Antenna magazin 2005 I. negyedév – Tartalomjegyzék

Gyorsítósávban

Adatok a hazai internetpenetrációról

Az internetpenetráció tekintetében Magyarország Európában a sereghajtók között, a szélessávú internet használatának aránya terén a középmezőnyben menetel az információs társadalom felé. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, a broadband árcsökkenését és a közösségi hozzáférési pontok nagyobb arányú használatát feltételezve, két év alatt kétmillió új internetezővel számol. Az alábbi összeállításban bemutatjuk, hol tartunk az internethasználók tekintetében és az internethasználat terén, s milyen fejlődésre számíthatunk e területen a lakosság szándékai és hajlandósága alapján.

A BellResearch éves rendszerességgel végzett átfogó kutatásának eredményeit összefoglaló Magyar Infokommunikációs Jelentés legutóbbi, 2004 első félév végi lakossági felmérésének adatai szerint Magyarországon a 15 év feletti, mintegy 3 millió számítógép-használó kétharmada szokott internetezni is. A 8,5 milliós lakossági alapsokaságon belül tehát 21%-ra tehető a penetrációs mutató, közel kétmillió magyar barangol kisebb-nagyobb rendszerességgel a világhálón.

Meghatározó különbségek

Az internetezés hazai elterjedtségét (az internetpenetrációt) különböző demográfiai ismérvek szerinti bontásokban vizsgálva szembetűnő eltéréseket találunk az egyes csoportok között. Az információs társadalom felé haladva, a netezők összetételi arányai a hozzáférés terjedésével egyre jobban közelítenek a teljes népességéhez, azonban hasonlóságról a legtöbb ismérv esetében egyelőre még nem beszélhetünk.

Markáns különbségeket tár fel e téren például a földrajzi alapú elemzés; ezek egyrészt a hazai településszerkezeti sajátosságokra, másfelől pedig az egyéb vonatkozásokban is kimutatható regionális gazdasági és technológiai fejlettségi eltérésekre vezethetőek vissza. Az erőteljesen Budapest-központú országban nem meglepő, hogy a legmagasabb, 34%-os internethasználati mutatóval a főváros büszkélkedhet, vagyis mára minden harmadik budapesti internethasználó. Itt a legnagyobb egyébként a számítógép-használók aránya is – a teljes lakosság mintegy fele. Az internetpenetráció szempontjából a legkedvezőtlenebb Délkelet-Magyarország helyzete, itt alig 14%-ra tehető az elterjedtség; ebben az alacsony PC-használati arány is közrejátszik. A többi vidéki országrészben a lakosok 19–21%-a netezik. A településtípusok szerinti elemzés az előbbiekhez jól illeszkedő eredményeket mutat, amelyek megerősítik, hogy az internetezés még mindig döntően urbánus tevékenység: míg a megyeszékhelyeken a fővárosihoz hasonlóan alakulnak az arányok, a városokban 18%-ra tehető a mutató, a községekben viszont csak a lakosság egytizede használja a netet.

A korcsoportokat tekintve internetezésben a 15–24 évesek járnak az élen. Ez egyfelől abból adódik, hogy e korcsoportban a legmagasabb a PC-használati arány – a közel másfélmillió fiatal háromnegyede számítógépezik –, másrészt e körön belül az internethasználati ráta szintén kiemelkedő. Így hát a 15–24 évesek több mint fele (55%-a) használja a világhálót, ők teszik ki az összes hazai netezők 45%-át. A magas penetrációs hányados a közép- és felsőfokú iskolák behálózottságának is köszönhető, de erősítik a háztartások PC- és internet-ellátottságának sajátosságai is.

A használati mutató az életkor növekedésével csökken: a 25–34 éves korcsoportnak még átlag feletti hányada internetezik, 45 éves kortól azonban az arány jóval az országos mutató alá esik. E tendenciát jelentős mértékben a számítógép elterjedtségének életkori különbségei határozzák meg: az adott korcsoport PC-használóinak körében az internetezési arányok eltérései szintén fennállnak, de lényegesen kisebbek.

A nemek arányát tekintetve folytatódik az elmúlt évek kiegyenlítődési folyamata. Egyelőre ugyan még a férfiak vannak pár százalékpontos többségben a hazai netezők körében, de ez a magasabb, 24%-os penetrációs mutatóból származó előny lassan elolvad, és a teljes népességen belül többségben lévő hölgyek körében mért 19%-os internethasználati arány további emelkedésével hamarosan női létszámfölény alakulhat ki.

