Antenna magazin 2005 II. negyedév – Tartalomjegyzék

Balogh Endre: Hermina esete Patkó úrral

Patkó úrnak régóta megvan mindene. Ha nem dolgozna, akkor sem kellene föladnia villáját, személyzetét és csuklyás biztonsági őreit. Hajnali sétájára kivételesen egyedül megy el otthonról. Egész messze elmerészkedik, jóval a villapark kerítésein túlra. Néha köp egyet-egyet, ez rossz szokása. A hajnali séták úgy hozzátartoznak, mint az írás. E kettő nélkül nem is érezné magát embernek. Írás közben meg valóban tudja, mi hova tartozik. Ilyenkor a világ pókfonalai megvilágítódnak előtte. Pedig már nem írógépen ír, a napi betűmennyiség növelése miatt egész korán megtanulta használni a szövegszerkesztőt. Írás közben tudja, mi mivel függ össze, mi miért történik úgy általában és az egyes esetekben konkrétan. Ezért különlegesek az ő könyvei, sokan jóslatként olvassák őket. Csodálatos bennük, hogy a kicsi és a nagy folyamatokra egyaránt vonatkoznak történetei. A szerelmesektől az ügyvédekig mindenki tőle akarja megtudni, mit hoz a jövő. Patkó úr rengeteg könyv szerzője, nemzetek, nemzedékek nőnek fel mondatain.

Néhány éve egy szörnyű eset történt vele. Megjelent róla egy borzalmas cikk: Herminát leköpte Patkó úr – ez volt a címe. Hermina nem sokkal azelőtt csaknem szépségkirálynő lett – az egész világé.

Ám a világpolitikai erőviszonyok miatt egy stabilizációra váró ország üdvöskéjét választották. Hermina nagyon szívére vette az esetet, televíziós karrierje majdnem megszakadt. Nemzetközi pszichológuskonzíliumot kellett összehívni, annyira magába zuhant.

„Reggeli műsorába igyekezett Hermina, a sztárműsorvezető. Éppen kilépett a kapun, hogy balra fordulva sportkocsijába szálljon. Mint előző héten megírtuk, minden reggel Porsche repíti munkába Herminát, de aznap – kivételesen – nem otthonról indult. A háznak pedig, ahol az éjszakát töltötte, nem volt garázsa. Sajnos nem gondolhatunk semmi rosszra vagy pikánsra, tehát jóra, a díva családtagjánál éjszakázott. Ahogy a sarkon lendületesen befordult, váratlanul beterítette gondosan előkészített sminkjét Patkó úr nyála. Igen, kedves olvasó, azé a 195 centiméteres, köztiszteletben álló és gazdag íróé, akiről sosem feltételeztünk volna ilyet. Akiről azt hittük, talpig úriember, s minden lépése kiszámított. Borzalmas érzés lehetett ez a sztárnak. Szemben vele ott áll az idegen férfi. És a férfi megalázta azt az igyekezetet, hogy aznap reggel még többünket bűvöljön el Hermina szépségével. Ezért volt olyan dúlt a műsorban, és ezért történhetett meg, hogy még bakizott is.”

A Pit Bull című bulvárlap témaindító cikke után erről az esetről cikkeztek a lapok, hetekig nem tudott politika címlapra kerülni. Mivel nem tesz jót az országnak, ha két híressége haragban áll egymással, Herminát és Patkó urat békítő beszélgetésekre hívták volna. Patkó úr persze nem ment el egy adásba sem. Hermina dühöngött, vonásai megkeményedtek, bája vesztett természetességéből. Meg akarta bosszulni az esetet. De Patkó úr nemhiába volt az ország legbefolyásosabb és talán legokosabb embere. Arra hivatkozott, hogy nem ér rá, mert fontos munkája van. Ezzel mindenkit kíváncsivá tett. Helikopterről paparazzók fotózták a monitorját az íróasztalon, mire a magánhadsereggé duzzasztott csuklyás biztonsági őrök hőlégballonokat eresztettek fel vastag kötélen. Csoda, hogy ezek a gázzal telt léghajók nem vitték el az egész villát kertestül, föl az égbe.

Az incidenst követő nagyon rövid, ám intenzív gondolkodás után a kiengesztelődés más módját találta meg Patkó úr. Könyvet írt a díváról, Hermina tündöklése címmel. Két hét alatt elkészült, mivel amit egyszer leírt, többet azon nem változtatott.

Amikor megjelent a könyv, nemzetközi botrányt kavart. Patkó úr ugyanis a két hét alatt valóban megmozgatott mindent égen és földön. Ahol nem ment pénzzel, ott talált hódolót. Ahol nem talált hódolót, ott a célszemély ismerősét hálózták be professzionális alkalmazottai. Ahol erre sem nyílt mód, ott olyan módszerekkel derítette ki az igazságot, melyeket csak ő ismer. Nem válogatott köztük, egész életében azzal foglalkozott, hogyan lehet elpalástolni vagy kideríteni valamit.

