a mindennapi kommunikációs gyakorlatban. Az interneten néhány elszánt programozó jóvoltából léteznek használható megoldások – például a PGP e-mail-titkosító – és elérhető egy olyan programocska is, amely minden elektronikus levél alá odabiggyeszt két sort a Szótárban minden bizonnyal előforduló kifejezésekből, nehogy elunják magukat az NSA szuperkomputerei.
A 2001. szeptemberi terrortámadások után a fejlett országokban kibontakozott, az internetlehallgatásról szóló társadalmi vitában alulmaradtak a polgári szabadságjogok és az információs önrendelkezés korlátozását ellenzők fenntartásai. A tragédia után két nappal elfogadott antiterrorista törvénycsomag keretében elsőként az Egyesült Államokban kapták meg a szükséges törvényi támogatást az interneten zajló privát kommunikációt is állami ellenőrzés alá helyező technológiák, elsősorban a carnivore, azaz „húsevő” kódnéven elhíresült (később a kevésbé beszédes DCS–1000-nek átkeresztelt) e-mail megfigyelőrendszer, amelyet ekkor már két éve fejlesztett a Szövetségi Nyomozóiroda. A húsevő tömeges bevetésére korábban alkotmányossági problémák miatt nem kerülhetett sor az amerikai interneten.
A kémtechnológiák kifejlesztésében élen járó Egyesült Államokban ugyanis belföldön rendkívül szigorúan szabályozták az elektronikus kommunikáció lehallgatásának lehetőségeit. Miközben a második világháború óta, brit közreműködéssel fejlesztett Echelon világszerte ellenőrzi, rögzíti és szűri a kommunikáció teljes spektrumát, az országon belül – legalábbis a terrortámadásig – meg volt kötve a hatóságok keze. Amikor 2000-ben nyilvánosságra került, hogy az FBI belföldi e-mail megfigyelő technológiát fejleszt és tesztel, kongresszusi botrány lett az ügyből, mert a „húsevő” az Echelonnál már bevált módszerrel, a teljes adatforgalom rögzítésével, illetve kulcsszavak szűrésével operál, tehát aligha tekinthető eseti és célzott megfigyelőeszköznek.
Elszalasztották bin Ládent
A kilencvenes évek elején – a hidegháború befejeződésével és Európa világhatalmi ambícióinak kibontakozásával párhuzamosan – megtört a lehallgatóhálózatot addig övező teljes hallgatás: egyre több részlet látott napvilágot kiugrott vagy az amerikaiakat kritizáló titkosszolgák jóvoltából. 1991-ben egy korábbi GCHQ-tiszt a BBC kamerái előtt számolt be arról, hogy a titkosszolgálat minden Londonból ki- és bemenő telexet leolvas. „Mindent lehallgatnak: a nagykövetségeket, az összes céget, még a születésnapi üdvözleteket is. Betáplálják a Szótárba” – állította az ügynök.
Az EPIC (Electronic Privacy Information Center) kibernetikus polgárjogi szervezet a közérdekű adatok nyilvánosságát garantáló Freedom of Information Act alapján kérvényt nyújtott be az igazságügyi minisztériumhoz: hozzák nyilvánosságra a húsevő működési elvét és műszaki paramétereit. Amikor a kérvény válasz nélkül maradt, a szervezet bírósághoz fordult, amely kisvártatva kötelezte a Szövetségi Nyomozóirodát a dokumentumok nyilvánosságra hozatalára. Az FBI által ezután kiadott dokumentumokról azonban az EPIC úgy vélte, hogy visszatartották a feleslegesen és alkotmányellenesen kiterjedt adatgyűjtést igazoló részeket, és 2001 augusztusában újra bírósághoz fordult. Miután az EPIC állítása helytállónak bizonyult, a bíróság 2002 májusában további dokumentumok nyilvánosságra hozatalát rendelte el, amelyek alátámasztották a jogvédők gyanúját.
„A szoftvert bekapcsolták, de nem működött megfelelően. Az FBI-szoftver nemcsak az FBI elektronikus megfigyelése alatt álló#### e-mailjeit fogta el, hanem megfigyelés alatt nem álló célpontok e-mailjeit is. Az FBI technikai szakemberét annyira feldúlta mindez, hogy megsemmisítette az elfogott e-maileket, #### e-mailjeivel együtt. ####-nak az a benyomása, hogy senki sem volt jelen az FBI-tól, aki felügyelte volna a technikai szakembert. Az FBI technikai szakemberei jelenleg új kísérleti szoftvert szeretnének futtatni a szolgáltatónál, hogy kiderüljön, az működik-e” – áll az egyik nyilvánosságra hozott iratban. A nemzetbiztonsági okból kisatírozott nevű szakember ebben azt írja le, hogy a nemzetközi terrorizmussal foglalkozó operatív egység (ITOS) Oszama bin Ladennel és terrorszervezetével foglalkozó szakcsoportjának (UBL) hogyan sikerült elfognia, majd alkotmányossági aggályoktól vezérelve megsemmisítenie a célszemély e-mailjeit – jóval a terrortámadások előtt.