A nemek arányát tekintve folytatódik az elmúlt évek kiegyenlítődési folyamata. Egyelőre ugyan még a férfiak vannak pár százalékpontos többségben a hazai netezők körében, de ez a magasabb, 24%-os penetrációs mutatóból származó előny lassan elolvad, és a teljes népességen belül többségben lévő hölgyek körében mért 19%-os internethasználati arány további emelkedésével hamarosan női létszámfölény alakulhat ki.

Fontos a suli

Ami az internetezők használati szokásait, mintázatait illeti, helyszín szerint a legelterjedtebbnek az otthoni netezés számít. A használók közel fele (47%-a) a lakásában (is) szokott internetezni, s legnagyobb hányaduk számára az igénybe vett kapcsolatok között az otthoni az elsődleges. Érdemes azonban részletesebben is vizsgálódni e kérdésben, mert a használati minták nem azonosak a teljes internetező közösség egyes csoportjaiban.

A diákok, a 15–24 éves eltartottak körében például az iskolai netezés a leggyakoribb, jóval megelőzve minden egyéb hozzáférési pontot. Tíz internetező diákból közel nyolc az iskolában (is) használja a világhálót, és 40%-uk számára a legfontosabb helyszínnek is ez számít. A fiatalok „netre nevelésében” elsődleges szerepet kap tehát az iskolai eszközpark és az oktatás; ezek hatékonyságán, eredményességén is múlik, hogy az intézményekből kikerülők az ingyenes infrastruktúra hiányában is kitartanak-e majd az internet mellett. Otthon csak minden negyedik tanuló szokott böngészni, igaz, számukra ez utóbbi az elsődleges; a szülői szigor valószínűleg kevésbé korlátozza a „gépórákat”, mint a sok helyen szűkös tantermi kapacitás.

Az aktív dolgozók helyzete némiképp eltér a diákokétól: körükben az otthoni internetezés a leginkább elterjedt, 63%-uk a családi számítógépen (is) szokott netezni, s minden második felnőtt használó ezt tekinti elsődlegesnek, míg munkahelyen valamivel kevesebben (58%) neteznek.

Az egyéb hozzáférési helyszínek igénybevétele, az otthoni, munkahelyi és iskolai infrastruktúrán kívüli internetezés viszonylag ritkának számít. A hazai felhasználók körülbelül negyede használja barátja, ismerőse számítógépét is, ők jellemzően a tanulók köréből kerülnek ki. A nyilvános internetezési lehetőségeket – a könyvtárak, teleházak, internet-kávézók kapcsolatait – a hazai netezőknek csupán tizede veszi igénybe, e körben azonban minden második személy számára ez az elsődleges hozzáférési pont.

A kutatás eredményei szerint a központi telefonkönyvszolgáltatás előnyeit leginkább a kiterjedt magán- vagy üzleti kapcsolati hálóval rendelkező előfizetőkélveznék, leginkább ugyanis nekik okoz gondot a kontaktusinformációk tárolása és menedzselése. Mindemellett a bevezetés sikere mellett szól, hogy a felhasználónak nem szükséges lecserélnie készülékét, mivel a szolgáltatás szoftveres támogatással is igénybe vehető.

A fókuszcsoportokon az interjúalanyok pozitívumként értékelték az egylépéses adatmódosítás lehetőségét is: elérhetőségi információinak változása esetén a felhasználónak nem szükséges mindenkit értesítenie, elegendő, ha a központi helyen frissíti adatait, és azok automatikusan letöltődnek azok számára, akiknek ezen jogosultságokat előzetesen engedélyezte.

Ugyanakkor megfigyelhető a megcélzott felhasználók részéről az új szolgáltatással szembeni szkepticizmus is. A résztvevők többsége úgy gondolja, a mobiltelefonban elegendő csak a legfontosabb információkat tárolni, a további adatokhoz ott a számítógépes névjegyalbum vagy a jól bevált notesz; s többek véleménye szerint a számhordozhatóság miatt a telefonszámok már úgysem változnak annyit, mint korábban.A központi telefonkönyv szolgáltatás elutasításának hátterében mindazonáltal az egyik leghangsúlyosabb tényezőként az adatvédelem kérdése jelenik meg: a felhasználók – tartva a visszaélésektől – idegenkednek attól, hogy személyes adataikat központi tárhelyen helyezzék el. Noha konkrét esetekről kevesen tudnak, a média által közvetített adatbiztonsági kép fokozott óvatosságra inti őket, így a szolgáltatók biztonsági garanciája és ennek hiteles kommunikációja az alkalmazás bevezetésének egyik kulcstényezőjét jelenti.

