„A szegény ember szuperszámítógépe”
Galambos Gergely, STB+ Team Hungary
Galambos Gergely (galger@freestart.hu) 1997-ben másodmagával alapította az enigmatikus nevű STB+ Team Hungaryt, a legrégebben működő magyar megosztott számítógépes csoportosulást. Az STB+ a Distributed.net által kiírt nonprofit kódtörő és prímszabálykereső projektekben vesz részt, a csapathoz a neten keresztül bárki csatlakozhat, jelenleg több mint négyszázan dobják össze számítógépeik üresjárati kapacitásait.
Antenna: Civilben mivel foglalkozol? Miért izgatnak a megosztott számítástechnikai projektek?
Galambos Gergely: Mindig is IT-területen dolgoztam. Két éve jöttem el egy multitól, most kiskereskedelmi és vállalatirányítási területen dolgozom: nulláról építjük fel egy nemzetközi bolthálózattal, gyártással, logisztikával foglalkozó cég számítástechnikai rendszerét. Igazán sosem volt időm elmerülni az osztott rendszerek világában, így ezen a területen csak felhasználó vagyok. Az osztott rendszer eszköz számomra, ezeket a „szegény ember szuperszámítógépé”-nek is nevezik. Szerintem nagyon találó ez a kifejezés. Nemsokára eljön az az idő, mikor olyan megoldások lesznek melyeket rendszeridő-brókerek árulnak majd – saját hardverre nem is lesz szüksége a megrendelőnek.
Antenna: Mikor alakult az STB+ Team Hungary? Kikkel és miért alapítottad ezt a csapatot?
GG: Egy barátommal alapítottuk kilencvenhét augusztusában; tehát csaknem nyolc éve. Az amerikai RSA cég felhívást tett közzé: tízezer dolláros pénzdíjjal jutalmazza azt, aki képes feltörni az általuk kódolt, titkosított adatot. Egy ilyen kiírás jó próbája annak is, hogy alkalmas-e egy biztonsági algoritmus a feladata ellátására. Aki ismeri az alkalmazott titkosítások matematikáját, az tudja, hogy minden kód feltörhető, csak sok idő és nagy számítási kapacitás kell hozzá. A „brute force” módszer puszta számítástechnikai teljesítményt használ a megfejtéshez, mintha egy zárba próbálnánk az összes lehetséges kulcsot. Primitív, de ahogy az eredmények mutatják, nagyon hatékony is tud lenni. Pár ráérő fejlesztő – Amerikában, illetve a skandináv országokban – felismerte, hogy ehhez a módszerhez megfelelő számítástechnikai kapacitást tud úgy szerezni, ha elosztott rendszert alkot. A technológia adott volt tehát, minket inkább az érdekelt, hogy képes-e a szakemberekben bujkáló kíváncsiság egy önszerveződő csapatot összehozni. Képes volt, és a csapat a mai napig nem esett szét. Fontosnak tartom hogy „szabály: nincs szabály” alapon létezik ez a virtuális közösség. Ha egy multinál kellene prezentálnom a „szervezeti felépítést”, akkor olyan lapos „piramist” rajzolhatnék, mint egy focipálya.
Antenna: Nemzeti vagy technológiai alapon szerveződnek az ilyen csapatok?
GG: Ahogy tetszik. Mindenféle alapon. Jól látható ez a csapatok neveiből is: az „Education Network of Ontario” egy oktatási intézményhez kötődhet Ontarióban, az „rc5@linux.or.jp” japán Linux-felhasználók csapata, vagy például a „Kazakhstan Team”, melyben négy fő képviseli Kazahsztánt. Mi nemzeti szinten szerveződünk, mivel nem lett volna értelme ezt a kis országot technológiai alapon szétdarabolni. A technológiai táborok néha megköpködik egymást a levelezőlistánkon, de ezt viszonylag gyorsan le szoktuk állítani. Tulajdonképpen mindegy, hogy a cél elérése érdekében milyen csapatban dolgozik egy számítógép, mivel a teljesítmények – a szervezési elvtől függetlenül – összeadódnak. De azért, azt hiszem, azt elmondhatjuk magunkról, hogy a magyar „RC5-törő csapat” vagyunk.
Antenna: Miért pont a kriptográfiai projektekben vesz részt a csapat?
GG: Több népszerű projekt is létezik, melyek elosztott rendszereket használnak. Mi sosem agitáltunk egyik mellett sem, csináljuk, amit jónak látunk. Természetesen azért fújunk, ha valaki a listánkon egy másik projektet reklámoz, de szívesen beszélünk vagy vitatkozunk az elvekről. Több mint hetven osztott operációs rendszer létezik, projekt pedig még több: a kódtöréstől a filmeffektekig nagyon széles a skála. Engem személy szerint azért nem érdekel például a SETI, mert ha egyszer fel is ismernek egy jelet, az egy már régen elpusztult bolygóról származott jel lesz. A kódtörés mögött viszont sokkal több van, mint a pénzdíj – a terrortámadások miatt az államok egyre inkább megfigyelik az emberek magánéletét, megszűnik a magántitok védelme. A kódtöréssel felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelenleg használatos biztonsági eljárások nem védenek a lehallgatás ellen – az egyik legelterjedtebb titkosító technológiát egy korábbi projektünk során egyetlen nap alatt törtük fel. Erre nyilván a titkosszolgálatok is képesek...