Az elektronikus levelezést lehallgató berendezés telepítésére 2001 szeptemberéig csak a szövetségi bíróság eseti hozzájárulásával kerülhetett sor: a begyűjtött elektronikus leveleket és más jellegű adatforgalmat néhány büntetőjogi ügyben bizonyítékként fogadta el a bíróság, és mint a fenti példa mutatja, nemzetbiztonsági célokra is felhasználták a technológiát. Polgárjogi szervezetek mégis a kezdetek óta támadják, és a totális kontroll eszközének tartják a „húsevőt”. Az ACLU (American Civil Liberties Union) polgárjogi szervezet 2001 nyarán egész oldalas fizetett hirdetésekkel tiltakozott a digitális kormányzati lehallgatórendszerek ellen, és azzal vádolta az angolszász országokat, hogy globális adatgyűjtést folytatnak, alkotmányellenesen. A szervezet célja az internetmegfigyelő és telefonlehallgató rendszerek feletti társadalmi kontroll erősítése volt – Echelon-ügyben egyébként az EU is vizsgálódni kezdett, mivel felmerült a gyanú, hogy az Egyesült Államok gazdasági előnyszerzésre is felhasználja a birtokába került információkat.
2001. szeptember 11. után azonban az EU-ban is felülkerekedtek a lehallgatáspártiak. Az Európai Parlament május végén elfogadta a magánjellegű adatok elektronikus védelméről szóló 1997-es irányelv 15. bekezdésének megváltoztatását. A két legnagyobb képviselőcsoport – az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták – kompromisszuma nyomán megszavazott szabályozás szerint a jövőben a magántitok védelme bűnügyi nyomozás, illetve a nemzet- vagy közbiztonság védelme érdekében felfüggeszthető, amennyiben az „a demokratikus társadalmi rendből következően szükséges, helyénvaló és arányos intézkedés”. A hatóságok birtokába jutott személyes adatok tárolásának idejével kapcsolatban a tagországok maguk rendelkeznek az Európai Unió alapszerződésének hatodik bekezdésében megfogalmazott alapelveknek és az Európai Emberjogi Bíróság döntéseinek megfelelő módon.
Az irányelv módosítása ellen negyven civil szervezet nyújtotta be tiltakozását, köztük a berlini Chaos Computer Club, az osztrák internetezők szövetsége, a Statewatch polgárjogi információs központ és a holland XS4ALL internetszolgáltató. A Reporters Sans Frontiers újságíró-szervezet ugyancsak tiltakozott a véleményük szerint sajtószabadságot korlátozó és az ártatlanság vélelmével összeegyeztethetetlen szabályozás ellen. A német STOP1984 online petícióját tizenhatezren írták alá.
A törvény lehetőséget biztosít
Magyarországon egyelőre nem volt szükség törvénymódosításra: az 1995-ös nemzetbiztonsági törvény a külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés kategóriájába sorolta a hatósági engedélyhez kötött távközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből történő információgyűjtést. Ez azt jelenti, hogy a titkosszolgálatok öntevékenyen, bírósági engedély nélkül is lehallgathatják az internetszolgáltatókon átmenő adatforgalom egy részét – a magánüzenetek lehallgatásához azonban elvben az interneten is szükséges a bírósági engedély. Az Index 2002-es értesülése szerint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat feltehetően erre a célra megfelelő berendezéseket telepített a magyar internetszolgáltatók hálózataira.
Az Index által akkor megkeresett internetszolgáltatók – Axelero, GTS-Datanet, PSINet, Telnet – hivatalosan sem megerősíteni, sem cáfolni nem óhajtották a lehallgatóberendezések telepítésének tényét, ugyanakkor többen hangsúlyozták: a törvény lehetőséget biztosít ilyesmire, egy rendes vállalatnak pedig be kell tartania a törvényeket.
Demeter Ervin, az 2002-ben leköszönt kormány titokminisztere a választások előtt tartott utolsó sajtótájékoztatóján elmondta: a bűnözői körök mindig előrébb járnak az új technológiák használatában, mint a hatóságok. „A Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak sikerült ezt az előnyt leszűkíteni” – fogalmazott Demeter, de nem bocsátkozott részletekbe az internetlehallgatás technológiájáról. „A szakszolgálatok a törvényes keretek fennállása esetén ellenőrizni tudják a kommunikáció különböző módozatait, így az internetet is” – szögezte le a volt titokminiszter.
A lehallgatás műszaki feltételeinek megteremtésére irányuló erőfeszítések törvényes volta kétségbevonhatatlan: titkosszolgálati lehallgatóberendezések üzemelnek minden vezetékes- és mobiltelefon-szolgáltatónál is. A nagy kérdés az, milyen mértékű hozzáférést biztosítanak ezek az eszközök a felhasználók személyes adataihoz, hiszen a műszaki lehetőség az interneten sem korlátozódik egyes beszélgetések, levélváltások célzott figyelésére.Abelföldi,illetvea nemzetközi forgalmat bonyolító vonalakon gyakorlatilag az összes információ áthalad, ami egy internetszolgáltatónál egyáltalán megfordulhat: a weboldallekéréseken túl az elektronikus levelek, a csevegőfórumokon elhangzó publikus vagy magánbeszélgetések egyaránt, a felhasználókra vonatkozó személyes adatokkal és az őket azonosító IP-címekkel együtt.
