A művész két élete
Művészet és alkalmazott fotográfia
„Fotóművész”, vágják rá a kortárs képzőművészet ismerői Gőbölyös Luca neve hallatán. Az e területen kevésbé jártasak körében, akiknek reklámhoz vagy csúcsminőségű kiadványokhoz, irodák különleges igényű, egyedi berendezéséhez fotókra, termékek, épületek vagy más objektumok képeire, esetleg portrékra van szükségük, alkalmazott fotográfusként forog neve.
A két terület: a művészet és az alkalmazott fotográfia távolról sem kibékíthetetlen – vallja a művész. Miközben Budapesten, Párizsban, Bécsben, New Yorkban művészi képeit állítja ki, legutóbbi alkalmazott munkája a Tiszai Vegyi Kombinátról készült fotósorozat volt, amelynek darabjai Magyarország egyik legnagyobb cégének vezetői irodáit és folyosóit díszítik majd. Nem a hagyományos dokumentumfotó szintjén díszítik, éppen ezért a „díszítés” nem is a legmegfelelőbb kifejezés itt. A kép, az építészeti tér és az egyéb berendezések hangsúlyosan együtt hozzák létre a tér harmóniáját.
Az alkalmazott fotográfia tehát nem szükségszerűen művészietlen, sőt. Bár az alkalmazott fényképezésnél a művész nem maga választja meg a modelljét, és a megrendelő igényei és fotográfián kívüli szempontjai nagyban meghatározzák a kép készítésének technikáját, a művészi munka tapasztalata és szemlélete komoly mértékben átszármaztatható erre a területre. A kettő együtthatásából jön létre az egyedi minőség. Előfordul, hogy az alkalmazott fotó is eltolódik a festői hatás vagy mondjuk a digitális grafika irányába.
Ma már nem ritka, hogy irodák és magánházak építtetői és berendező belső építészei beletervezik Gőbölyös odakészülő megszülető képeit az iroda vagy a magánház belső terébe. Sőt az is előfordul, hogy már elkészült, művészi képeit tervezik bele az épületbe. A belső építész és a fotográfus együttes, a megrendelő igényei alapján készülő közös munkája nyomán alakul ki tehát a szoba vagy más belső tér kompozíciója. A téré, amelyben az ember lakik, dolgozik, ideje nagy részében él.
Kozma Zsolt
