Kreatív kommuna Magyarországon is
A szabad forrású tartalmak hajnala
A szoftverek világában már bevált és teret hódító „szabad forráskódú” mozgalmat kívánja más típusú – audio, videó, kép, szöveg, multimédia –, a szerzői jog által védett alkotásokra kiterjeszteni a Creative Commons nemzetközi nonprofit szervezet, amely nemrégiben magyar nyelven is közzétette a szabadabb felhasználást lehetővé tévő licenceit – közérthető és jogilag érvényes formában egyaránt.
A Creative Commons-licenceket választó jogtulajdonosok önként lemondhatnak az alkotásaikkal kapcsolatos bizonyos szerzői jogaikról, például engedélyezhetik a nem kereskedelmi célú másolást vagy a művek feldolgozását és átdolgozását is.
A webet böngészve egyre gyakrabban találkozhatunk a Creative Commons logójával különböző írások, fotók, filmek és zenék mellett, amely e művek szabadabb felhasználását engedélyezi. Az eredetileg amerikai nonprofit kezdeményezés mára nemzetközi mozgalommá nőtt, néhány év alatt több mint harminc ország csatlakozott hozzá. Magyarország 2005. október 15-én, a Creative Commons honosított, magyar nyelvű licenceinek közzétételével csatlakozott hivatalosan e nemzetközi kezdeményezéshez. A Creative Commons aktivistái nem támogatják a „kalózkodást”, ám úgy vélik, hogy a 21. század technológiai környezete túlhaladottá tette a szerzői jogok jelenleg érvényes rendszerét. A Creative Commons-licenceket periferikus vagy rétegigényeket kiszolgáló alkotókon kívül már olyan hatalmas tartalomipari műhelyek is használják, mint a BBC brit közszolgálati televízió, amely archívumának egy részét elérhetővé tette a nonprofit felhasználást lehetővé tévő licenc alatt.
A BBC Creative Archive létrehozását Greg Dyke, a BBC akkori elnöke jelentette be az edinburgh-i televíziós fesztiválon 2003- ban, az archívum 2004 őszén jelent meg az interneten. Az archívumból nonprofit célra szabadon letölthetők a BBC bizonyos műsorai, a felhasználók feldolgozhatják és terjeszthetik is azokat – igaz, egyelőre kizárólag az Egyesült Királyság területén, a hosszú távú cél „a BBC archívumainak hozzáférhetőbbé tétele a televízió fenntartásához hozzájáruló adófizetők számára, illetve úttörő szerep vállalása a nyilvános hozzáférés jogának kiterjesztésében a digitális korszakban”. A BBC Creative Archive más műsorszórókat is arra bátorít, hogy hozzanak létre nyilvános és legális audiovizuális archívumokat a neten a Creative Commons által kidolgozott rendszerben, amely jogkezelési szempontból középutat jelent a kopirájttagadó „szerzői jogi anarchizmus” és a keményvonalas „minden jog fenntartva” irányzatok között.
Mi a CC-licenc?
A CC-licenc egy a szerző által közzétett egyoldalú jognyilatkozat arról, hogy mások mit tehetnek a művel. Többféle engedélyt vagy tilalmat adhat a felhasználóinak: engedélyezheti vagy megtilthatja a kereskedelmi, illetve a nem kereskedelmi célú felhasználást, továbbá engedélyezheti vagy megtilthatja a származékos művek létrehozását. Azt is előírhatja, hogy az ily módon létrejött művek (például a remixek) is hasonló engedély alá essenek, ez a Share- Alike opció. Ugyanakkor nem tehetők közzé CC-licenc alatt olyan művek, melyek részben vagy egészben szerzői joggal védett műveket tartalmaznak, és arra sincs lehetőség, hogy Creative Commons-licenc alatt a szerzői jog által nem védett alkotásokat (például tényeket vagy ötleteket) közöljenek. Creative Commons-licencek három különböző formában léteznek: a Commons Okirat (laikusok által értelmezhető leírás) mellett ott a jogászok által írt Jogi Nyilatkozat és a számítógép által értelmezhető metaadat.
Szoftverfelszabadítás
A Creative Commons szerzői jogi koncepciójában nincsen semmi új – Lawrence „Larry” Lessig, a Stanford jogászprofesszora, a mozgalom egyik alapítója és frontembere is elismeri, hogy a szoftverkészítők között régóta hódító „szabad forráskód” mozgalmat próbálják kiterjeszteni a szellemi tulajdon más típusaira, ezért szoftverre nem is létezik Creative Commons-licenc, erre a célra a Free Software Foundation (Szabad Szoftver Alapítvány) GPL (General Public License) licenceit ajánlják. Az évtizedes múltra visszatekintő alapítvány célja olyan számítógépprogramok létrehozása, amelyek forráskódja nyitott, vagyis köztulajdonban vannak: bárki felhasználhatja, továbbfejlesztheti az ilyen szoftvereket, az egyetlen kikötés az, hogy az eredményt is ugyanilyen feltételekkel kell hozzáférhetővé tenni: a mozgalom „atyja”, Richard Stallman híres manifesztumában csak annyit kötött ki, hogy a szabad – vagyis nyílt forráskódú – programból fejlesztett program forráskódjának nyíltnak kell maradnia.
