Mobil vagy PDA
Kéziszámítógép-mustra
A HP iPaq 6340, a PalmOne Treo 650 és a Nokia 7710 PDA-k telefonálásra is alkalmasak – vagy épp fordítva, PDA-ként használható mobilok, vagyis okos telefonok. A legfontosabb, hogy a gépek skizofréniája korántsem zavaró, viszont hasznos, és több-kevesebb sikerrel megfelelnek az emberiség régi álmának, konkrétan hogy az egész világot a tenyerünkben tarthassuk.
Az iPaq ősét még Compaqnak hívták, aztán a társaságot 2002-ben felvásárolta a HP. Az új tulajdonos sokáig nem csinált semmit, csak legyártott pár új logót és felmatricázta velük a régi terméket. Aztán tavaly piacra dobták az új sorozatot – ennek egyik büszkesége a 6340-es. A 190 grammos készülék alapból 64 megabájt memóriával érkezett, és ha nem rontottuk el nagyon, ennyivel is távozott. A processzor egy 168 megahertzes Texas Instruments Omap 1510, ami természetesen nem jelent az égvilágon semmit: ahogy a számítógépeknél, úgy a PDA-knál sem abszolút érték a frekvencia. Mindenesetre ez a modell 2005-ben már gyengének számít, de ez legyen azoknak a problémája, akik Doom3-at akarnak rajta futtatni: a hétköznapi alkalmazások során nem feltűnő a lemaradás.
A HP készüléke kézi számítógépnek képzeli magát, és így is viselkedik, azonosult önképével: nagy, és pont úgy néz ki, mint bármelyik hagyományos PDA. Néha azonban előtör másik énje is, a telefon, ilyenkor csörög, és beszélni lehet vele.
Külcsín...
Az első benyomás mindig fontos, még egy nyomtatott áramkör esetében is. A célcsoportnak (menedzserek) ráadásul lételeme az imidzs, ezt felismerve a HP gondosan megtervezte a PDA külsejét. Az iPaq megjelenésére nem lehet panasz, elegáns, letisztult a forma, és ide még fel lehetne sorolni az összes olyan jelzőt, amit akkor használ az ember, amikor csak annyit akar mondani, hogy szép.
Fémes keretben találjuk az óriási kijelzőt, a programozható, alulra elhelyezett funkciógombok fényesen csillognak. Van még egy kilógó antenna is, amin illik ugyan fanyalogni, de valójában kit érdekel? Az SD-kártyát jobb oldalon tudjuk begyömöszölni, ami egyrészt jó, mert kézre esik, másrészt rossz, mert kézre esik: egy óvatlan szorítás és kiugrik a helyéről. A SIM-kártyát az akkumulátor alá kell betennünk, indítás után egy mozdulattal átmásolhatjuk a tartalmakat a készülékre.
...és belbecs
Furcsamód a PDA egyik legjobb tulajdonsága, hogy Windows fut rajta. Bár komolyabb körökben szalonképtelen az, aki a Microsoft operációs rendszerét dicséri, de legyünk őszinték: a legtöbben Windowst használunk. Ennek megfelelően a 6340-es bekapcsolása után mintegy 6-8 másodpercet vesz igénybe a rendszer megismerése, átlátása: ugyanaz a buta Start gomb, minden hasonlóan működik, de ami ismerős, azt szeretjük, azt használjuk. Azért a rendszer nem hazudtolja meg magát, ez volt az egyetlen készülék, amit sikerült lefagyasztanunk, méghozzá olyan fondorlatos módon, hogy használtuk.
A HP nem ad fényképezőgépet a készülékhez, ami néha hiányzott, nehéz megérteni, hogy egy 147 ezer forintos gépből miért kellett kispórolni a távol-keleti piacokon hatszáz forintért beszerezhető optikát meg a hasonló árú képfeldolgozó csipet. Van viszont wifi, ami kimondottan hasznos. És természetesen bekapcsolhatjuk a bluetooth- és az infrakapcsolatot is, ráadásul a hármat egyszerre is képes működtetni a kis hamis.
A telefon használata egyszerű, és a készülék e funkciója a PDA kikapcsolt állapotában is működik, ha úgy döntünk. Amikor valaki keres vagy üzenetet küld, a készülék életre kel, ha elszalasztottuk a hívást, zölden világít a bekapcsológomb. A kontaktokhoz ugyanakkor nem rendelhetünk arcképet, nyilván azért, hogy kevésbé érezzük frusztrálónak a fényképezőgép hiányát, de a hívásszűréssel is akadnak gondok: nem jelölhetünk ki csoportokat, csak egyes utált fazonokat.
A készülékhez adott felpattintható billentyűzet nem különösebben szép, viszont legalább felettébb haszontalan: a gombok túlságosan aprók, pár soros üzenetek írására alkalmasak, de hosszabb távon megunjuk a tökölést. Főleg, hogy az írásfelismerő szoftver elég értelmes, és ezt használva pillanatok alatt felfedezzük, hogy az írás legnagyobb ellensége a toll meg a papír: ha nem kell folyton rászorítani az eszközt a lapra, meg nem kell újra és újra végighúzni kezünket a sorok mentén, egész szórakoztató és használható módszernek tűnik. A digitális korszak fejlődésével újra hasznát vehetjük az általánosban elsajátított kiváltságnak, az íráskészségnek tudniillik.
