E osztálykirándulás...
Mercedes E220 CDI
Hát persze! Tudom már, mi hiányzik nagyon a Mercedes E220 CDI-ből, amit teszteltem: Hát én! De én nagyon.
Amikor az ember Mercedesbe ül, akkor is, ha nem S osztályosba, hanem lejjebb, akár csak az A-ba, valahogy mások az elvárásai, mint a legtöbb másfajta autónál. Itt ugyanis nem annyira az aktuális marketingdumák generálják az elvárásokat, hanem a márka hagyományos hírneve. Így aztán az egyszeri tesztelő objektivitását ütős kis érzelemkoktél kezdi ki: egy rész tisztelet, egy rész áhítat, egy rész kicsinyes rosszindulat és egy rész savanyú-a-szőlő.
Külcsín...
Szimpatikus, méltóságteljes, dinamikus, de barátságos. Ez az E osztály. Komolyságát és eleganciáját szellemesen lazítja a két kis plusz lámpa elöl. Vonalai egyszerre sugároznak stabilitást, s egyszersmind dinamikát, erőt és védelmet. Egyedül hátulnézetből veszít a vonzerejéből. A csomagtartófertályon valahogy nem sikerült teljesen szinten tartani az elöl és oldalt megmutatkozó erényeket. Itt elveszett a szellemesség – a végét kicsit összecsapták... már a Mercedeshez képest.
...belbecs
Odabent folytatódik az elegancia-dinamika- biztonság trip. A motorzaj vagy a szélzaj 180-190-nél már szinte hiányzik az embernek. (Na, ez nem igaz, csak jól hangzik. Mármint az nem igaz, hogy hiányzik. Hiányzik a fenének.) Elöl-hátul jócskán van hely, kosarasok és szumózók is utazhatnak a kocsiban, és a cuccukat is vihetik: a csomagtartó 540 literes. Hogy minden kézre esik, triviális. Hogy szinte minden, vagyis tükör, ablak, üléstámla stb. motoros, szintén. A fedélzeti elektronika egyszerre tölti be az Útinform, a szervizkönyv, a titkárnő és a nagymama funkcióit. Mindent mond, mindenre figyel, kedvesen ránk szól, és ha fontos a dolog, nem tágít.
Suhanás és megállás
Az említett 180-190-ig persze el kell jutni: indulásnál kicsit lomhára számítottam, de nem tűnt annak: a több mint másfél tonnás autótest (1610 kg natúr, velünk együtt kb. 1800, de nem mondom meg, hányan voltunk) 10,1 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra. Bámulatosan stabil 180 fölött is, és viszonylag nagy sebességgel bevett kanyaroknál sem fut át az ember agyán, hogy azért jó, hogy a kocsi tele van légzsákokkal. ABS+BAS+SBC+ASR+ESP – ezek a betűszavak szintén mind a biztonságról, haladásról, kipörgésről, fékezésről szólnak, és a 220 CDI-nél alapfelszereltségként szerepelnek a listán: az ABS-től (antiblock system) nem blokkol, a BAS (brake assist system) rásegít a fékezésre, az SBC (sensotronic brake control) kerekenként kiszámolja és elosztja az adott pillanatban optimális fékezőerőt, az ASR (anti-slip regulation) jóvoltából nem csúszik meg, az ESP (electronic stability program) pedig a stabilitást fokozza.
Ha pedig a kocsi megállt és megfordul, akkor jön az újabb szájtátás: a Mercedes óriási mutatványa a minimális fordulókör: jelen esetben 11,4 méter.
Utazás
Ahogy a fentiekből is kitűnhet, a 220 CDI-t hosszú, nyugodt, kényelmes, de gyors autózásra (is) tervezték. Gyári adatok szerint országúton 5, városban 8,7, vegyesen 6,3 litert fogyaszt százon. Eszerint, ha a gyári adatok pontosak, a 65 literes gázolajtankba legalább ezer, de inkább 1100- 1200 kilométernyi útra elegendő üzemanyag fér. El is jutottunk Düsseldorfig (1170 km) úgy, hogy Rábafüzesnél a biztonság kedvéért még rátöltöttünk, és azután már csak Bécsnél, Linznél, Würzburgnál és Frankfurtnál álltunk meg benzinkútnál, de sehol sem tankolni...
