Fapados frekvenciagyilkos
Bittorrent
Kipróbáltuk a televíziós műsorszórás és a filmszínházak gyilkosának kikiáltott (lásd interjúnkat a Média rovatban, a 10. ol dalon) fájlcserélő programot: a filmcsereberére specializálódott Bittorrenttel tényleg lazán letölthető a netről egy közel másfél gigabájtos, DivX-tömörített, egész estés mozifilm, igaz, egy ma Magyarországon átlagosnak mondható (256/512 kbps) szélessávú internetkapcsolaton ez napokig is eltart. Mivel pedig a rendszer filozófiájából adódóan a letöltés egyben feltöltést is jelent, a Bittorrent gyakori használata akkora adatforgalmat generál, ami előbbutóbb még a legtoleránsabb szélessávú szolgáltatónak is feltűnik.
Kezdetben volt a Napster és az mp3-cserebere, és bár a Napster már nincs, és illegális a dolog, a fájlcsere széles körben virágzik a neten. A zeneszámok letöltése ma már közel évtizedes múltra tekint vissza, az albumonként néhány tucat megabájttal bármelyik „hagyományos” fájlcserélő program megbirkózik, akár keskeny sávú, modemes kapcsolaton keresztül is. A zenéknél nagyságrendekkel nagyobb, gigabájtos méretű fájlok mozgatását igénylő filmletöltések viszont csak a szélessávú internetelérések elterjedése, körülbelül 2000 óta váltak lehetővé: az ekkoriban piacra került DVDmozifilmeket bombabiztosnak vélt digitális másolásvédelemmel látták el, ám egy akkor alig tizenöt éves norvég hacker, Jon „DVD Jon” Johansen feltörte a titkosító algoritmust és a neten közkinccsé tette azt.
A filmipart fenyegeti
Bár a filmipar a DVD-bizniszben is érdekelt óriásvállalatait tömörítő lobbiszervezet, a DVD-konzorcium pereket indított a DVD-k másolásvédelmét feltörő, úgynevezett DeCSS-kód és az erre épülő programok készítői és online terjesztői ellen, az eljárás mégis széles körben elterjedt, így ma már bárki készíthet minőségromlás nélküli digitális másolatot a DVD-filmekről, és a neten, illegálisan bár, de terjesztheti is azokat. Ráadásul a DVD-dekódoló megjelenése után egy francia programozó ügyes segédprogramot szerkesztett: DivX elnevezésű tömörítőrendszere a DVD-n 4-5 gigabájtos méretű hollywoodi filmeket kezelhetőbb méretűre, 650 megabájtra zsugorítja, így a VHS-videokazettákénál még mindig jobb minőségű képsorok akár egyetlen CD-re is kiírhatók, és a neten is könnyebben mozgathatók. Azóta az otthoni DVD-írók is olcsón hozzáférhetők, a filmipar pedig a Napster-forgatókönyv megismétlődésétől tart, méghozzá jogosan.
Az ilyen méretű fájlok online mozgatása ugyanakkor új kihívás elé állította a fájlcserélő rendszereket: míg egy komplett CDalbum mp3-tömörítve mindössze néhány tíz megabájt, a több száz megabájtos, esetleg több gigabájtos filmek kifogtak a korábbi fájlcserélő szoftvereken.
A forgalom egyharmada
Új technológiára volt szükség, és az kisvártatva meg is született: a 2002-ben megjelent, eredetileg nagyméretű Linuxszoftverek megosztására készült Bittorrent szétosztja a népszerű fájlokat a rendszerbe csatlakozott felhasználók gépein, így minél sikeresebb egy fájl, annál több helyről tölthető le. A Bittorrentre gyorsan rákaptak a tévéés mozifanatikusok, jelenleg több mint húszmillióan használják elsősorban mozgóképes állományok megosztására. Az internetforgalom- elemzéssel foglalkozó CacheLogic szerint a Bittorrent az egész internet adatforgalmának harmadáért felelős.
Maga a szoftver zavarba ejtően egyszerű, puritán, már-már fapados: letöltve mindössze 3,7 megabájt, telepítése másodpercek kérdése, és mindössze két modulból áll: a „downloader” a letöltéseket menedzseli, a „make torrent” pedig megosztásra alkalmas formátumba konvertálja a terjeszteni kívánt fájlokat. Mindez ráadásul még ingyenes is, bár a fejlesztő, Bram Cohen rendszeresen felugró adománygyűjtő oldala arra figyelmeztet, hogy a szabad információcseréért küzdő programozóknak is élni kell valamiből: 10 vagy 20 dollárt utalhat neki a felhasználó a PayPalen, és Bittorrent-pólót is rendelhet mindössze 14,95 dollárért. Cserében a bittorrent.com-ról Windows, Macintosh és kétféle Linux-klienst tölthet le, beleáshatja magát a dokumentációba, és válaszokat kap a leg gyakrabban feltett kérdésekre is.
Időigényes
A szoftvert egy Magyarországon hivatalosan nem hozzáférhető, a neten viszont rendkívül népszerű hongkongi kungfufilmen teszteltük. Az 1,26 gigabájtos, angol, olasz és kínai nyelvű, 5.1-es (térhatású, házimozi) hangsávval ellátott verzió gombnyomásra szinte azonnal töltődni kezdett, és mintegy két nap múlva teljes egészében hozzáférhetővé vált a merevlemezen. A Bittorrent egyszerre csak egy letöltést kezel, de megjegyzi, ha több fájlt is kiválasztottunk, és a háttérben futva egymás után az összeset automatikusan letöltögeti.
A letöltés adatátviteli sebessége lefelé és felfelé is (mert mint említettük, a Bittorrenten a letöltő egyúttal terjeszti is a kiválasztott állományt – minél nagyobb sávszélességet biztosítunk felfelé, annál nagyobbat kapunk cserében lefelé) 10-20 kbps között ingadozott, ami viszonylag kényelmes netezést tett lehetővé menet közben is. A feltöltés sávszélessége limitálható, 256/512 kbps szélessávú kapcsolat esetében 20 kbps a plafon. Ugyanakkor egy film letöltése a párhuzamos feltöltés miatt legalább két-háromszor akkora adatforgalmat generál, mint a letöltött fájl mérete, esetünkben tehát minimum 3 gigabájt utazott – tehát a legelterjedtebb kábeltévés szélessávú internetszolgáltatás előfizetőjeként mindössze tíz nagyfilm letöltésével elérhetjük a 30 gigabájtos havi adatátviteli maximumot, aminek átlépése esetén a szolgáltató mesterségesen lelassítja internet-hozzáférésünket. És akkor még mindig jobban jártunk, mint a piacvezető internetszolgáltató „korlátlan” ADSL-szolgáltatásának azon ügyfelei, akikkel szélsőségesen magas, havi 150-250 gigabájtos adatforgalmuk miatt a szolgáltató nemrégiben egyszerűen szerződést bontott.
[Bár – ahogy a cikkből is kiderül – rengetegen használják a Bittorrentet, a fájlok másolása és ilyen formában való terjesztése illegális. A felhasználók tehát figyelmen kívül hagyják, hogy tevékenységük a szerzői jogba ütközik, és büntetendő. A szerk.]
Bodoky Tamás