Stallman felhívása nyomán programozók százai kapcsolódtak be egy ingyenes Unix operációs rendszer kifejlesztésébe: a mozgalom akkor vált igazán támogatottá, amikor egy fiatal finn egyetemista, bizonyos Linus Thorvalds saját fejlesztésű programjával, az Unix rendszer személyi számítógépekre adaptált változatával csatlakozott hozzá. Linus a kernel (rendszermag) létrehozása után belátta, hogy egy operációs rendszer kifejlesztése és karbantartása hatalmas erőfeszítést igényel, ehhez programozók százainak folyamatos munkájára van szükség, hiszen nem elég létrehozni a rendszert, folyamatosan lépést kell tartani a hardver villámgyors fejlődésével is. Megtehette volna, hogy – mint annak idején Bill Gates – céget alapít, levédeti az ötletét, és tőkét gründol a vállalkozáshoz, ő azonban inkább a „nyílt forráskód” mozgalomhoz csatlakozott, a több ezer önkéntes világméretű együttműködéséből pedig hamarosan megszületett az új, pingvin emblémás operációs rendszer, a Linux, amely ma már sokféle változatban az internetről ingyen letölthető.
A lelkes közösségi fejlesztésnek köszönhetően a Linux nem csak olcsó, de feltűnően megbízható és jó minőségű rendszernek bizonyult az elmúlt évek során, amely felveszi a versenyt a Microsoft-termékekkel – csakúgy, mint számos más, nyílt forráskódú szoftver, mint például az egyik legelterjedtebb webszerverprogram, az Apache. A szabad szoftver mozgalomnak nagy lökést adott az is, hogy a Microsoft által szorongatott Netscape is közkézre adta böngészőprogramja, a Navigator forráskódját, a Linux pedig számos kevésbé fejlett, árérzékeny országban látványosan terjedni kezdett, és a fejlett országokban is versenytársa a Windowsnak: Eric Raymond, a nyílt forráskód mozgalom egy másik kulcsfigurája, A katedrális és a bazár című, nagy vihart kavart esszé szerzője egy ízben Jedi lovagnak öltözve vezette a Linux-felhasználók csapatát egy kaliforniai Microsoft-kirendeltség elé, ahol a bolti számítógépekre előtelepítve kapható Windows árát próbálták visszakövetelni, egyelőre sikertelenül.
Használd, alkoss, gyarapítsd!
Ezt a sikertörténetet szeretné megismételni a Creative Commons a más típusú művek „felszabadításával”: az egyes szellemi alkotások ugyanis jelenleg világszerte hagyományosan és automatikusan a szerzői jog védelme alá esnek, azaz megszületésük pillanatától többszörözésük, megosztásuk és további művek alapanyagául történő felhasználásuk, „remixelésük” is a szerző engedélyéhez kötött. „Ugyanakkor az internet és az új médiatechnológiák megjelenése e felhasználási formákat minden korábbinál gyorsabbá, hatékonyabbá és népszerűbbé tette, s megváltoztatta a kulturális termelés és hozzáférés kereteit” – érvelnek a kommonsiták. Gyakran előfordul, hogy zenészek, írók, filmesek arra buzdítják közönségüket, hogy töltsék le, használják fel és osszák meg másokkal műveiket. Egyesek ettől ismertségük növekedését, megrendeléseket és felkéréseket várnak, mások kulturális margináliákban utaznak, és egyébként sem számítanak arra, hogy valaha is piaci alapon terjeszthetők lennének alkotásaik. Vannak olyanok is, akik azért „eresztik szabadon” alkotásaikat, hogy ne vesszenek feledésbe, sokáig elérhetők maradjanak a közönség számára vagy beépülhessenek a jövőben születendő művekbe.
Azok, akik műveikhez szabadabb hozzáférést kívánnak engedni, a Creative Commons-licencek segítségével könnyedén és különösebb jogi jártasság nélkül is pontosan megszabhatják és feltüntethetik, hogy mások milyen feltételekkel használhatják fel műveiket. Egyszerű nyilatkozattal engedélyezhetik alkotásaik többszörözését, átdolgozását vagy terjesztését, és rendelkezhetnek az esetleges üzleti célú felhasználások mikéntjéről is. Ezek az engedélyek jelentős segítséget jelentenek egy olyan világban, ahol a személyi számítógépek, a digitális kamerák alapvető eszközei a kreativitásnak, és a segítségükkel létrejött művek az interneten korlátlanul terjeszthetők.
