Mamitól tudom, hogy volt egy nagybácsim, a Dédi testvérjének, Futrinka Pálnak a fia, Futrinka Kálmán. Ennek az anyja, még amikor ő kisgyermek volt, meghalt. Állítólag nagyon szép asszony volt, s egyszer a férje rajtakapta valakivel (a szénakazalban?), és ahelyett, hogy jól belevert volna az asszonyba is, meg a szeretőjébe is, búskomorságra adta a fejét. Azután a fiatalasszony megbetegedett valamiben és meghalt. Futrinka Pali bátyám nagyon megsiratta; Mamiban most is él még egy kép róla, amint a kocsira tett koporsóra borulva elmerül mélységes bánatában, s amikor a lovaskocsi megindul, ijedtében és meglepetésében hátratántorodik – a tekintetén látszik, hogy nincs magánál.
Azután egyedül felnevelte a fiát,FutrinkaKálmánt,megannaktestvéreit, akiknek leszármazottai ma is élnek, ezért Mami azt mondta, nem szabad igazi nevekkel megírni ezt a történetet, nehogy bepöröljenek.
Ez a Futrinka Kálmán Újvidékre nősült meg. Mami nem tudta miért, de Futrinka Kálmán megölte a feleségét, és elásta a padlóba. Ezek után kisebb ámokfutásba kezdett. Utólag derült ki, hogy például az is a felesége megölése után és a további gyilkosságok között történt, hogy elment Kishegyesre látogatóba a Mami szüleihez, és kérdezgette őket, hogy van-e pénzük, és hogy állnak anyagilag? Azt mondták persze, hogy nincs pénzük, minthogy nem is volt. Azt hiszem, Futrinka Kálmán még ott is aludt náluk. Azután elutazott Szabadkára.
Ott valami nagynénijét kereste fel, tán anyai ágról, tehát az nekünk nem volt rokon. Ennek az öregasszonynak volt valami szőleje vagy gyümölcsöse Szabadka közelében a határban, Mami nem tudta hol. Futrinka Kálmán kiment vele ebbe a szőlőbe, és ott megölte az öregasszonyt. (Nem tudom hogyan.) És véletlenül pont akkor arra járt egy idős, nyugalmazott tanár vagy tanítóbácsi, és azt is megölte. Utána pedig beledobta egy kútba. Az öregasszonyra – a nagynénijére – rőzsét tett és fölgyújtotta. De mint utóbb kiderült, nem sikerült rendesen elégetnie; megtalálták később a maradványait.
Azt nem tudjuk, hogyan lett vége a dolognak: feladta-e magát vagy lebukott. De nagy port felkavaró nyílt bírósági tárgyalás volt Szabadkán, az újságok is írtak róla. Futrinka Kálmán elmesélte a bíróságon, hogy csecsemőkorában meghalt az édesanyja, és hogy anya nélkül nőtt fel. Hogy az alkoholistává lett apját (akinek hál' Istennek mindezt nem kellett megérnie) részegen úgy elverték egy kishegyesi kocsmában, hogy pár nap múlva betegágyban meghalt. A tárgyaláson, mivel nyilvános volt, többen is könnyekre fakadtak a története felett, s úgy látszik, bíráit is megindították a hallottak, mert az egyértelműen halálos ítéletet maga után vonó szörnyű bűntettekért csak életfogytiglani börtönbüntetést akartak kiróni rá. Ez a gyakorlatban 20-25 évet jelentett volna. Futrinka Kálmán fiatalember volt még ekkor, a húszas éveiben járt tán, és akkor sem lett volna még túl idős, amikor kijött volna. De nem vonult börtönbe és nem fogadta el az ítéletét. Azt mondta a bíróságnak, hogy érzi és tudja, hogy valami nincs rendben vele, és ha kijön, akkor újra megtenné. Fél, hogy ölni fog, ezért kéri, hogy halálra ítéljék.
A bíróság elfogadta az érveit és kirótta rá a legsúlyosabb büntetést. Nem sokkal ezután ki is végezték. Mindez az ötvenes évek vége felé történt. Azóta Mami úgy emlegeti: ő volt a család fekete báránya.
Szakmány György
