Túl a Naprendszeren
Exobolygók
Alig egy évtizede fedezték fel csillagászok az első exobolygót, vagyis Naprendszeren kívüli bolygót. Azóta a technológia fejlődésével egyre több égitestet ismerhettünk meg. Ezek többsége gázóriás, vagyis leginkább a Jupiterhez hasonlítanak, de találtak már a Földhöz hasonló szilárd bolygót is. Az idei év egyik legnagyobb csillagászati szenzációja egy szilárd bolygó felfedezése volt, melynek tömege alig hét és félszerese a Földének, és 15 fényévnyire kering tőlünk.
Mára több mint száz úgynevezett exobolygót ismerünk. 2005. június végéig 160 Naprendszeren kívüli bolygót (bolygónak nevezzük a csillag körül keringő égitesteket, amelyek maguk nem csillagok) azonosítottak a csillagászok, ezek 136 csillag körül keringenek, 18 csillagnak van több bolygója. Az utóbbi egy évben majdnem negyven új bolygót fedeztek fel. Az első idegen naprendszert, vagyis több bolygóból álló rendszert 1999-ben fedezték fel.
Az első Naprendszeren kívüli bolygó felfedezését 1989-ben jelentették be, a HD 114762 jelű égitestről azonban 1996-ig nem sikerült bebizonyítani, hogy bolygó. Az első Nap rendszeren kívüli bolygó felfedezését 1995. október 6-án jelentette be Michael Mayor és Didier Queloz egy firenzei konferencián. Az első ismert exobolygó (nem hivatalosan Bellerophonnak nevezték el) az 51 Pegasi körül kering 47,9 fényévnyire a Földtől, a Pegazus csillagképben. A Bellerophon nagyon közel kering a napjához, felszíne majdnem ezerfokos, tömege fele a Jupiter tömegének. Azóta szinte hetente jelentik be, hogy új bolygót találtak.
Megvan a Tatooine
Néhány hónapja, június közepén jelentették be a Kaliforniai Egyetem csillagászai, hogy találtak egy szilárd égitestet, melynek tömege alig hét és félszerese a Földének, és alig 15 fényévnyire van tőlünk. Ez a felfedezés azért érdekes, mert ez a legkisebb eddig ismert exobolygó. A többség ugyanis jóval nagyobb és jóval nehezebb, mint Naprendszerünk legnagyobb gázóriása, a Jupiter. A most felfedezett bolygó a Vízöntő csillagképben, tőlünk mintegy 15 fényévre található Gliese 876 körül kering. A csillag közelében eddig két nagyobb gázbolygót is találtak. A bolygó két nap alatt kerüli meg csillagát, pályája 3,2 kilométerre van a napjától, így felszíni hőmérséklete valószínűleg 200-300 fokos.
Jelenlegi ismereteink szerint a csillagok legalább fele kettős vagy többszörös rendszert alkot, az ismert exobolygók többsége azonban magányos csillagok körül kering. Eddig harminc olyan exobolygót találtak, melynek két napja van, idén azonban találtak egy olyan égitestet, mely három csillag körül kering. A HD 188753 nevű égitest – mely nem hivatalosan a Tatooine nevet kapta a Csillagok háborújában lévő két csillag körül keringő bolygó után – a Földtől 149 fényévnyire található. A bolygót Maciej Konacki, a Kaliforniai Műszaki Egyetem csillagásza fedezte fel.
Az észlelés nehézségei
Bár évente egyre több exobolygót fedeznek fel a csillagászok, nagyon nehéz egy távoli csillag melletti sokkal halványabb égitestet megfigyelni. A legnehezebb (és egyben a legritkább módszer) a közvetlen megfigyelés űrtávcsöves felvételekkel. A Hubble űrteleszkóppal közel 100 bolygót figyeltek meg 2004-ben is, de ezek túlnyomó többségéről még nem bizonyosodott be egyértelműen, hogy tényleg bolygóról van-e szó. 2004-ben sikerült először egy bolygót úgy felfedezni, hogy nem a közvetett hatásai alapján következtethetünk a létére, hanem közvetlenül, elkülönülten is látszik a csillaga mellett. Az áttörést az infravörös sugárzás mérésével érték el a tudósok. Másodlagos felfedezésnek nevezik, amikor az infravörös sugárzás mérésével észlelik a bolygó helyét. A csillag felszíni hőmérséklete ugyanis jóval nagyobb, mint a bolygóé, a hidegebb égitest pedig sokkal intenzívebben sugároz az infravörös tartományban.
Több közvetett módszer is van az észlelésre: a csillag fényessége csökken, ha a bolygó áthalad előtte, abból egy részt kitakar, így lecsökkenti a fényességét. A bolygó gravitációs hatása kimutatható a csillag körül; a csillag színképvonalai megváltoznak, ha a bolygó áthalad előtte. A pulzárjelek változása is árulkodó lehet, a pulzárok ugyanis egyenlő időközönként rádióimpulzusokat sugároznak ki. Ha a pulzár hozzánk képest mozog, akkor feltételezhető, hogy bolygót találtunk, hiszen ha a jelek forrása hol közeledik, hol távolodik, az viszonylag gyors mozgásra utal. Az úgynevezett gravitációslencse- hatással is észlelhetők bolygók, azaz ha a Földről nézve a bolygó a csillag elé kerül, akkor eltéríti, vagyis lencseként felerősíti napjának hatását.
Élet a Földön kívül
A Földhöz hasonló Naprendszeren kívüli bolygók léte természetesen felveti a kérdést, hogy ezeken az égitesteken, illetve holdjaikon nem alakulhatott-e ki élet. Az egyik legismertebb tudományos kutatási módszer a SETI (Search for ExtraTerrestrial Intelligence), vagyis Földön kívüli értelem kutatása. Elsősorban rádiócsillagászati módszerekkel dolgoznak, vagyis olyan jeleket keresnek, melyek a természetben nem fordulnak elő, így értelmes lényekre utalhatnak. A módszer követői szerint ezen a módon találhatunk intelligens lényeket a világegyetemben, csak idő kérdése az egész. Az emberiség is küldött már irányított, kódolt rádióüzeneteket közeli csillagok felé, és a rádió és tévé által okozott mágneses zaj is kiszűrődik a világűr felé. Ilyen hatások más civilizációk esetében is előfordulhatnak – állítják a kutatók.
A legnagyobb antenna, vagyis rádiótávcső Puerto Rico szigetén, Arecibóban található, átmérője 305 méter. A SETI programjával bárki bekapcsolódhat a kutatásokba. A SETI@home program lényege, hogy egy ingyenesen letölthető képernyővédő az éppen pihenő számítógépekre automatikusan letölt adatokat az arecibói távcső információiból, kiértékeli azokat, majd az eredményt visszaküldi a központnak.
