Műsoron a zsebtévé
Digitális műsorszórás kézi készülékekre
Az ember felszáll a buszra vagy beül egy taxiba, és a mobilján gyorsan megnézi a híreket: külpol, belpol, gazdaság, bulvár, időjárás, sport – nem elolvassa tehát, hanem a szép bemondónő vagy a fess bemondófiú szájából hallja –, ezután átvált a kedvenc szappanoperájára, és megnéz egy-két mobilkészülékre adaptált, 90 másodperces epizódot, belekukkant valamelyik reality show-ba, s ha még mindig nem kell leszállnia vagy nem ért oda, ahová indult, akkor jöhet pár videoklip.
Mindez nem a távoli jövő (tele)víziója, hanem ízelítő mindabból, amit lényegében már ma is lehetővé tesznek a mobiltelevíziós sugárzásra fejlesztett technológiák. A kézi készülékeken elérhető szolgáltatások konvergenciájának trendjei arra mutatnak, hogy a mobiltelefonon és/vagy a kézi számítógépeken, PDA-kon jelenleg is széles körben elérhető funkciók igen rövid időn – egy-két éven – belül bővülni fognak a mobiltelevíziózással. A kézi készülékek ma is elérhető alkalmazásai, a hangátvitel, az üzenetek (sms, mms), a fax, a személyihívó funkció, az internetes alkalmazások mellett a mobilkészülék mára már rádió, walkman, mp3-lejátszó, játékkonzol és miniszámítógép, PDA is lehet, de ne felejtsük ki a helymeghatározási funkciót (GPS) sem, sőt, ha egyelőre kezdetleges formában is, de fényképezőgépként és videokameraként is működik. A felsoroláson végigtekintve a logikusan következő lépés a mobiltelevízió.
A mobiltelevíziózásra alkalmas technológiák fejlesztői is egyetértenek abban, hogy a felhasználók minden bizonnyal nem szívesen hordanának magukkal egy külön minitévét, s így a fejlesztések sem az önálló, hanem inkább a mobilkészülékekkel integrált televízió irányába mutatnak. A mobil eddigi funkciói, a hangátvitel és az internet tehát hamarosan egy harmadikkal, a televízióval – mégpedig az interaktív televíziózás lehetőségét biztosítóval – bővülnek majd.
Kis tévé, más tartalom
A televíziós tartalmakat mobilkészülékekre sugározni speciális feladat, ám tekintve, hogy jelenleg a szakemberek világviszonylatban már jelenleg is mintegy 2 milliárdos mobilfelhasználói sokaságról beszélnek, hatalmas a potenciális felhasználói bázis. Ez a televíziózási forma ugyanakkor a tartalomfejlesztőket is speciális feladatok elé állítja. Mivel a felhasználás helye nem az otthoni, kényelmes fotel, hanem jármű, utca, városon kívüli szabad tér, és a felhasználók feltehetően elsősorban az utazási időt és a fix televíziótól távol töltött szabadidejük egy részét használnák zsebtévézésre, mobilon valószínűleg főként egy-két perces műsorblokkokra, hírekre, klipekre és a bevezetőben már felsorolt tartalmakra, valamint egyes felhasználói csoportok számára sugárzott anyagokra – tőzsdeinformáció, gazdasági hírszolgáltatás, rétegszórakoztatás – lenne kereslet.
Szintén döntő szempont a képminőség és a képernyő mérete. Az előbbi már ma is egyre kevesebb kívánnivalót hagy maga után, látványos a fejlődés, az utóbbi viszont – érthetően – nem nőhet egy bizonyos, még kényelmesen kezelhető, és még élvezhető képet biztosító méret fölé. A szakértők szerint konszenzus látszik kialakulni abban, hogy nagyjából 6 inches, vagyis körülbelül 15 cm-es az ideális mobilképátmérő – ez megfelel a legáltalánosabb fényképméretnek. A viszonylag kis méret kijelöli a képszerkesztés határait is: a hagyományos képszerkesztési standardok itt nem alkalmazhatók, nem elég egyszerűen lekicsinyíteni a képet, a feliratok így nem olvashatók, ilyen méretben speciális képkivágásokra, és többek között a hagyományostól eltérő fókuszálásra van szükség.
