Web-libris
Történelem a világhálón
A világháló megjelenése a történelemről szóló tudást is demokratizálta – nincs olyasmi, amit ne találhatnánk meg. Igaz, éppen a legkiválóbb szakfolyóiratok restek feltenni a netre anyagukat, de nyilván nem pénzügyi okokból. Talán így védik a tudományos berkek titkait. Mert akié a történelemről szóló tudás, azé a hatalom, mondhatnánk tudálékosan.
A partraszállás napja
Mindenesetre a történelem iránt érdeklődő halandó ember a belterjes tanulmányok nélkül is kielégítheti tudásigényét. Vegyük például az én esetemet. Valami rejtélyes oknál fogva gyermekkoromtól kezdve a mániáim közé tartozik a normandiai partraszállás studírozása – talán Cornelius Ryan A leghosszabb nap című könyve, illetve az ennek alapján forgatott film miatt. AGoogle keresőprogram a D–day kulcsszóra kétmillió találatot jegyez, és már az első honlapon kutakodva szinte az utolsó ellenséges német tank pozícióját is megismerhetjük. A Britannica Online e témának szentelt honlapja, a http://search.eb.com/normandy/ egyébként a világhírű, magyar származású Robert Capa fotójával indít.
Nem mindegy persze, milyen nyelven igyekszünk információt szerezni. A D-dayjel nyilván nem pusztán azért foglalkoznak legtöbbet angolul, mert a net anglomán – a normandiai győzők zöme is angolul kommunikált... A vesztes németek kevésbé merülnek el e számukra rázósabb témában (32 000 találat)...
Oldalak magyarul
A magyar nyelvű honlapokon való keresgélés során egy-egy téma kapcsán sajnos igen gyakran pusztán olyan írásokra bukkanunk, amelyek jó esetben tananyag-kiegészítőként szolgálnak, rosszabbik esetben meg puskázásra (bár ez nézőpont kérdése: ha még diák lennék, hálát adnék mindezért az égnek és a netnek). A magyar honlapok közül először a http://tortenelem.lap.hu-t emeljük ki. Az egyszerű dizájnú, ám így funkcionálisabb honlap a diákoknak szóló anyagokkal indít, elvezet bennünket a magyar és a világtörténelem legfontosabb eseményeihez – bár olykor hiányosan –, szolgál érdekességekkel, de ami igazán jó, az az, hogy portálként elirányít releváns adattárakhoz, folyóiratokhoz, történettudományi intézetekhez, levéltárakhoz, múzeumokhoz.
Az előbbinél igényesebb és jobban, logikusabban szerkesztett történelmi portál a Múlt-kor (www.mult-kor.hu). Jobboldalt naponta frissítik az Ezen a napon... rovatot, bár ez a dolgok logikájából következően ugyebár kívánatos is (A „Mi történt a születésnapomon?” rovat viszont ottjártamkor nem működött, pedig ha az embert érdekli valami, akkor az ez.). A nyitólap egyébként bulvárjellegű, de persze biztosan akadnak olyan megátalkodott történelemfalók, akiket lázba hoz még az is, hogy Mussolini marokszámra ette a fokhagymát, s emiatt neje kívánságára éjjelente nem a hálószobában aludt. Nyelvi pongyolaságra utal viszont az a cím, miszerint „A svédek visszaadták Ausztrália őslakosait”. A cikkből természetesen már kiderül, hogy csontokról és holttestekről van szó, igaz, ez így, önmagában véve is rémisztő. A honlapnak komoly szerkesztők által szerkesztett komoly e-folyóirata is van, ami már inkább a szakértő közönségnek szól. A Műhely rovat tényleg műhely, az intézmények, múzeumok linkjei pedig rengeteg hasznos helyre elvezetnek.
Az Adattár keresőprogramja sem hagy cserben. Én 1956-tal próbálkoztam, egy jó kis kronológiai összefoglalót kaptam, de nem ám csak 1956-ról, hanem arról is, mik voltak az előzmények, majd miképpen változott a forradalom megítélése a későbbiekben egészen 1992-ig. A Régészet rovatban aztán még inkább bővíthetjük ismereteinket: nem csak az egyiptomi piramisokat tárgyalják ki, hanem az erotika történetével is foglalkoznak (bár ez tudtommal nem régészeti téma), no persze, óvatos, kimért történész-régész módra. Neves történelmi személyiségek hálószobáiba kukkanthatunk be unalmas, hideg és hosszú téli estéken, bár bevallom, semmi kedvem Hitler vagy Lenin ágya alá bekukucskálni... ráadásul ezek a hálószobák két hölgy, Kleopátra és I. Erzsébet kivételével férfiúk hálószobái. Talán a budoároknak is lehetne nyitni egy rovatot.
