Antenna magazin 2005 III. negyedév – Tartalomjegyzék

Túl a nagy tűzfalon

Az internet Kínában

A demokrácia katalizátoraként emlegették sokan a világháló 1994-es megjelenését Kínában, ám e várakozások mindeddig nem teljesültek...

Jóllehet az elmúlt években az internetes tartalmak szűrése sokat finomodott és enyhült, a tartalomszűrő országok sorában még mindig Kína az, amely a legnagyobb apparátust mozgatja és a legtöbb pénzt költi a nemkívánatosnak tartott információk távoltartására. Ugyanakkor nem feltétlenül kerül bajba az, aki a nagy tűzfal határait teszteli: a helyszínelés során nem tépte fel az ajtót a kínai internetkommandó, amikor a szűrési lista előkelő helyén szereplő kifejezéseket gépeltünk a keresőkbe.

„Amikor 2002-ben kimentem, akkor masszívan szűrték az internetes tartalmakat, s ez a jelentősebb politikai események környékén durván fokozódott. Később átálltak egy sokkal differenciáltabb szűrésre, aztán ezt felváltotta a mai helyzet: a médiainformációkat ma már nem blokkolják, hanem csak azon szervezetekhez kapcsolódó oldalak szervereit, amelyek embereket szerveznek, szervezhetnek” – foglalta össze tapasztalatait Krajczár Gyula, a Népszabadság volt pekingi tudósítója.

Szabályok tengere

A hagyományosan fejlett kínai adminisztratív rendszer az internet szabályozásában is megmutatkozik: az országban összesen tizenkétféle hatóság hivatott a hozzáférést szabályozni és megadni, valamint őrködni a világháló tartalmának „tisztasága” felett. Mindemellett nem létezik egy, a netre vonatkozó összes szabályt egybefogó törvény; az internet helyes használatára, tartalomszolgáltatásra, hozzáférés biztosítására a médiával és az államtitokkal kapcsolatos törvények, valamint más, hasonló célokra alkotott törvények és rendeletek vonatkoznak. Ami az infrastruktúrát illeti, ebben a tekintetben az Informatikai Minisztérium (MII) rendelkezik a világháló „felett”: a kilenc internethozzáférési szolgáltatónak hatóság adott engedélyt az országban, s ezek szolgálják ki a Kínában működő internetszolgáltatókat. 2001-ig – amikor Kína a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozása miatt feloldotta a külföldi internetszolgáltatókra vonatkozó tilalmat – mintegy hatszáz szolgáltatót tartottak nyilván a hatóságok.

Innentől kezdve az engedélyeké és a logfájloké a főszerep: az internetszolgáltatóknak például az ügyfelek telefonszáma és IP címe mellett 60 napig tárolniuk kell minden egyes felhasználójuk netes aktivitásának nyomait. Mindemellett a hozzáférés-szolgáltatók ugyanúgy felelősek a szervereiken tárolt tartalmakért, mint annak kibocsátói, így nem ritka, hogy az internetszolgáltatók a hivatalos tilalmi listán túl, saját hatáskörükben is szűrik a rajtuk átmenő tartalmakat. A kereskedelmi és nonprofit tartalomszolgáltatóknak más-más engedélyre van szükségük a működéshez, ráadásul a kínai netezők körében a közelmúltig nagy népszerűségnek örvendő elektronikus faliújságok (Bulletin Board System) üzemeltetéséhez különleges engedély szükségeltetik. A szolgáltatók ebben vállalják, hogy felügyelik és adott esetben eltávolítják a nemkívánatos üzeneteket a kínai kibertérből az erre szakosodott, a kínaiak által a nagy testvér után szabadon „nagy mamáknak” becézett szakemberek segítségével.