Az idő és a méret mellett a harmadik fontos műsorszerkesztési szempont az interakció lehetősége. Míg az otthoni televíziózásban az interaktív tartalmakhoz, magához az interakció lehetőségéhez a nézőknek hozzá kell szokniuk, a mobilkészülék eredeti funkciójához és a mobilinternetes felhasználások készülékekbe integrálásához is természetes módon társulhat az interakció lehetősége. A skála a műsorválasztástól a közvélemény-kutatásokon, szavazásokon és játékokon át a felhasználó által befolyásolható műsorokig terjed.
Sugárzás
De hogyan jut el a tartalom a felhasználóhoz? Műsorsugárzási szempontból erre jelenleg két lehetőség kínálkozik: Az egyik, hogy a műsorszóró cégek a saját hálózatukon szórják a tartalmakat. A másik lehetőség, hogy új elemként maguk a mobilszolgáltatók építik be tevékenységükbe a műsorsugárzást. Jelenleg úgy tűnik, mindkét lehetőségnek megvannak az előnyei és a hátrányai. A műsorszóró vállalatok által a mobiltelevíziózásra kifejlesztett technológia a DVB-H (Digital Video Broadcasting for Handhelds ,digitális videoműsor-szórás kézi készülékekre) a már Magyországon is kiépülőben lévő, és egyes körzetekben már működő földi digitális műsorszórási technológiának, a DVB-T-nek a fent leírt kritériumok és a speciális technológiai követelmények szerint mobilkészülékekre adaptált változata. A technológia előnye a nagy, a mobilszolgáltatók által használt jelenlegi rendszerekét messze meghaladó, 300 kilobit per secundum fölötti átviteli sebesség. A mobilszolgáltatók által alkalmazott GPRS technológia mintegy 40 kb/s-os, az EDGE 100 kb/s-os átvitelt biztosít, a UMTS pedig legfeljebb 384 kb/s-ra lesz képes mozgó vétel esetében. A mobil távközlési rendszereket eredetileg nem broadcast típusú, vagyis egy pontból több pontba történő műsorszórásra dolgozták ki, hanem pont-pont közötti, vagyis unicast típusú átvitelre. A mobilszolgáltatók által az UMTS, illetve a GSM rendszerek broadcast típus mobiltelevíziózásra kifejlesztett technológiája, a Multimedia Broadcast and Multicast Services (MBMS) a GSM rendszerben alkalmazva 32 kb/s-128 kb/s-os, az UMTS-ben pedig 64 kb/s-256 kb/s-os átviteli sebességre lesz képes. A DVB-H hátránya ugyanakkor, hogy a DVB-H adás vételéhez a mobilkészülékekbe külön tunert kell építeni, míg az MBMS technológia ezt nem követeli meg. A nagy mobilgyártók, mint a Nokia és az Ericsson mindkét területen részt vesznek a fejlesztésekben, hogy bármelyik technológiát adaptálni tudják készülékeikbe. A szekértők szerint még nyitott a kérdés, hogy melyik technológia válik dominánssá, ám nem kizárt, hogy a piac úgy oszlik majd meg, hogy a nagyobb adatigényű szolgáltatásokban a DVB-H, míg az alacsonyabb sávszélességet és átviteli sebességet igénylőkben az MBMS válik meghatározóvá. Ugyanakkor a hozzáértők szerint nem kizárt az sem, hogy a mobilszolgáltatók és a műsorszórók között valamiféle kooperáció alakul ki, hiszen alaptevékenységéből fakadóan mindkét oldalnak van olyasmije, ami a másiknak ma nincs, vagy nem adódik magától, de szüksége lenne rá: a műsorszóróknál adott a tartalom és a műsorszórási csatorna, s így a műsorsugárzás nem vesz el sávszélességet a mobiltelefonos alaptartalmak átvitelétől (a mobilszolgáltatók által történő műsorszolgáltatás a beszéd és egyéb mobil adatforgalomtól veszi el a helyet). A műsorszórók pedig a mobilszolgáltatók segítségével könnyebben juthatnak el, illetve juttathatnak tartalmakat az egyes nézőkhöz akkor, ha a mobilszolgáltatók össeköttetéseit visszirányú csatornaként használják föl az interaktív televíziós alkalmazásaikban.
A szakértők szerint akár az együttműködésre építő modell, akár a DVB-H vagy az MBMS technológiák egyike válik dominánssá, 2–3 év múlva széles körben elérhetővé válik a mobiltelevíziós szolgáltatás.
Nagy Aladár