Ugyanakkor a központi adatbázisban történő információtárolás a szolgáltatás egyik legfontosabb, a kutatás alanyai által méltányolt előnye is egyben – s nem csak amiatt, hogy megspórolhatjuk az adataink változását közlő kör-SMS díjait. Gondoljunk csak arra, ha elveszítjük, illetve eltulajdonítják a mobil készülékünket benne a nélkülözhetetlen adatokkal, a központi telefonkönyv szolgáltatás igénybevételével legalább a névjegyzéket nem kell újra feltöltetnünk. További potenciális lehetőséget rejt magában a PC-s felülettel, valamint az internetes portálokkal való kompatibilitás biztosítása. A jelenlegi gyakorlat azonban azt mutatja – különösen a középkorúak és az idősebbek körében –, hogy az emberek idegenkednek a telefonhoz kapcsolódó PC-s alkalmazások igénybe vételétől. A legtöbben a gyártótól kapott CD-n található szoftvereket sem használják, s ezt csak részben magyarázza, hogy ezen alkalmazások csak további – egyre kisebb – beruházással (bluetooth-adapter, infraport vagy adatkábel) vehetőek igénybe.

Egyre többen egyre többet

Az internetezéssel eltöltött idő a hazai felhasználók átlagát tekintve heti 6 és fél órára tehető. A korcsoportokat jellemző értékeket összehasonlítva a fiatal felnőtt és a középkorú korosztály áll az élen: legtöbbet a 35–44 és a 25–34 évesek neteznek (7,8, illetve 7,7 óra), őket a legfiatalabb, 15–24 éves korosztály követi 6,8 órás átlaggal, míg a 45 év felettiek kevesebb mint 5 órát fordítanak internetezésre hetente. A jelenlegi használók 43%-a az egy évvel korábbihoz képest több időt tölt a világhálón, nagyobbik részük lényegesen többet netezik; a használati idő csökkenéséről csupán minden hatodik válaszadó számolt be.

A BellResearch elemzői megvizsgálták az egyes „médiumok fogyasztására” fordított átlagos időt a használók körében, s ebben a kontextusban az internetezéssel töltött heti 6,5 óra elég jónak számít. A legnépszerűbb a tévé és a rádió, ezekre a hazai nézők, hallgatók kicsivel több mint 18, illetve 16 órát fordítanak hetente. Az internetezés természetesen meg sem közelíti ezt, azonban megelőz minden egyebet. A műsoros adathordozók közül a 15 évnél idősebb lakosok CD-t hallgatnak a legtöbben (45%), s közel ugyanennyien töltik szabad idejük egy részét videózással, míg a DVD-t nézők aránya az internetezőkéhez közelít (22%). CD-hallgatásra szánunk a legtöbb időt, kicsivel több mint 6 órát, míg a háttértevékenységként kevésbé folytatható videózással és DVD-zéssel töltött idő ennél érdemben alacsonyabb, hetente 3–4 óra közé tehető. Számítógépes játékokkal a vizsgált alapsokaság 16%-a, mintegy 1,3–1,4 millió fő tölti szabad ideje egy részét; a „játékosok” körülbelül ugyanannyi időt szentelnek programjaikra, mint a CD-hallgatók a zenére. A fentieknél sokkal aktívabb használói részvételt igénylő internetböngészésre fordított heti 6,5 óra tehát kiemelkedően magasnak számít, kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy a világháló multimédiás és interaktív tartalmai milyen mértékben kötik le a felhasználó figyelmét.

Az egyes médiumok használóinak korcsoport szerinti megoszlásában érdemi eltérések mutatkoznak. A legtökéletesebben a tévénézők összetétele tükrözi vissza az alapsokaság megoszlását, a fiatalok felülreprezentáltsága a digitális médiumok esetében a legszembetűnőbb. Míg a 45 év felettiek idejük több mint kilenctizedét a hagyományos médiumoknak szentelik, a 15–24 évesek médiafogyasztásra szánt idejének közel harmadát az internet, a CD, a DVD és a számítógépes játékok töltik ki.

A kutatási eredmények tehát azt tükrözik, hogy internetezni alapvetően jó. De vajon mi van azzal a 6 millió 700 ezer honfitársunkkal, akiket mindeddig nem tudott magával ragadni az internetezés?