Másodközlés és öncenzúra

A tartalomszolgáltatók kötelezettségei ezzel persze nem merülnek ki: a szabályrendszer már azzal is szűkíti az online elérhető tartalmak körét, hogy az internetes újságok például csak a nyomtatott újságokban megjelent, korábban már jóváhagyott cikkeket hozhatják le. Mindemellett nem publikálhatnak többek között olyan információkat sem, melyek veszélyeztetik az állam biztonságát, rombolják a nemzetiségek egységét, „gonosz vallási csoportosulások” – mint például a Falun Gong – hitét terjesztik, zavarják a társadalmi rendet vagy szerencsejátékot, pornográfiát, terrorizmust terjesztenek. A kínai tartalomszolgáltatók nem kockáztatják, hogy a törvények megszegéséért bezárják őket, hanem öncenzúrát (is) gyakorolnak.

Internetrendőrség és önkéntesek

A 700 kínai városban jelen lévő internetrendőrség és 30 ezer titkos állami „szűrőmunkás” mellett több ezer önkéntes is figyeli a több százezer kínai webszájtra kikerülő tartalmakat. „Nagyon sok internetes rendőr van Kínában. Ha valaki egy érzékeny témáról beszélget, például kormányellenes nézeteket hangoztat ICQ-n vagy ennek kínai megfelelőjén, a QQ-n, az bajba kerülhet. A rendőrök azonosítják a lakhelyét, és bebörtönzik az illetőt” – állítja az Elva becenevű, Dalian városában élő kínai lány. Némileg ellentmond Elva tapasztalatainak Grünwald Imre magyar utazó és kínai barátnőjének a Microsoft instant messengerén, az MSN-en folytatott rövid tesztpárbeszéde, melyben Hu Csin-tao kínai elnök bántalmazásáról váltottak üzeneteket angol és kínai nyelven egyaránt.

Ha mindez nem lenne elég hatékony, akkor még mindig ott vannak a népköztársaság cybertisztasága felett őrködő lelkes önkéntesek: a Kínai Kommunista Párt hivatalos lapja, a Zsenmin Zsipao híradása szerint tavaly októberben a rendőrséghez több mint hétezer bejelentés érkezett online pornóval kapcsolatban, mely információk hatására mintegy ezer pornóoldalt távolított el a hatóság. Az informátorok 60–240 amerikai dollárnak megfelelő jutalmat kaptak.

Szűr, blokkol, eltávolít

„A legjobban érzékelhető trend, hogy a kínai szájtok általánosságban jobban hozzáférhetők 2005-ben, mint voltak 2002-ben. Csak azok az oldalak maradtak továbbra is kevésbé elérhetők, melyek a »Falun Gong« és a »Tienanmen események« szavak kínai megfelelőit tartalmazzák” – összegezte idei kutatásuk eredményét a kínai nagy tűzfalat évente tesztelő, három amerikai egyetem által létrehozott OpenNet Initiative (ONI). A mintegy 240 ezer kínai szájtot érintő elemzésük szerint az érzékeny szavakat tartalmazó (lásd a keretes felsorolást) webcímeket blokkolják, aminek eredményeképp „Internet page not found” üzeneteket kap a Kínában internetező vagy a szolgáltató egyszerűen átirányítja egy sterilnek bizonyult honlapra.

Se politika, se pornó

A politikailag szenzitív tartalmak mellett a kínai szűrők a szexszel, pornográfiával kapcsolatos oldalakat is eltávolítják a látogatható szájtok tartományából. Ugyanakkor a közkeletű vélekedéssel ellentétben a főbb nemzetközi hírforrások – mint például a CNN, a New York Times vagy a Washington Post – már szabadon olvashatók; kivétel ez alól a BBC News honlapja, ami már csak azért is furcsa, mert a kábeltévére előfizetők a nap bármely órájában elérhetik a brit közszolgálati csatorna híreit. A Kínáról és a kínai internethelyzetről kialakult kép árnyalásához az is hozzátartozik, hogy a többséget nem nagyon hozzák lázba a hírek vagy a politikai események: „Az én igényeimet kielégíti az internet. Engem csak az utazás, informatika és oktatás érdekel, és az ezekkel foglalkozó szájtokat könnyen tudom látogatni” – mondta a wwliu becenevet viselő pekingi lány. A Népszabadság tudósítójának hasonlók a tapasztalatai: szerinte a kínai átlagembert nem igazán érdekli a politika.