1956-ról
S ha már 1956, vagy én és a keresőm vagyunk ügyetlenek, de mindössze egyetlen igazán erre a témára specializált honlapra futottam rá. Ezt az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány üzemelteti (www.rev.hu), s csupán két menüből áll: az aktuális és az előkészületben lévő kötetek bemutatóiból, illetve részletekből. Csalódott voltam, de igen kellemes meglepetés ért, amikor rákattintottam egy könyv ikonjára, amelyről kiderült, nem is könyv. A Magántörténelem – 1956 és a Kádár-korszak ugyanis egy rovat, s kiderült, friss tartalomfejlesztéssel állunk szemben az e-Világ program keretében. Mint olvashattam, ez egy olyan társadalomtörténeti összeállítás, amelyben személyes emlékek segítségével idézik fel a 20. század második felét, az 56-os forradalmat és a korai Kádár-korszakot. Az emlékezők, az Oral History Archívum interjúalanyai több évtized távlatából mondták el életüket, a köz- és magánéleti eseményeket. A 40 leírt interjú mellett hanganyagrészleteket is találunk, és ha valamit mégsem értenénk, annak utánanézhetünk a 232 címszóból álló kislexikonban és a 392 életrajzból álló adattárban. Mondanom sem kell, az interjúk „ínyenceknek” valók, fölöttébb érdekesek.
Hadifogoly-adattár
Hogy a történelem mint olyan nem éppen kacagtató, az éppen az említett interjúkból látható. Nem kacagtató, sokkal inkább megrendítő. Ahogyan megrendítők azok a nagyon is praktikus okokból készülő honlapok, amelyekben egyéni sorsok után kutathatunk. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által működtetett www.hadifogoly. adatbanyaszat.hu-n a II. világháborúban a volt Szovjetunió hadifogolytáboraiban elhunyt 65 100 magyar civil és katona adatlapját találhatjuk meg, illetve a keleti hadműveletek során elesett 28 000 magyar katona halálának körülményeiről és nyugvóhelyeikről találhatunk adatokat. Ez már csak azért is fontos, mert még ma is akadnak olyanok, akik nem tudják, hová tűntek hozzátartozóik a világégés idején és után.
Személyes történelem
A történelem az emlékezés terepe, a honlapok, illetve az internet pedig oly módon forradalmasított e téren, hogy a laikusok emlékeinek publikálását is lehetővé teszi. Az egy bizonyos téma iránt érdeklődők – akárcsak más honlapok, fórumok esetében – egy helyütt kezdik el összegyűjteni egy adott korról, egy adott eseményről szóló emlékeiket, írott dokumentumokat, fotókat és hanganyagokat. Első körben szó sincs itt tudományos igényességről, de egy jó szerkesztőgárda rendet tud vágni a napok, hetek alatt is már óriásivá duzzadó anyag között. Még ha nem is értenek szerbül, horvátul, bosnyákul vagy szlovénul, ha önöknek is vannak emlékeik az egykori nagy, titói Jugoszláviáról, látogassanak el a Yu-mitológia lexikonának honlapjára (www.lexikon-yu-mitologije.net). A honlapot a különböző mai, friss köztársaságokban élő írók indították el, hihetetlenül gyorsan „rákattantak” az egykori jugók, éljenek bármerre is a világban, a szelektált anyagból pedig egy vaskos lexikon jelent meg (papíron, ugye). S mint említettem, itt a szépre emlékezés a fő motiváció: a szocialista ipar remekművei, az énekesek, az életérzés, anekdoták, közkedvelt tárgyak, ételek... Persze nem rejtély, miért van mindez így: a visszaemlékezők ifjúságuk alapélményeit veszik számba.
A berlini faltól Jeruzsálemig
Az emberekről és tetteikről alkotott vélemények egyik iskolája szerint az ember eleve gonosz, ebből kifolyólag cselekedeteinek döntő többsége is ilyen (ez persze a szigorúbb és rosszkedvűbb töriiskola). A 20. századi európai történelem egyik nagy botránya nyilvánvalóan a berlini fal felépítése volt. S annak ellenére, hogy ezen az őszön művészlelkek egy üres berlini telken újra hozzáláttak a fal felépítéséhez – persze poénból művészkedve és üzletet szimatolva az attrakción –, a fal emlékét, egy kis megőrzött eredetin kívül, már egy honlap ápolja (www.wall-berlin.org). A történelem árny- és fényoldalai pont egy ilyen site-on válnak láthatóvá: az őrült kezdetek, a tragédiákba torkolló szökési kísérletek után jön 1989, a kalapács, majd a pezsgősüvegek pukkanása. Ha viszont a másik irányból követjük végig a történelmet, ott van a szent város, Jeruzsálem, melyet három világvallás is szent helyének tart, a zsidó, a keresztény és a muzulmán is magáénak tudja. A fényes múltat, a ragyogó kulturális termékeket, a patinás épületeket viszont a mai konfliktusok árnyékolják be. Ettől függetlenül sokak álma az, hogy egyszer a jeruzsálemi sikátorokban bóklásszon, hogy megnézze azt a hatalmas örökséget, amely a háborúk ellenére is megőrződött. De amíg ezt az álmot valóra válthatjuk, látogassunk el a jeruzsálemi archeológiai park honlapjára (www.archpark.org.il), amely nem csupán témánk miatt lehet fontos, hanem példaként szolgálhat arra is, miképpen kell jó honlapot készíteni: szépet, információkban gazdagot, és főleg áttekinthetőt... Ha már a történelem olyannyira áttekinthetetlen.
Szerbhorváth György
