Ajánló
Iskola
Becsöngetés. Emlékezzünk csak: az iskolát sokszor épp a róla szóló művek tet ték elviselhetővé. Elsős koromban a Vackor iskolába megy öntött némi bátorságot belém. Tizenévesen – lázadókorban – a drillt az Iskola a határon tette megfejthetőbbé. A kollégiumban a lányok az Abigél szereplőibe látták bele magukat, nyolcadikban a Suli-bulin röhögtünk. Gimiben a Ballagáson, a Megáll az időn szocializálódtunk. Igen, tudom, ez itt nem a nosztalgia rovat, hanem a kulturális ajánló. Ha ősz, akkor iskola. Kénytelen-kelletlen, vagy éppen várakozással, attól függ, ki hova jár. A művek azonban, akárhogy is, mégiscsak az életre nevelnek. Vagyis élni tanítanak. Osztály, vigyázz!
Ottlik Géza: Iskola a határon, Továbbélők
Igen, jól látják, két cím is szerepel itt. Ottlik élete (és a XX. századi ma gyar irodalom) meghatározó regényét kétszer írta meg. A Továbbélők volt az első változat, amelyet azután már a nyomdából visszavont, hogy még öt évig dolgozzék rajta, amíg el nem készült az Iskola a határon. Az iskola maga most is áll Kőszegen, s a város közepén álló házon is ott a latin nyelvű felirat 1668-ból: Nos est volentis, neque qurrentis, sed miserentis dei (nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené), amellyel a regénybeli kézirat, Medve Gábor szövege kezdődik. A katonaiskola belső élete, szigorúsága, értelmetlen drillje, az ott kialakuló barátságok és árulások egy sokrétegű, igazi nagyregény alapját adják. Az Iskola a határon – ha nem volna elcsépelt ez a kifejezés – alapmű irodalmunkban. Nyelve visszatér Esterházynál, de a fiatal magyar irodalomban is, a regényt különböző életkorokban kell elolvasni, mert mindig újat mond.
Nézőművészeti főiskola
A Krétakör munkái többek között attól is izgalmasak, hogy mernek belenyúlni olyasmibe is, amitől – már megszoktuk – a hazai színház tartózkodik. Ilyesfajta előadás volt a Feketeország is, politikai kabaré volt tulajdonképpen, éppen az a műfaj, amelyet annyira megtépázott az idő, és éppen itt volt az ideje, hogy valaki átfogalmazza. És persze át is formálja. A Nézőművészeti Főiskola szatíra. Direkt, belemenős, bevállalós. És ráadásul önreflektív is, hiszen a színházról, a befogadásról szól. A közeli jövőben játszódik, amikor a nézők már nem járnak színházba. Nehezen viselik a fizikai közelséget, vita támad a színészek és a nézők között, egymást dobálják, tettlegességig fajul és ellehetetlenül a színházművészet. Bezáratják hát a színházakat. Ám a Kultuszminisztérium prevenciós alapja létrehoz egy felsőfokú oktatási intézményt, mely diplomás nézőképzéssel foglalkozik. Itt jogosítvány szerezhető, amely igazolja, hogy tulajdonosa alkalmas a színházban rá váró fokozott pszichikai és fizikai terhelés elviselésére. El lehet képzelni... Ha szerencsénk van, az előadást az új évadban felújítja még a Krétakör; náluk sosem lehet tudni. Igény volna rá!
Tanítványok, magyar film, 1985, r.: Bereményi Géza
Nemrég adta újra – sokadszor – a Duna TV és megint csak meg kellett állapítani, ez bizony kiváló munka. A forgatókönyv majdnem, mint a Bereményi jegyezte Megáll az időé: minden mondat tökéletesen a helyén van. Egy vidéki fiú egyetemre kerül a harmincas években, Magyarországon. A nagy hírű professzor, Magyary Zoltán diákja lesz, aki tanítványaival a közigazgatás reformján dolgozik. Egy kultúrtörténeti vita, vagy inkább diskurzus közepébe csöppen, a falukutatók és a modern társadalmat teremteni akarók közé, akik élesen szemben állnak a tekintélyelvű és revizionista hatalmi struktúrával. Felvillannak a kor figurái és problémái, felvillan egy egyetem, egy különös szellemi műhely és egy, a sokadik tragédiája felé sodródó ország. Emlékezetes Gellei Kornél, Rajhona Ádám, Eperjes Károly és édesapja, id. Eperjes Károly alakítása...
Lyukasóra – Sándor György estje
„Kedves tanárok, diákok, Irma néni!” „Széjjelültetlek fiam!” „A felmentettek kihozzák a bordásfalat.” „Beethoven fiam, süket vagy?” Sándor György szövegének szinte minden mondata szállóige lett a nyolcvanas években. Jellegzetes, elnyújtott hangon, okos, értelmező hangsúlyokkal előadott, csavarosan intellektuális humorú szövegeivel a magyar humorhagyomány teljesen új értelmezését hozta be a köztudatba. Humoralistának nevezte magát, s valóban, estjeinek azok voltak a legjobb pillanatai, amikor a tréfa, a szóvicc, a szituációs komikum valami mélyebbet is érintett. És érintett: rendszerint minden bekezdés végén. Hihetetlenül izgalmas ívet jártak be ezek a látszólag az angolszász stand up comedian műfajt idehaza meghonosító estek. Pedig itt többről volt szó, Sándor György igazi irodalmat, Karinthy magasságaival mérhető szellemi teljesítményt hozott létre akkor.