Ha profit, akkor nagyobb szabadság

A kínai internetezők mintegy fele látogat elektronikus faliújságokat és különböző online fórumokat, ami a hatóságok figyelmét sem kerülhette el, így az inkriminált kifejezéseket, gondolatokat a webmesterek egyszerűen eltávolítják a rendszerből. Az egyetemisták körében nagy népszerűségnek örvendő faliújságok látogatói körét a kínai hatóságok pedig azzal korlátozták, hogy megtiltották a – látogatóknak általában mintegy felét kitevő – nem egyetemistáknak a használatot, a jogosultak számára pedig a személyazonossággal egyező regisztrációt tettek kötelezővé, így csökkentve a potenciális anonim bírálók táborát. A Riporterek Határok Nélkül nevű francia szervezet egy korábbi tesztjében azt találta, hogy a rendszerellenes kategóriába sorolható kifejezések mintegy harmadát nem szűrték ki a szigorú webmesterek. A szervezet ugyanakkor megállapította, hogy profitorientált vállalkozások fórumai – mint például a legnépszerűbb kínai portálhoz, a sina.com-hoz tartozó fórumrendszer – jóval szabadabb légkörűek, mint a kvázi hivatalos, például a xinhuanet.comhoz hasonló szájtok fórumai.

A keresőket is figyelik

A megfigyeltek kategóriájába tartoznak még a népszerű keresők is, mint például a Google vagy a Yahoo!, de a kínai baidu.com is. A kényes témákat tartalmazó weboldalak egy-egy keresés esetén többnyire meg sem jelennek találatként, vagy ha igen – ahogy ez a helyszíni terepszemlénkből kiderült –, akkor a száműzetésben lévő dalai lámáról szóló olvasnivaló helyett a China Internet Network Information Center weboldala nyílik meg. A tapasztaltabb kínai netezők a keresőszűrést korábban a Google cache-találatainak megtekintésével kerülhették meg, ám a hatóságok 2002 szeptemberében blokkolták a Google összes szolgáltatását.

A szűrőrendszer emellett természetesen nem hagyja figyelmen kívül az egyéni honlapokat, de a blogokat – webes naplókat – sem, melyek tulajdonosainak idén június 30-ig regisztráltatni kellett magukat az illetékes hatóságoknál. A blogok esetében további korlátozás, hogy bizonyos szavakat – mint „szabadság” vagy „demokrácia” – nem enged publikálni a rendszer. Nemcsak a kínai blogtárhely-szolgáltatók vannak ezzel így: a Kínában népszerű, az MSN Spaces blogszolgáltatásba hasonló korlátokat épített a Microsoft is.

Semmi sem tökéletes

Természetesen a rendszer nem 100 százalékos: néha túlblokkol, néha pedig – a hatóságok szándékaival vélhetőleg ellentétesen – túl engedékeny. Az előbbire példa, hogy szűri például az ingyenes honlaptárhelyet biztosító szolgáltatókat, mint például az angelfire.com vagy a member.tripoid.com. A túlbiztosításnak esett áldozatul minden „blogspot.com”-ra végződő blog is; a jelenség pikantériája, hogy e blogok publikációs felülete, a blogger.com gond nélkül elérhető. Így abba a furcsa szituációba kerül a Google tulajdonában lévő szolgáltatás felhasználója, hogy blogján keresztül üzenetet tud küldeni a Kínán kívüli világba, ám az országban elolvasni nem tudja azt. A látszólagos vagy esetleg szándékos engedékenységre jó példa az idén tavasszal zajlott Japán-ellenes tüntetéssorozat, amit részben blogokon, fórumokon keresztül szerveztek.