A Treo 650-es a PalmOne egyik legújabb modellje, ez a társaság pedig köztudottan hajlamos komoly energiát ölni a PDA-k fejlesztésébe. Elődje a Treo 600- as volt, amit piacra dobtak, aztán meghallgatták a vásárlókat, akik elmondták, hogy miért rossz a készülék, és ezekből okulva megalkották a 650-est. A gép operációs rendszere a Palm OS, a gép mindössze 178 grammos, processzora egy 312 megahertzes Intel XScale PXA270, memóriája 23 megabájtnyi.
A Treo egyértelmű tüneteket produkál, telefonnak képzeli magát, betegsége egy antennában manifesztálódik, mégis folyton lebukik: böködésre reagál, és még szöveget is szerkeszt. Kijelzője ennek a legkisebb, persze azért még így is lekörözi bármelyik hagyományos mobilt. Pofás a gép, a készülék felét elfoglaló QWERTY billentyűzet pedig olyan hatást kelt, mintha a tulajdonos komoly ember lenne, akinek mindene a Bloomberg.
A fejben tartott SIM
Szerettük, hogy a SIM kártyát működés közben is hajlandó fogadni, ennek megfelelően nem kell akkumulátort feszegetni vagy billentyűzetet felpattintani: elég kihúznunk a Treo fejéből egy tálcát, beilleszteni a kártyát, aztán visszatolni azt, és már hívhatjuk ismerőseinket, újraindítás nélkül. Ez különösen azoknak lehet hasznos, akik valamilyen furcsa mánia folytán minden órában kicserélik kártyájukat, vagy akik sokat utaznak, és mindegyik országban van külön előfizetésük. A felhasznált anyagok egyébként első osztályúak, ennél a telefonnál éreztük leginkább, hogy nem csak úgy fröccsöntöttek valamit, hanem megdolgoztak a borítással.
Másképp operál
Bekapcsolás előtt nem árt eltakarnunk a szemünket, hátha valaki maximális beállításon hagyta a fényerőt: a kijelző képe nagyon erős, kipróbáltuk, zseblámpának simán használható. Aki még nem használta a Treo operációs rendszerét, a Palm One-t, annak kell pár óra, amíg átáll, de azért nem nagy kaland, és viszonylag kön nyen megtalálhatók a legfontosabb funkciók. A szoftver egyébként igazán fel használóbarát, egy kattintás ide, egy gombnyomás oda, minden megy magától.
Gombhoz a szöveget
És ha már itt tartunk: gombnyomás! A Treo 650 az a készülék, amelyik nagyjából 18 négyzetcentiméteren képes megvalósítani azt, ami eddig csak a száznégy gombos billentyűzeteknek sikerült. PDA-n vagy mobilon talán még sosem voltak ilyen használhatók a gombok, elég nagyok, keményen kell nyomni őket, de nem szorulnak, még hosszabb szövegeket is írhatunk rajta, ha nem félünk attól, hogy ujjunk egyszer csak görcsbe áll és úgy marad.
A Treo 650 kapcsolatkezelő képessége lényegesen jobb, mint amilyent a HP-nál tapasztaltunk – annyi mindenesetre biztos, hogy itt már rendelhetünk fényképet a kontaktokhoz. Akár olyanokat is, amiket a gép saját fényképezőjével csináltunk, ami bár van, de felbontása csak VGA. Százötvenezer forint felett ez nehezen megbocsátható. Ugyanakkor a HP kipróbálása után itt a wifi hiánya volt a legfájóbb, a bluetooth- és infrakapcsolat azonban rendben volt.
Ki szólt be előbb?
Tetszett, hogy a Treo konstruktívan áll a humanoidok triviális problémáihoz, például a párkapcsolathoz. Jól bizonyítja ezt az a szolgáltatás, amelyik egyetlen szövegfolyammá fűzi az üzeneteket. Ha írok valakinek, aki válaszol, amire aztán mi is lépünk, és így tovább, az sms-csata egy dokumentumban olvasható, mintha csak chateltünk volna. Jól jön ez akkor, amikor ki kell deríteni, hogy ki szólt be előbb.
Az e-mail kliens automatikusan letölti leveleinket megadott időközönként, ha pedig írt nekünk valaki, azt egyből jelzi a készülék. Ráadásul attól sem kell félnünk, hogy adataink elvesznek: a memóriakártya ugyanis megőrzi az információt, még akkor is, ha az akku lemerülne vagy elhalálozna.
Bár kevesen tudják, a Nokia nem csak mobiltelefon, a társaságnak komoly múltja van, idén ünnepelte 140. születésnapját. Nálunk a kilencvenes évek legelején vált ismertté a márka, tévéi egy egész korszakot meghatároztak: az ITT Nokiák a piacgazdaság megjelenését jelképezték a gulyáskommunizmusban. Az utóbbi években meg úgy látszik, már semmi sem elég a finneknek: telefon, PDA, fényképezőgép, bizonyos körökben ezt nevezik elegánsan innovációnak.