Gép – akarat nélkül

Sokan – nagyjából 5,5 millióan – azért maradnak ki a netezők táborból, mert nem használnak számítógépet sem, ami pedig a böngészés elsődleges – praktikusan egyetlen, reális alternatíva nélküli – eszköze. Az Antenna Magazinban egy éve a PC-használati helyzetről írtakhoz hasonlóan a legtöbben még mindig azért tartózkodnak a számítógéptől, mert úgy vélik, nincs rá szükségük, és nem is érdekli őket. A válaszadók mintegy felénél a kezeléshez szükséges ismeretek hiánya is a használat gátját jelenti, persze könnyen megsejthető az oksági kapcsolat az érdektelenség és a hozzá nem értés között. Ennél viszont sokkal érdekesebb, hogy a válaszadóknak csupán 20%-a jelölte meg visszatartó okként az eszközhöz való hozzáférés hiányát, és a nem használók közel fele saját bevallása szerint különböző helyszíneken hozzá is juthatna a számítógéphez, ha akarna. Sőt minden ötödiknek – nagyjából 1,2 millió embernek – akár a saját otthonában is rendelkezésre állna a PC – az ő belépésükkel a 3 milliós használói tábor 40%-kal gyarapodhatna. E kör számára a meglévő eszköz mellé már csak egy kis motivációra lenne szükség, amit viszont – ha elfogadjuk, hogy a számítógép önmagában sokak számára valóban nem ad gyakorlati pluszt az élet más területein – jelenthetne akár maga az internet is. Valóban jelenthetné?

A kutatási eredmények tanúsága szerint a PC-t már igen, de a világhálót még nem használó, mintegy 1,2 millió honfitársunk legnagyobb hányada (43%) számára merül fel az internet-hozzáférés hiánya nehezen leküzdhető akadályként. A többiek (több mint hatszázezren) azonban annak ellenére sem használják a világhálót, hogy otthon, a munkahelyen vagy az iskolában, nyilvános pontokon, illetve egyéb helyszíneken lenne lehetőségük erre. A hozzáférési nehézségeken túl az egyéb okok sorában az igény hiánya és az internetezés költségei állnak az élen. A válaszadók 27%-a véli úgy, nincs szüksége az internetre, számára nem jelent hasznot – és ha igény nincs, a többi korlát relevanciája fel sem merül. Ezért kulcsfontosságú azon tartalmak és szolgáltatások fejlesztése a kormányzat és a szolgáltatók együttes szerepvállalásával, amelyek a felhasználók számára konkrét, közvetlen és megfogalmazható előnyt jelentenek a mindennapi élet olyan területein, amelyek az internetezéstől eddig tartózkodók számára is relevánsak.

Persze nem hanyagolható el a költségek szerepe sem, ez a válaszok alapján a nem internetezők negyede számára jelent visszatartó erőt. Ez az arány talán relatíve alacsonynak tűnhet, azonban figyelembe kell venni az érdektelenség prioritását is: akit nem érdekel a világháló, a hozzáférés árával is kevésbé törődik, s konkrét döntési szituációban vélhetően nagyobb súllyal esnek latba az anyagiak. A másik oldalon viszont az internet tartalmai és szolgáltatásai hasznosságának szubjektív felértékelődése ugyanazon árak mellett relatíve olcsóbbá teszi a hozzáférést.

Használva ismerszik meg a net

Az internetről alkotott kép pontosabb megismeréséhez érdemes megvizsgálni a számítógépről és a világhálóról alkotott véleményeket, és összehasonlítani a netezők és a PC-t nem használók válaszait. A kutatás során a megkérdezettek 1 és 5 között értékelték, mennyire értenek egyet az internettel kapcsolatos állításokkal. Nemcsak a pontszámok abszolút értéke érdekes, hanem a két tábor közötti különbségek is: általánosságban elmondható, hogy a személyes tapasztalatokat szerzett használók által adott pontszámok 0,3–1 ponttal „jobbak” a világhálóról csak közvetett információkkal bíró válaszadókéinál, ami jól jelzi, hogy a kipróbálás, a használat pozitív irányban befolyásolja a meggyőződéseket.

3,9-es értékkel a PC-t nem használók is többé-kevésbé elismerik, hogy a számítógép jelentős mértékben megkönnyíti az emberek életét, amit az internetezők 4,6-es átlaga megbízhatóan támaszt alá. Mindkét csoport részéről valamivel kisebb az egyetértés a tekintetben, hogy az internet ismerete az átlagember számára is elengedhetetlen (4,0, ill. 3,0 pont), valamint, hogy az internetezők a mindennapi élet számos területén előnyben vannak a nem internetezőkkel szemben – ezeket a pontszámokat a közvetlenebb előnyöket biztosító tartalmak és szolgáltatások fejlesztésével és megfelelő kommunikációjával lehet – és szükséges – feljebbtornázni.