Mindemellett a szabadabb internettel rendelkező országokba disszidált kínaiak is próbálnak segíteni a tűzfal kijátszásában az anyaországban maradt honfitársaiknak. Az Egyesült Államokban élő Bill Xia önkéntesként indította el Dynamic Internet Technology nevű cégét, amely többek közt kanadai és amerikai proxyszerverek biztosításával igyekszik lehetőséget teremteni a kínai tűzfal megkerülésére. E trükk alkalmazásával egy-egy kínai érdeklődő például a torontói egyetem szerverén keresztül férhet hozzá az oly áhított tajvani hírekhez. A kínai internetezők „ügye” egy amerikai képviselőt, Christopher Coxot is aktivizált: többek között az ő segítségével jött létre az az amerikai törvény, amely a Global Internet Freedom Office létrehozásáról rendelkezik. A tervek szerint a hivatal köz- és magánintézményeket pénzelne azért, hogy elősegítsék a kínai internetezők számára hazájuk tűzfalának megkerülését.

Itt kocsma, ott netkávézó

Az ázsiai országban jelenleg körülbelül százezer vangba, azaz netkávézó működik, melyekre – annak ellenére, hogy a kínaiak többsége hálózati játékokért és chatelésért jár oda – szigorúbb előírások vonatkoznak, mint más internetszolgáltatókra. Ahhoz, hogy egy élelmes kínai vállalkozó vangbaüzemeltetésbe foghasson, számtalan engedélyt kell beszereznie az „információs biztonsági engedélytől” a megfelelő financiális tőke igazolásáig. A 2002-es pekingi internetkávézó-tűzvész óta – melyben huszonöten haltak meg – a hatóságok tűzvédelmi engedélyt is kérnek. Ahogy Magyarországon kocsma, úgy Kínában netkávézó nem lehet iskolák 200 méteres körzetében. A vangba nyitva tartása is szabályozott: korábban éjfélig tarthatták nyitva a boltot a tulajdonosok, ám egy útban lévő új törvény hajnali kettőre terjesztheti ki a nyitva tartás idejét. Mivel sok netkávézó nem felel meg minden előírásnak, ezért a milliárdos országban viszonylag gyakoriak a vangbabezárások: 2004 folyamán összesen 47 ezer netkávézót zárattak be.

Amellett, hogy a netkávézóknak kötelező a nemkívánatos tartalmakat távol tartó tartalomszűrő szoftvereket telepíteniük az összes általuk működtetett gépre, a betérő összes vendég által meglátogatott – tiltott és támogatott – oldal listáját a vendég személyét azonosító dokumentummal együtt meg kell őrizni 60 napig. Ez utóbbi, a személyazonosság igazolására vonatkozó szabályozást ugyanakkor a tesztelt netkávézók viszonylag lazán kezelték: az általunk meglátogatott négy vangba közül egynél sem tartottak igényt az útlevélre. Pedig lehet, hogy jobban tették volna, mivel szűrőrendszerüket erőteljes inzultusok érhették, amikor a teszt során folyamatosan a tiltott kategóriába sorolható weboldalakat próbáltunk becserkészni. Ha nem szállodában tör rá a külföldire az internetezhetnék, akkor viszonylag olcsón olvashat híreket és levelezhet az otthoniakkal. „A mit sem sejtő turisták rendelkezésére álló netkávézókban 10 jüan/óra az általános díj, míg a kínaiak számára fenntartott netkávézókban 2-3 jüan” – foglalta össze tapasztalatait Grünwald Imre. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a drágának számító 10 jüan 300 forintnak felel meg, ám ebből egy helyismerettel rendelkező utazó prímán megebédel. Mi öt jüant fizettünk egy óra majdnem felhőtlen netezésért.

Wild Judit