Ha az internetnek a törvény által lehetővé tett lehallgatása az „amerikai módszerrel”, tömeges adatgyűjtés és az eredmény számítógépes kiértékelése formájában valósul meg, vagyis nem eseti vagy specifikus,hanem totális jellegű, a begyűjtött információtömeg feldolgozásának és kiértékelésének, magánszemélyekre vagy cégekre vonatkozó akták összeállításának csak a lehallgató technológia fejlettsége, az adatokat feldolgozó számítógépek kapacitása szabhat határt. A kisebbségbe került liberális vélemények szerint a tömeges információgyűjtés a kódoltan kommunikáló terroristák ellen hatástalan, az átlagpolgár privátszféráját viszont súlyosan sérti.
A privátszféra védelmében
Amíg mindenféle társadalmi kontroll nélkül működnek a kémtechnológiák, nem árt, ha tudjuk, hogy a lehallgatás elleni védekezésnek van két módja is: jogi és technológiai. A törvénytelen lehallgatásra, jogtalan adatkezelésre gyanakvó állampolgár hivatalosan a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszternél, az adatvédelmi biztosnál, végső esetben az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságánál élhet panasszal. Az adatvédelmi biztosnak egy-egy konkrét ügyben jogában áll betekinteni a titkosszolgálati dossziékba is, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága pedig akkor is kivizsgálja az elé került ügyet, ha a bizottság többsége ellene szavaz.
Emellett természetesen léteznek olyan technológiai módszerek, amelyek magát a lehallgatást akadályozzák vagy teszik lehetetlenné: ide sorolhatók a különféle titkosítótechnológiák, amelyek segítségével például egy elektronikus levél tartalmát csak a címzett ismerheti meg. A piacon forgalomban lévő, illetve az interneten hozzáférhető titkosítószoftverek különböző szintű titkosítást tesznek lehetővé: van olyan, amelynek a feltörése nem okoz különösebb gondot egy komolyabb technikával rendelkező kíváncsiskodónak, de vannak szinte feltörhetetlen eljárások is.
A terrortámadások az Egyesült Államokban egy időre eldöntötték az internetlehallgatásról zajló hangos társadalmi vitát – Magyarországon a dobozok már a helyükön vannak, vita pedig nincs erről a témáról...
Bodoky Tamás
Etnikai profiltisztogatás
Bár az USA-ban már megszűnt a külföldiek rassz és nem szerinti nyilvántartása, a származásfüggő bánásmód ötlete a terrortámadások után ismét felmerült. Az antiterrorista intézkedéscsomag keretében a Bush-adminisztráció engedélyezte a bevándorlási hivatalnak, hogy „különleges helyzetben” indoklás és időkorlátozás nélkül tartson fogva külföldi állampolgárokat, és szinte korlátlan információgyűjtésre hatalmazta fel a hatóságokat a külföldiekről és amerikai állampolgárokról egyaránt. A csúcstechnológiai eszközökkel támogatott információgyűjtés célja olyan személyi profilok összeállítása,amelyekből kiszűrhetők a kockázati tényezők: gyanús, aki készpénzzel fizet,gyanús,aki az utolsó pillanatban változtat úti célt, és bevallva-bevallatlanul gyanús az is, aki arab. Közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak többsége olyan mértékben volna hajlandó feláldozni polgári szabadságjogait a biztonság oltárán, amilyenre a második világháború óta nem volt példa: akkor 110 ezer japán származású amerikait zártak koncentrációs táborokba Pearl Harbor után.
A számítógépes megfigyelőrendszerekkel kapcsolatos hozzáállás is megváltozott: jelentősen felértékelődött például a New Jersey-i Visionics szoftvercég korábban sokat bírált arcfelismerő rendszere, a FaceIt, amelyet a 2002-es Super Bowl-döntőn teszteltek először nyilvánosan. Akkor a kamerák több apróbb bűncselekményért keresett személyt szúrtak ki a tömegben, de letartóztatás nem történt. Később a floridai Tampa városának szórakozónegyedét pásztázó biztonsági kamerákat kötötték össze a rendszerrel, amelyet itt vetettek be először közterületen. Az American Civil Liberties Union állásfoglalása szerint a rendszer súlyosan sérti a polgárok szabadságjogait, azóta viszont a szövetségi légügyi hatóság érdeklődését is felkeltette: az FAA tervei szerint az összes amerikai repülőtéren bevezetik, csakúgy, mint a kaliforniai Identix ujjlenyomat- felismerő rendszerét. Az USA a világ többi országára is nyomást gyakorol a biometrikus adatokat tartalmazó útlevél bevezetése érdekében.
A témáról a weben:
Echelon Watch – www.echelonwatch.org
Electronic Privacy Information Center – www.epic.org
American Civil Liberties Union – www.aclu.org
Office of Surveillance Commissioners – www.surveillance.commissioners.gov.uk