Szerzői jog
Magyarországon az 1999 óta hatályos, azóta többször módosított szerzői jogi törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat, nem foglalkozik viszont az ötletekkel, elvekkel, elgondolásokkal vagy például a matematikai műveletekkel. A törvény szerint a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta, de védelem alatt áll „más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van”. A szerzőt személyéhez fűződő és vagyoni jogok is megilletik: előbbiekről nem mondhat le és át sem ruházhatja azokat, a vagyoni jogokat viszont átadhatja, így örököseire hagyhatja. A műveket az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a szerzői jogi védelem hetven évig illeti meg „post mortem auctoris”, vagyis a szerző halála után.
A Creative Commons nem áll szemben a szerzői jog rendszerével, ellenkezőleg, harmonikusan kiegészíti, sőt magába foglalja azt: nem kíván változásokat az adott ország törvényeiben, inkább megváltoztatja a licenceit, hogy azok illeszkedjenek az adott jogrendszerbe. A CC a szerzői jog manapság gyakran háttérbe szoruló feladataira – a szellemi alkotás ösztönzésére és az egyetemes kultúra értékeinek megóvására – összpontosítva kínál alternatív megoldást azon szerzők számára, akik műveik szabadabb terjesztését választják. Az alkotók vagy archívumgazdák szándéka szerint kapukat nyithat ott, ahol a teljes körű automatikus szerzői jogi védelem nehezítené az információ gyorsabb terjedését, a korábbi szellemi értékekre épülő kreativitást és a múltban keletkezett, archív kulturális termékekhez való hozzáférést.
Persze nem mindenkinek tetszik ez a koncepció. Az év elején a News.com-nak nyilatkozó Bill Gates nemes egyszerűséggel lekomcsizta a Creative Commonst és a hozzá hasonló kezdeményezéseket – igaz, később a közfelháborodás hatására finomította nyilatkozatát, mondván, hogy csak a kopirájt-anarchistákról beszélt. „Azt mondhatnám, hogy a világ gazdaságaiban ma többen hisznek a szellemi tulajdonban, mint bármikor ezelőtt”, mondta Gates. „Ott vannak ugyanakkor a modern idők kommunistái, akik különböző ürügyekkel meg akarnak szabadulni azoktól az ösztönzőktől, amelyek a zenészeket, a filmeseket és a szoftverkészítőket motiválják. Ők úgy gondolják, hogy ilyen ösztönzőknek nem szabadna létezniük.”
A CC Magyarországon
A magyar honosítási projekt civil kezdeményezés eredménye, hivatalos indulását az új médiával, az alkotások megőrzésével, megosztásával foglalkozó és a szerzői jogok kezelésének új útjait kereső kutatók, szakemberek és jogászok önkéntes csapata több mint egyéves munkával készítette elő. A Creative Commons Magyarország többek között a kulturális hozzáférés új viszonyait vizsgáló októberi RE:aktivizmus konferencia záróeseményeként mutatkozott be a Nyílt Társadalom Archívumban. A rendezvényen a magyar CC szervezet képviselői mellett beszédet tartott Lawrence Lessig is, akinek Szabad kultúra című könyve most jelent meg magyarul. Lessig könyve nem csak egy, a szellemi termékek szabad felhasználásának filozófiai, gazdasági és jogi hátterével foglalkozó ismeretterjesztő alkotás, de egyben működő, gyakorlati példa is a CC által kínált, megosztásra épülő új kulturális és gazdasági modellre: a mű eredeti kiadása és számos fordítása, a magyar nyelvű változat is egy időben jelent meg a könyvesboltok polcain és ingyenesen letölthető formában az interneten. Az est során DJ Shuriken zenés-táncos bemutató keretében olyan harminc-negyven éves elfelejtett magyar lemezeket játszott a közönségnek, amiket talán csak azok szabadabb felhasználásának engedélyezése hozhatna vissza a kortárs kultúra felszínére a Hungarotonarchívum mélyéről.
CC Magyarország
A nemzetközi Creative Commons szervezet hivatalos magyarországi partnerintézménye a Budapesti Műszaki Egyetemen működő Média Oktató és Kutató Központ (MOKK). A MOKK a BME és a Magyar Telekom együttműködésében létrehozott, új médiafejlesztésekkel és szociokulturális kontextusukkal, következményeikkel foglalkozó interdiszciplináris kutatóközpont. A MOKK a hazai közszféra olyan projektjeiben működik közre, mint a Nemzeti Audiovizuális Archívum és a Nemzeti Digitális Archívum. A MOKK kutatói e projektek kapcsán találkoztak a Creative Commons mozgalommal, s találták azt e digitális archívumok természetes jogi keretének. A MOKK számítógépes nyelvészeti, szemantikai projektjeinek eredményei CC-licenc alatt érhetők el.
A témáról a weben:
