Web-libris: sportálok
G. B. Shaw vagy száz éve úgy nyilatkozott, hogy az újságokat mindig leghátul kezdi el olvasni, mert ott találja meg az emberiség eredményeit. A sportrovatra gondolt, amely szöges ellentéte az újság elejének, ahol – elsősorban a politikára koncentrálva – inkább az emberiség tragikus „eredményeiről” írnak. Ne feledjük, száz évvel ezelőtt, azaz Shaw korában a legtöbb sportág még csak kialakulóban volt, igaz, a szélesebb néptömegek már azok aktív vagy passzív élvezőinek körébe tartozhattak... Így persze érthető, hogy a sajtó számára is jó üzletnek bizonyult a sporttal foglalkozni.
Különösen igaz ez ma: óriási biznisz a sport, illetve a sportközvetítés. Már nem tartozom a fanatikusok közé, de gyerekkoromban az voltam: mindenféle sportlapot járattam, és persze magam is hátul kezdtem el olvasni az újságot. Ma már nincs így, és ennek kézenfekvő oka van: a sport mániákus követésében – akárcsak magában a sportban – a gyorsaság igen lényeges. Mit érdekel engem az újság, amikor bármilyen focieredményt on-line tudok követni (és itt nem térek ki arra, hogy egyes honlapokon már élőben közvetítenek meccseket).
Mondanom sem kell, hogy a sportoldalak hatalmas részesedést „szereztek” maguknak a netes tartalmak között. Megnéztem a keresőn (ez mindig jó összehasonlítási alap): a Google a „sport” szóra 228 millió találatot jegyez. Ennél jobban – kutakodásom szerint – csak a „sex” szó áll 329 millió találattal, míg az „entertainment” 159 millió, a „politics” pedig mindössze 72 millió találatot hozott.
A világhálón egyetlen olyan sportot űzhetünk, amely hivatalosan is (különleges olimpiai) sportnak számít: a sakkot. A www.sakk.hu-n, illetve a www.chess.net-en letölthetjük a szükséges programot, partnert pedig bármikor találhatunk a világ bármely részéről. A sakkban igazán elmélyülni vágyók ezernyi tanácsot, segítséget kaphatnak a neten a tanuláshoz, mind a bevezető szakirodalom, mind mondjuk a végjátékok elemzése terén.
S ha már a sportról beszélünk, szólnunk kell az on-line sportfogadásról is: ma már a nemzetközi sportfogadás piacán is próbálkozhatunk (www.gamebookers.com). Én nem számítom magam azok közé, akik szerint a sportra csupán azért van szükség, hogy fogadni lehessen a meccsekre – főleg azóta, hogy a ló, melyre egyszer a szilveszteri ügetőn fogadtam, az egyik kanyarban elesett, és ki is múlt...
A magyar sportoldalakkal sajnos nem lehetünk túlzottan elégedettek. A hazai sztárok – mint Baumgartner Zsolt (www.zsolt.baumgartner.hu) vagy Nagy „Csonttörő” János (www.nagyjanos.hu) – honlapjai szolgálnak ugyan információval, de semmi különöset nem nyújtanak. S ha már az előbb a sakknál tartottunk: Lékó Péternek honlapja sincs (legalábbis én nem találtam). Az effajta lapok persze inkább a rajongók számára készülnek, és inkább dizájnosak, mint praktikusak. Úgyhogy aki friss sportinfókra vágyik, keresse fel inkább a sportnapilap(ok) honlapjait, illetve a jobb portálok ide kapcsolódó oldalait. A legbiztosabb azonban az, ha az adott sportág szövetségének honlapját nézzük meg. Nem tudom, hogy van-e kapcsolat egy-egy magyar sportág sikeressége és honlapjának minősége között, vagy csak valamiféle elfogultság, illetve a magyar focival való elégedetlenségem mondatja ezt velem, de az MLSZ honlapja (www.mlsz.hu) például bántó helyesírási hibákkal indított a Wales–Magyarország februári összecsapás beharangozójában (a bizakodáson jóval túlmutató beképzeltségről nem is szólva). Ezzel szemben a sikeresebb kézilabdások honlapja (www.handballnet.hu) sokkal informatívabb, és jó linkgyűjtemény is található rajta. Ezen írás megszületésekor két téma dominált az oldalon: az egyik a tunéziai világbajnokság, a másik egy tragikus esemény: Kulcsár Anita halála.
A magyar olimpikonok teljesítményéhez méltó a www.mob.hu, az egykori játékokról adatokkal szolgáló, az Eredmények menüpont alatt elérhető archívummal. Az adatok mellett itt található plakátok esztétikai élményt nyújtanak, és sport-, de akár művészettörténeti utazásnak is beillenek. Aki viszont nem elégszik meg annyival, hogy megtudja, hogy 1896-ban vagy 2004-ben mi történt a magyarokkal Athénban, és tervei között szerepel, hogy egy műveltségi vetélkedőn több milliót nyerjen, ezért nem csak a magyar olimpikonok érdeklik, hanem minden, de minden, az látogasson el a Nemzetközi Olimpiai Akadémia honlapjára (www.ioa.org.gr), ahol akár könyveket is letölthet (angol nyelven).
A neten kicsit is jártas felhasználónak semmiképpen sem okozhat problémát a sporttal kapcsolatos információk megtalálása. A német alaposság, szervezettség közhelynek számít, ám a www.sport-komplett.de az a honlap, amely tényleg komplettnek tűnik: a keresett sportágat ábécérend szerinti felsorolásból választhatjuk ki, megismerkedhetünk a történetével, a szervezetekkel, a nemzeti és a nemzetközi versenyekkel, valamint az eseménynaptárral.
Ha valakit az érdekel, hogy a sportra legtöbbet áldozó (a sportba a legtöbb pénzt ölő) Amerikai Egyesült Államokban melyek a legfrissebb sporthírek, az keresse fel a www.sportsline.com-ot. Csak azért nem mondhatom, hogy ott mindent megtalál (kosárlabda, hoki, amerikai foci, hogy csak a legfontosabbakat említsem), mert lehetetlen meghatározni, mit is kell itt „minden” alatt értenünk. Ugyanakkor érdekes, hogy a külföldi honlapok – ellentétben a magyarokkal – kevésbé dizájnosak; készítőik nem igyekeznek vizuális elemekkel „habosítani” azokat, hanem praktikus szempontok vezérlik őket: minél gyorsabban, könnyebben eljutni a keresett információhoz, minél átláthatóbbá tenni a site-ot. E site-ok – akár az újságok – a betűre koncentrálnak, a hagyományos csapáson haladva „az emberiség eredményeit” közlik, s kevésbé illusztrálják. Nagyon helyesen.
Jó példa erre a szintén angol nyelvű www.autosport.com: a főcím alatt sorra rákattinthatunk a különböző autósportokra a Forma 1-től a Nascaron át az F3-ig, kiválaszthatjuk a híreket, az eredményeket, a versenynaptárt vagy éppen a „What is it?” (Mi is ez?) című rovatot. A bal oldalon napi bontásban a hírek, középütt a legfrissebb, ütős sztorik bevezetője, a jobb oldali sávban pedig a főleg reklámcélú linkek, képek találhatók. A kevesebb, lám, több.
A sport természetesen nem csupán a milliókat kereső profiké, hanem az egyszerű halandóké, az amatőröké (vagyis a miénk) is. A sportoláshoz persze többnyire helyszín és felszerelés kell, és a weben ma már magyarul is kimerítően tájékozódhatunk mindenről. A síelés ugyan szezonális, de ha degeszre tömött a pénztárcánk vagy fizetőerőtől duzzad a bankkártyánk, hidegebb éghajlatot bármikor találhatunk a világon. A www.sielok.hu alighanem minden szempontot figyelembe vesz: tanácsod ad a kezdőknek, megtudhatjuk, hol mekkora a hó, hová érdemes elutazni, akár még útitársakat is kereshetünk magunknak. Ha pedig nincs felszerelésünk, az oldal a kölcsönzőkhöz is elirányít minket.
Ha a túrázás, a hegymászás és a barlangászás szerelemesei a www.tengerszem.hu-t keresik fel, nem maradnak bakancs, sátor, térképek és iránytű nélkül, mi több, jégcsákányok közül is válogathatnak. Igaz, on-line vásárolni itt nem lehet. A sportboltok site-jainak gyűjtőoldala a sportbolt.webmania.hu, itt az „Online sportboltok” címszó alatt felsorolt webáruházakban megvehetjük, amit kinézünk magunknak. Az oldalon találunk olyan site-okat is, melyeken utánanézhetünk mondjuk a biliárdasztalok, a darts, a tenisz, a squash vagy a golf témakörben on-line elérhető tudnivalóknak. A vízpártiak „búvárkodhatnak” a búvárszakos honlapokban, a parti ücsörgést kedvelők pedig a horgászatra készülhetnek fel a haldorado.hu-n, ahol kosárba is rakhatják a rengetegféle horog közül kiválasztottakat. Más kérdés, hogy aztán a szákba kerül-e majd valami... Régen a horgászáshoz elég volt egy sima mogyorófabot, madzag és apró szegből görbített horog, ám aki biztosan nem akar hoppon maradni, annak van a haldorádón halradar, aroma, speciális etető és csali, sőt, a fáradékonyabbaknak még horgászágy is. Talán csak halat nem tudunk itt vásárolni – sajnos, mert nincs nagyobb szégyen, mint zsákmány nélkül hazaállítani...
A vitorlázók is „nyomulnak” a weben (a magyarok főként a www.sailing.hu-n). Ők a sportág történetével is érdemben foglalkoznak. A vitorlázás persze elit sport, sőt, egykor arisztokratikusnak volt mondható – ez lehet hát a magyarázata annak, hogy a hagyományaikat is jobban ápolják. A vitorlázók révén jutottam el, legalábbis a világhálón, Ausztráliáig, ahol az Ausztrál Sporttörténeti Társaság honlapján (www.sporthistory.org) igazi sporttörténeti témákban kutakodhattam tudományos alapossággal, persze nemcsak a vitorlázásról.
A sport-site-okon barangolva újra megérezzük, hogy a sport mennyire áthatja az életünket: kevés olyan dolog van, amellyel ne lehetne összekapcsolni. Azt gondolhatnánk, hogy semmi köze nincs mondjuk az irodalomhoz, hisz azt púpos öregemberek „termelik” dohányfüstös, sötét szobákban. De Mándy Iván focinovellái, Ottlik Géza atlétikás vagy Tandori Dezső lóverseny-prózája remekművek – vagyis az emberiség eredményei. Na és a Ferencvárosi koktél?
Szerbhorváth György