Vélemények a számítógépről és az internetről

	internethasználók	PC-t nem használók
A számítógép jelentős mértékben megkönnyíti az emberek életét	4,60	3,86
Az internet ismerete az átlagember számára is elengedhetetlen	4,00	3,04
A számítógép és az internet nem való az idősebb korosztályoknak	2,31	3,09
Az internetezők a mindennapi élet számos területén előnyben vannak a nem internetezőkkel szemben	3,97	3,47
Az internetezés sok időt von el egyéb hasznos, fontos dolgoktól	2,86	3,34
Az Internet sok területen kiszoríthatja a televíziót és az újságokat	3,45	3,17
A vírusok és a számítógépes bűnözők miatt az internet megbízhatatlan és veszélyes az átlagember számára	2,72	3,19
Az internet segíti az emberi kapcsolatok kialakítását és ápolását	3,46	3,06
Skálás kérdés. 1: egyáltalán nem ért egyet; 5: teljes mértékben egyetért

Háztartásbeli internet

A háztartások internetellátottságát tekintve Magyarország az európai országok sereghajtói között van, és lemaradásunk – az alacsonyabb bázis miatt – egyelőre csak nő. Némi bizakodásra ad okot, hogy a szélessávú hozzáférési arány tekintetében nem állunk rosszul.

A Magyar Infokommunikációs Jelentés 2004 első félév végi lakossági adatai szerint a mintegy 3,9 millió hazai háztartásnak már 15%-ában, közel 600 ezer otthonban van internet-hozzáférés. A személyi számítógéppel rendelkezők bázisára vetítve ez azt jelenti, hogy közel minden második PC-vel ellátott háztartás, a körülbelül 1,3 millió otthon 45%-a kapcsolódik a világhálóra, ami a múlt év hasonló időszakában mért ellátottsági szinthez képest jelentős, közel 40%-os bővülést jelent.

Településtípusok szerint vizsgálva a háztartások internetpenetrációs adatait kitűnik, hogy 20%-ot meghaladó értékeikkel a főváros és a megyeszékhelyek emelkednek az országos átlag fölé, míg a városok (11%) és a községek (9%) jócskán elmaradnak attól. Regionális bontásban úgyszintén a központi országrész – Budapest és Pest megye – ellátottsága a legkedvezőbb, itt található az internetkapcsolattal rendelkező háztartások fele; a legalacsonyabb Kelet-Magyarország, ezen belül is a déli megyék penetrációs mutatója, az utóbbi alig haladja meg a 6%-ot; ehhez a régió alacsony PC-ellátottsága is hozzájárul.

Háztartás-demográfiai ismérvek szerint vizsgálódva megállapítható, hogy azokban az otthonokban a legmagasabb az internet penetráció, melyekben a döntéshozó/családfő 35–44 éves és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.

Az otthoni hozzáféréssel jelenleg nem rendelkező magyarországi háztartások többségében (78%-ában) egyelőre a PC-s infrastruktúra is hiányzik. Azon otthonokban viszont, amelyekben rendelkezésre áll a számítógép, a megkérdezett családfők igen nagy része (44%-a) jelölte meg az internetezéshez kapcsolódó költségeket (is) a visszatartó okok között, és a legtöbbek számára ez az elsődleges korlát. Szintén – a háztartások harmadában – késlelteti az otthoni hozzáférés kiépítését az egyéb helyeken, munkahelyen, iskolában, nyilvános pontokon elérhető internet, bár ez csak viszonylag kevesek számára a legfontosabb. Az igény, a szükséglet hiánya a háztartások kevesebb mint egyharmadánál jelentkezik, és csak 16%-uk számára elsődleges – a PC-használó családok nagy többsége tehát tudná mire használni az internetet is...

A háztartások internetellátottságának perspektíváit a BellResearch komplex modellben foglalta össze, amelyben a kutatók a jelenlegi PC-használatra és a jövőbeli beszerzésre, valamint további változókra alapozva szcenáriókat vázoltak fel a bevezetési esélyekkel kapcsolatban. A jelenlegi terveket alapul véve tehát az év első felének végére 800 ezerre emelkedhet a hazai háztartások behálózottsága; optimális esetben pedig – ha minden fontosabb, eddig korlátozó akadály elhárul – akár 1,4 millió család is internetezhetne Magyarországon.

A háztartások által igénybe vett internet-hozzáférési technológiák körében a hagyományos telefonvonalas kapcsolattípus továbbra is domináns, az otthoni netezők mintegy fele ezt a megoldást választja. A megelőző évi adatokkal történő összevetés alapján azonban megállapítható, hogy erőteljesen visszaszorulni látszik az analóg modemes technológia, a hazai lakossági hozzáférési piacot a szélessávú kapcsolatok dinamikus előretörése jellemzi: egy év alatt 26%-ról 43%-ra nőtt e technológiák részesedése.