Antenna: Kik koordinálják a kriptográfiai projekteket? Mi szavatolja, hogy valóban arra a célra használják az összekapcsolt gépeket, ami a projekt célkitűzésében szerepel?
GG: A Distributed.net egy amerikai szervezet, amely főként szoftverfejlesztőkből áll. A weblapjukon megtalálsz mindent, még azt is, hogy mikor, milyen pénzek forogtak náluk. Sok vita folyt arról, hogy tartalmazhat-e kártékony kódot az általuk fejlesztett, és mint a statisztikákból látszik, több mint félmillió számítógépen futó kód. A kliens forráskódját soha nem adták ki, hogy ne lehessen manipulálni vele, de a vírusirtó szoftverek gyártói a „nem káros” kategóriába sorolták.
Antenna: Hány tagú, mekkora számítási teljesítményt képvisel, és milyen versenyekben vett részt eddig a csapat? Milyen eredményeket értetek el?
GG: Nem tartunk nyilván pontos adatokat, és nem készítünk saját statisztikákat, de a weblapunkra – ha valaki kéri – felrakjuk a résztvevők nicknevét, itt most több mint négyszáz azonosító található. Jelenleg két projektünk fut: az egyik egy titkosító algoritmussal (RC5-72) kódolt adatot próbál meg feltörni, a másik prímszabályt keres (OGR-25). A pontos statisztikákat a distributed. net honlapján lehet lekérdezni, ide 192 országból érkeznek adatok. Mi a 15. helyen állunk, előttünk a lengyelek, mögöttünk a belgák. A kínaiak csak a 60. helyen vannak, a versenyt amerikaiak vezetik. Legjobb eredményünket az RC5-törésen értük el, a 18. helyen végeztünk.
Antenna: A PGP nevű e-mail-titkosító program alkotóját sokáig zaklatták az amerikai hatóságok. Nem tartasz attól, hogy a kriptográfiai projektek és az ilyesmikben részt vevők a titkosszolgálatok érdeklődését is felkelthetik?
GG: Ha valamilyen szolgálat utána is nézett a csapatunknak, hamar rájöhetett arra, hogy nem jelentünk kockázati tényezőt. Ráadásul amit teszünk, az teljesen legális. Persze van egy kis hacker-fíling a kódtörés körül, a másik alapító taggal én például úgy találkoztam először, hogy fennakadtam a biztonsági rendszerükön. Ennek már sok-sok éve, és mostanra minket is beszippantott a jóléti társadalom.
Antenna: Kikből áll a csapat? Találkoztatok már személyesen is?
GG: Nem tudjuk, kikből áll a teljes csapat, de a munkájuk kapcsán többen is ismerhetik egymás. Számunkra elegendő, ha valaki bejegyzi magát a csapatunk alá. A weblapunkon kívül egyetlenegy kommunikációs csatornánk létezik, a levelezőlistánk. Itt azt szokták bejelenteni az emberek, hogy mennyi és mekkora teljesítményt hoztak a csapatnak. Az ötéves évfordulón, 2002-ben szerveztünk egy sörözést, amire többen is eljöttek. Tartottunk a virtuális ismeretségek materializálásától, de szerencsére jól elvoltunk. A következő találkozó a tizedik évfordulón lesz.
Antenna: Munkahelyi vagy otthoni gépeket használtok? Munkahelyi gépeket lehet ilyen célokra használni?
GG: Vegyes a kép. Sejteni lehet, hogy sokan nem csak otthoni gépeket használnak. Amíg egy cég elpazarolja az üresjárati számítástechnikai teljesítményét, én nem tartom lopásnak, ha a „céges” processzoridőt másra használja egy beosztott. De volt munkáltató, amelyik ki akarta számlázni az alkalmazottnak az „ellopott” processzoridőt, miután észrevette, hogy több gépen is megy a kódtörő kliens.
Antenna: Milyen más magyar és külföldi csapatokat ismertek? Vannak-e nemzetközi fórumaitok és találkozóitok?
GG: Nincs kapcsolatunk más csapatokkal. Én itthon és külföldön is sokszor járok a csapatpólónkban, de még soha senki nem ütögette meg a vállamat, hogy ő is kódtörő. Viszont ahogy láttam, a cseh kódtörőcsapat pont mögöttünk áll, lehet, hogy ki kellene őket hívni egy országok közötti versenyre. Az eredményeket pedig Prágában beszélhetnénk meg pár korsó Kozel társaságában.
Bokody Tamás