Herminának olyan díszkiadást küldött a kötetből, melynek a borítója tulajdonképpen egy három milliméter vastagságú folyadékkristályos képernyő volt. Ez pedig, bekapcsolva a tévézés és a női nem császárnőjének kikiáltott művésznő legnagyszerűbb televíziós pillanatait játszotta. Ettől Hermina szíve meglágyult. Még legféltettebb, titkos viszonyával is felhagyott (egy konkurens tévé tulajdonosáról volt szó). De hát ekkora szív, ekkora lélek, ekkora pénztárca láttán kié nem lágyult volna meg? Ujjai köré akarta csavarni Patkó urat, aki könyvében rávilágított, hogy Hermina egy nemzetközi összeesküvés áldozata lett. Kiderült ugyanis, hogy a világ vezetői saját diktatúráik alapkövét rakták le, amikor a másik nemzet szépségkirálynővé választásával óriási tömegek önbecsülésére gyakoroltak hatást. A világ műveltebbik felének politikusai együttműködtek az elmaradottal a várt javak, teljhatalmú pozícióik miatt, s ezért áraszthatta el világunkat a másik melletti kampány. Hullottak a kormányfői fejek.

Ekkor Hermina már Patkó úrnál lakott. Az író fokozatosan vezette be birodalmába. Hajnalonként együtt keltek – egyikük a stúdióba indult, Porschéjával, másikuk hajnali sétáját kezdte meg. A hétvégéket mindig más országban töltötték. Volt barátjuk bőven. Hermina utólag megkapta a világelsőséget jelentő koronát, Patkó úrnak pedig valamennyi ország új vezetője lekötelezettje volt. Fura álompárt alkotott az öregedő férfi és a fiatal lány, ezt sugallta az idősödő férfiak által uralt média is. Patkó úr úgy érezte, fantáziája nagyobb szerepet kapott, s színesebb világot álmodott, mint addig. Megtalálta a boldogságot, és erről is írt.

Ekkor történt, hogy az egyik hajnalon a Parazita mulató felé vette útját. Korábban ezt az irányt kerülni szokta. Hermina azonban nagyobb bátorságot, új kíváncsiságot kölcsönzött neki, így egy mívesen kialakított sétapálca feldobásával döntötte el a séta terepét oly módon, hogy amerre a hegyes vége mutatott, arrafelé indult el. Erre a botra sétája során később már nem támaszkodott, mégis magával vitte minden alkalommal. Piszkálta vele az utat, lóbálta, lendületesen forgatta a levegőben. A Parazita elé érve rákanyarodott egy másik, még tovább vezető ösvényre, melyen aztán üzekedő párt rebbentett fel. Udvariasan félrenézett, s tovább ment. Kisvártatva visszafelé vette útját, fütyörészni kezdett, majd hirtelen a Parazita állandó vendégei rontottak rá.

– Na, faszkalap, kellett neked megzavarni Heinrichet, mielőtt elért a csúcsra?!

– Uraim, amint láttam, mi történik, elfordítottam a fejem.

– Szemtelenkedik ez, vaze!

– Nyomd le a csávót!

– Vigyázzál, azt mondták, diszfingált a vén buzi!

– Nézd meg a zsebét!

– Helyed a táplálékláncban?!

Azzal a szándékkal verték össze, hogy ott maradjon örökre. Hiába kalimpált botjával, nem ért el vele semmit. A feldühödött, alkoholtól bűzlő banda tagjai kiélvezték, hogy akkorát üthetnek, amekkorát csak tudnak. Kézzel akartak ölni, ütlegelve. És lábbal. Mikor Patkó úr már rég nem mozdult, abbahagyták a munkát. Egyszerű társaság volt: lehugyozták, és visszamentek a Parazitába. Nem törődtek a DNS-ekkel, nem tudták, hogy vannak.

Patkó urat csuklyás biztonsági őrei vitték haza, miután tűvé tették érte az egész környéket és rábukkantak. Csuklyájukat az inkognitó miatt még a villa területén kívül sem vehették le, nehogy valaki felismerje őket, és információt gyűjthessen rajtuk keresztül az íróról – büntetésük példás lett volna.

Amikor észrevették a földön fekvő tetemet, megrázkódtak. Ugyan sok mindenhez hozzáedződtek, de az öregedő úriembert, kenyéradó gazdájukat így még nem látták. Miután hazavitték, Patkó úr állandó orvosa megtalálta a testben az élet utolsó szikráját. Élesztgetni kezdte, s nemhiába volt ő a szakmája csúcsán: sikerült neki, ami rajta kívül senkinek sem jött volna össze. Hónapokig nem mozdult ki a villa területéről, de a végén stabilizálódott a megkínzott ember állapota.

Időközben Hermina Heinrichhel lépett ismét kapcsolatba. Elköltöztek egy másik környékre. Igaz, hogy az ennyire nem volt kifinomult hely, de már bujdosniuk sem kellett, nyíltan felvállalták kapcsolatukat, együtt is dolgoztak. Patkó úr miatt becsületből, Heinrich miatt érdekből hallgatott a verésről.