Hi-tech az erdőben
A geocachingről
Csúcstechnológiás szabadidős tevékenység, kirándulás, sport, játék, a gyerekkori kincskeresős ábrándok valóra váltása a felnőttebb kori hétvégéken. Mindez együtt, de emellett közösségi játék és környezetvédő tevékenység a Magyarországon is évek óta egyre többek által űzött műholdas ládakeresés, a geocaching.
Nemzeti sportnak még nem nevezhetjük, de mára ezres nagyságrendűre tehető azoknak a száma, akik rendszeresen a hazai erdőkben, hegyekben, sziklamélyedésekben, nevezetes helyek közelében vagy esetenként városokban elrejtett ládikák (cacheket) után kutatnak.
Technológiai szempontból a játék a műholdas helymeghatározó rendszerre, vagyis a GPS-re (a Global Positioning Systemre) és az internetre épül. A cache-eket az arra a teljesítményük alapján jogot szerzett – bizonyos számú cache-t már megtalált játékosok rejtik el –, és azok adatait, a koordinátákat és az azonosító paramétereket a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesületnél (MGKE), illetve a nemzetközi geocaching honlapon keresztül regisztráltatják. A láda ekkor bekerül a rendszerbe, műholddal „láthatóvá válik”, és ettől a ponttól kezdve bárki megtalálhatja: ehhez a keresés közben a kezében tartott különálló GPS-eszközt vagy a GPS-szel összekapcsolt telefonnyi kézi számítógépet (PDA-t) használja.
Közösségi játék
A gép, illetve az azon működő, zoomolható (nagyítható) térkép pontosan, egy-két méteres szórással jelzi az ő helyzetét és a legközelebbi kincsesládika pozícióját is. Ettől áll elő az a helyzet, amikor kirándulás közben az ember mellett elsuhan egy sportosan öltözött ember vagy egy kisebb társaság, majd pár perc múlva az ember újra megpillantja őket, amint időnként a messziről mobiltelefonnak tűnő eszközükre pillantva fák odvába nyúlnak, avar alá túrnak, kis halmokat vizsgálnak át tüzetesen. Ha azután megtalálták a vízhatlanul becsomagolt kis műanyag ládikát, akkor először is beírnak az ott talált naplóba, megjegyzik a cache-hez tartozó jelszót, kiveszik az előző megtaláló(k) által odakészített kis ajándékok egyikét, beletesznek egy saját ajándékot az utánuk következőknek, gondosan visszarejtik a ládát éppen oda, ahol találták, és indulnak tovább, hogy újabb kincset keressenek vagy hazasiessenek, és a jelszó segítségével a weben át bejelentsék, hogy újabb kincset, újabb cache-t találtak.
Az újabb láda felkutatásától nő a kincskereső pontszáma – és a geocachinges közösségben kivívott respektusa. A ládakeresés ugyanis közösségi játék, kézzel fogható cáfolata azoknak a nemritkán hallott tételeknek, amelyek arról szólnak, hogy a technológia elidegenít, magányossá tesz és a négy fal közé zár.
Felfedezés és környezetvédelem
A geósok versengenek, találkozókat tartanak, baráti társaságként, közösségként működnek, és mint ilyenek, társadalmi szerepet is vállalnak. Website-ként is kifogástalan, sőt modellértékű honlapjukon kiemelt helyen szerepel a Keress ládát – vidd el a szemetet jelszó. Amellett ugyanis, hogy a ládákat valamilyen szempontból – a táj szépsége, a hely nevezetessége, kalandossága stb. miatt – érdekesnek ítélt helyen rejtik el, s ezzel mások figyelmét is felhívják az adott helyre, a geós viselkedéshez hozzátartozik a természeti környezet védelme is. Ennek jegyében hívja fel őket a szövetség arra, hogy ha a ládák keresése közben szemetet találnak, azt, amennyire lehet, egy kis zsákba szedjék össze. A Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület ezenkívül a honlapon arra is kéri a játékban résztvevőket, hogy ha valahol illegális szemétlerakót vagy más súlyos természetkárosítást látnak, jegyezzék fel a hely koordinátáit, ha tudnak, készítsenek fotókat, és juttassák el az adatokat a szövetséghez. A szövetség pedig bejelentést tesz az illetékes hatóságnál.
A Magyarországon elhelyezett ládák száma tavaly nyáron lépte át az ezret, s ahogy a cikk elején említettük, a geós tábor is az ezres nagyságrendnél tart. Jóllehet a GPS technológia nem olcsó, a készülékek néhány tízezer forintnál kezdődnek, ez nem kell, hogy visszatartson bárkit. A szövetség honlapján azt is megtudhatjuk, hogyan lehet a játékhoz GPS-t kölcsönözni.
A témáról a weben:
Kozma Zsolt