A birodalom iskolája (2003, magyar dokumentumfilm, r.: Papp Gábor Zsigmond)
A 2004-es Magyar Filmszemle legjobb dokumentumfilmje lett ez a mű, a fiatal rádiós és filmkészítő, Papp Gábor Zsigmond munkája. A Német Birodalmi Iskolát 1908-ban hozták létre Budapesten, az itt dolgozó német, osztrák, cseh diplomaták gyerekeinek. Az oktatás németül folyt – és emellett igen magas színvonalú volt. Egyes tanárok – és ezáltal az intézmény – még a weimari Németország demokratikus szellemét közvetítették, az iskolába természetesen zsidó polgárgyerekek is jártak, így ahogy Németország radikalizálódott, úgy mindinkább az a furcsa helyzet állt elő, hogy ez az iskola valamiképp a liberális gondolkodás végvára maradt. A magyarországi zsidótörvények után csak a kikeresztelkedettek maradhattak az intézményben, de 1944-ben, a nyilas hatalomátvétel után a zsidó származású diákokat a Német Birodalmi Iskola bújtatta. Papp Gábor Zsigmond munkáival a magyar múlt elfeledett, de nagyon fontos momentumait képes felkutatni és megmutatni. Ez a dokumentumfilm ugyanilyen tanulságos múltfeltárás.
Erich Kästner: A repülő osztály
Régi idők sulija. Egy bentlakásos iskola összes nyűge és nyilai, valamint a közösségi lét minden romantikája. Egy karácsonyi színdarab betanulása körül csúcsosodnak a bonyodalmak. Verekszik a reál- és humánosztály, a hatodik és a nyolcadik (némi osztályharc?). Házirend és nevelőtanár, felsős diákok és újoncok: a kollégium mint életmodell. Kästner könyvében nem is a történet a lényeg, az elbeszélés fonala, hanem talán sokkal inkább az érzet, amely a stílusban rejlik. Szerethető könyv, amelytől a diák még saját iskolás éveit is elkezdi szeretni...
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Általános iskolás koromban adta kezembe ezt a humoreszkgyűjteményt a nagyapám. De nemcsak ő, még én is ráismerhettem az osztálytermi, folyosói helyzetekre, a jó és rossz tanuló karakterére, a feleltetés szorongásos helyzeteire. Annyira élő, eleven a Tanár úr kérem a maga kortalan diáknyelvével, bravúros szituációival, telitalálat jellemrajzaival. Tökéletes előszoba ez a kötet, ha valaki Karinthy életművével ismerkedne. De akkor is, ha a magyar irodalmi humor nyomát és a groteszk születését kutatnánk. Nehéz a nyelvi humort filmre vinni és képi humorrá tenni, de a Tanár úr kérem esetében sikerült, emlékezetes televíziós feldolgozása született a hetvenes években, a Cimbora televíziós műsorban Kern Andrással, s volt egy gyengécske változat is, még jóval korábban...
Suli-buli (magyar film, 1982, r.: Varsányi Ferenc)
A totálissá fokozott sulifeeling, szimfónia viccekből, diákcsínyekből. Abszurd mozidarab, amely megvalósításában is az, némafilmről van szó ugyanis, amely a végtelenül egyszerű, de igencsak fáradságos pixillációs technikával készült. A szereplők és tárgyak nem mozognak, hanem fázisonként „vándorolnak” benne, ettől minden mozgás groteszkké és stilizálttá válik, az egész pedig a börleszk irányába csúszik. Csajok, dohányzás a vécében, osztálykirándulás – e tárgykörben mozog a film, de itt nem is a sztori a lényeg, hanem a mindenen túli humor, a röhögés, amely áthatja az egészet. No meg a zene, az édesbús betétdal, Mericske Zoltán remeke: „...mert a sulibuli nem volt rég”.
Ballagás (magyar film, 1980, r.: Almási Tamás)
Fiatalok rohannak lefelé a budai Rómer Flóris utcán, és közben dübörög az Edda Művek (akkor még Művek...) Kölyköd voltam című nótája. Egy érettségiző osztály konfliktusairól, lázadásáról, aztán önfeladásáról szól a film. Kitör valami buli, aztán tűz keletkezik, majd nyomozás lesz belőle, amely valahogy mindenkit besároz, mindenkit megaláz. A nyolcvanas évek válság- Magyarországának aprócska látlelete. Ami szép az egészben, hogy Almási, aki ízig-vérig dokumentumfilmes, még két filmet szentel a Ballagásban bemutatott társaságnak. A Ballagás után (1986) és a Találkozó (1994) őket szólaltatja meg, s elmesélteti, mi lett velük. Ajánlott kortörténeti néznivaló mindhárom.
Madar László