Egy adag párizsi
A Nokia 7710-es súlya 189 gramm, ami elsőre soknak tűnhet, de lefordítva annyit nyom, mint húsz deka párizsi, mondjuk. Ugyanazt a 168 megahertzes processzort találjuk benne, mint az iPaqban, 90 megabájt belső memóriát és 128 megabájtos MMC kártyát sikerült a gépbe passzírozni, a gép operációs rendszere Symbian Series 90.
A Nokia okos telefonja messziről jól néz ki, kimondottan merész a forma, billentyűzet sehol, ráadásul a kijelző nem hosszú, hanem széles: a finnek kilencven fokkal elforgatták a világot. Annyira azért nem sikerült a mutatvány, hogy ne tűnjön fel: a három készülék közül a 7710-es borítása a legsilányabb, az anyagválasztás kevésbé kifinomult dizájnert sejtet.
A finn ikonok
A Nokia operációs rendszere, a Symbian nem Windows, mégis: sok a közös vonás, ennek megfelelően pillanatok alatt kiismerhetjük magunkat. A felület, az ikonok nagyon pofásak, főleg a 640x320-as felbontású kijelzőn, ami tűéles, gyönyörű színeket produkál, jó nézni, na. Az elfordított kijelző viszont sokszor bosszantó, az ember alkatilag valahogy utálja a hosszú sorokat, nem véletlen, hogy a füzetek meg könyvek alakja olyan, amilyen.
A Nokiánál komolyan gondolták, hogy menedzsertelefont építenek, igaz, a külső alapján inkább azok az öltönyviselők tartoznak a célcsoportba, akik titokban Miki egeres zoknit hordanak. Azért nem hiányoznak a kötelező irodai alkalmazások, de találunk képszerkesztőt, diktafont meg rádiót is. Meg kamerát, a három versenyző közül itt a legjobbat, egy megapixelest, ami szoftverfrissítéssel – állítólag – 1,3 megapixelre növelhető. Mindannyian a Mátrixban élünk.
A 7710-es érti a bluetooth nyelvét, képes az EDGE-hálózaton keresztül is kommunikálni, nincs viszont infra, sem wifi – ejnye. A memóriakártya cseréje meg nehézkes: meg kell bontanunk a házat, bár ha már bent van az áramkör, legalább nem kell attól félnünk, hogy kiugrik helyéről.
Billentyűzet egyáltalán nincs, csak amolyan virtuális, viszont ez szabadon mozgatható a kijelzőn. Az írásfelismerő pedig kimondottan értelmes, még azokat a betűknek éppen nem nevezhető szaggatott geometriai formákat is felismerte, amit mi nagyvonalúan írásnak hívunk.
A készülék legnagyobb hibája talán lassúsága. Míg a PDA-Windowst minden gond nélkül futtatja az Omap 1510-es processzor, itt küzd, izzad, kifárad. A programokat lassan tölti be, unottan és enerváltan reagál. Akinek még nem volt PDA-ja, nem fog meglepődni, hiszen a 7710-es pont úgy viselkedik, mint egy PC, de akinek már volt ilyen gépe, az biztos unni fogja a folyamatos töltögetést.
Fogkefe és intimbetét
Persze a PDA-k is kezdik elérni fejlődőképességük határát, akárcsak a mobilok. Nem arról van szó, hogy ne lehetne újabb funkciókkal gazdagítani a készülékeket, hiszen a találékony mérnökök előbbutóbb bizonyára megoldják, hogy fogkefének, intimbetétnek, vagy akár sótartónak használhassuk a gépeket, de az sem elképzelhetetlen, hogy egy szép napon kétszemélyes gumimatracot húzhatunk elő a tenyérnyi számítógépből. A kérdés már csak az, hogy minek. Több felmérés is bizonyítja, hogy a PDA-k funkciói közül a naptárat használják leginkább, az időbeosztás megtervezésére.
Ezt viszont már a menedzserkalkulátorok is tudták, csak közben csúnyák voltak. Sokan szeretnek jegyzetelni, ez viszont a virtuális és felcsatolható billentyűknek köszönhetően szintén nem jelent már problémát. Ugyanígy nehéz kihívás elé állítani bármelyik gépet a névjegyzék feltöltésével akkor, amikor már megabájtokban mérik a memóriát.
A most tesztelt három készülék szinte már mindent tudott, amire valóban szükségünk lehet, már csak tökélesítésre várnak. Az iPaqból hiányzott a fényképező, lassabb processzora pedig filmlejátszás közben problémát jelenthet. A PalmOne elég gyors, viszont a wifi hiánya és a gyenge fényképező rosszul esett. A Nokia okos telefonjának még van hová fejlődnie, de már jó úton jár: kicsit még gyorsítanak az adatfeldolgozáson, pakolnak még infrát meg wifit a készülékbe és rendben lesz, memóriát meg ehhez adnak a legtöbbet. A három készülékből össze lehetne gyúrni a tökéletes PDA-t.
Magyarósi Csaba
