Budapest-rehab
Túl drága a rekonstrukció?
„Vagy az van, hogy több ezer épületet lebontanak, és újakat húznak fel helyettük, vagy az, hogy egy bérháznak látszó társasháznak kimázolják a homlokzatát" – bírálja a jelenlegi gyakorlatot Merker Viktor, a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutatóközpont Kht. programvezetője.
A fővárosban szabályt erősítő kivétel, ha egy kerület jelentősebb összegeket költ komplett épület-, netán tömbfelújításra. Tény: csak a Duna és a Nagykörút által körbeölelt városterület épületállományának rekonstrukciója 300-400 milliárd forintba kerülne a szakértői felmérések szerint. A főváros rehabilitációs keretéből ezzel szemben legfeljebb pár milliárd forint jut évente a kerületeknek, ám még ezt sem tudják elkölteni, hiszen a legtöbb leromlott állapotú lakást rég magántulajdonba adták. Az 1993-ban meghozott lakástörvénnyel a csaknem 850 ezer fővárosi lakóingatlanból 750 ezer került magántulajdonba, az új tulajdonosok azonban tudva-tudatlan évtizedekkel korábbi gondokat is a nyakukba vettek. Nevezetesen az amortizációt. S hogy ennyi ne legyen elég: a Kádár-kor állami hanyagságát a demokrácia tovább tetézte: a jogszabályi előírások ellenére ugyanis a kerületek nagy része nem fizette be a fővárosi rehabilitációs keretbe a lakásprivatizációból származó bevételeinek 50 százalékát. Vagyis ami papíron működött, a gyakorlatban kudarcot vallott – a privatizációs keret fedezné a tömbfelújításokat.
Partizánok
Üdítő partizánakciókra azért akad példa. A IX. kerület – némileg dacolva a lakástörvénnyel – nem adta el összes önkormányzati tulajdonú lakását. Sőt felmérette a teljes épületállományt, és az előbb-utóbb bontandó vagy rossz állapotú, de felújítható, döntően komfort nélküli lakásokat helyhatósági tulajdonban tartotta. Évi 1,5-2 milliárd forintos saját forrásból az elmúlt mintegy másfél évtizedben befektetett 20 milliárd forintnyi önkormányzati forrás 100 milliárd forint értékű magánberuházást generált. A Ferencvárosnak viszonylag könnyű dolga volt. „A kevésbé sűrű beépítés miatt jóval alacsonyabb költséggel tudták üressé tenni a telkeket, mint például a VI. vagy a VII. kerület" – tudtuk meg a Budapest Világörökségért Alapítványnál. Persze az önkormányzati tulajdonban lévő épületek felújításához elnyerhető 70 százalékos fővárosi hozzájárulás így is kevés volt. A lakókat nagyrészt saját forrásból helyezték el.
Terézváros: 800-1000
A Terézvárosban még nehezebb az ügy. Ott – tudtuk meg a polgármesteri hivatalban – házanként negyven-ötven különálló tulajdonnal kell számolni, ráadásul egy tömbhöz körülbelül húsz ház tartozik, így nyolcszáz-ezer bérlő elhelyezését kellene megoldani, miközben a nyolcszáz régi lakás helyén maximum négyszáz korszerű épülhetne fel. A lakástörvénnyel szembemenő renitens önkormányzatok még a fővárosi keretre sem számíthatnak, abból ugyanis – büntetésből – nem kaphatnak forrást a tömbfelújításra. Bár e téren már tett engedményt a főváros, rehabilitációs pályázatán a legutóbbi években már azok a kerületek is indulhatnak, amelyek részletekben befizetik a lakástörvényben meghatározott hozzájárulást. Mégis mindössze két kerület, a XIII. és a XIX. kötött ilyen tartalmú megállapodást a fővárossal. Tizenkét év alatt összesen 7,2 milliárd forint folyt be a fővárosi kasszába, miközben becslések szerint az önkormányzatok tartozásai 40-45 milliárd forintra rúgnak.
Behajtás és források
A városházán most formálódó előterjesztés is megpróbálkozik „a kintlévőségek" behajtásával, azt azonban Ikvai-Szabó Imre városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettes is elismerte, a fővárosi források megsokszorozása illúzió. Így most az a fő cél, hogy a rehabilitáció a „projektesítés" irányába mozduljon el, hogy könnyebben lehessen magántőkét bevonni és EU-támogatásra pályázni.
Nem mintha eddig nem kaphattak volna uniós forrást a kerületek városrehabilitációra – ha nem is lakásfelújításra, de például közterek megújítására. Csakhogy az erre szánt keret java részét pillanatok alatt elvitték Budapest elől a felújított kisvárosi főterek. A közép-józsefvárosi Magdolna-negyed rehabilitációját végző Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Rt. például azért maradt le egy ilyen uniós pályázatról, mert már hónapokkal a leadási határidő letelte előtt közölték velük, hogy a közép-magyarországi régióra szánt keret betelt. A fővárosban mindössze a XVI. kerületi volt szovjet laktanya, valamint a IX. kerületi Ferenc tér és környékének megújítására sikerült a regionális operatív program pályázatán 890 millió, illetve 450 millió forintot elnyerni.
10%-os önrész
A Magdolna-negyedet végül a főváros felkarolta: a közép-józsefvárosi lakóterület megszépítésére a VIII. kerület 10 százalékos önrésszel három év alatt 800 millió forintot költhet. A X. kerület, nagyrészt fővárosi pénzből a kőbányai Bihari út száz szükséglakását építi át. A Corvin sétány tíz év alatt – 3,2 milliárd forintos főpolgármesteri hivatali apanázsból – a legnagyobb budapesti városrehabilitációs projekt. Több mint ezer lakást bont le és költözteti ki a lakókat a Rév8 Rt. Plusz költség, hogy az önkormányzat a kijelölt területen több tucat lakást eladott (az eredeti tervek szerint a Corvin sétány még csak egy szűk, kanyargós útvonal lett volna). A VIII. kerülettől kapott információk szerint most már tudják, rég le kellett volna állítani a privatizációt, hiszen a bontásra ítélt házak bérlőinek sincs elegendő bérlakás a kerületben. A kerület fejlődése szempontjából mindenesetre pozitív fejlemény, hogy már a Corvin-projekt puszta híre is elegendő volt a környékbeli telkek felértékelődéséhez, így az utóbbi egy-két évben magánbefektetők több ezer új lakást építettek a környéken.
Szakértők azonban attól tartanak, a mai városmegújítási akciókkal a kerületek harminc-negyven év alatt újratermelik azt a problémát, amit orvosolni volnának hivatottak. Sütő András Balázs építészetkritikus szerint a magánbefektetők toldozzák-foldozzák a várost, ám a sűrű beépítéssel nem jön létre koherens építészeti minőség. A forráshiányos kerületek hatalmas terheket akarnak a magántőke nyakába tenni a közterület- és infrastruktúra-fejlesztésekkel, cserébe hihetetlen túlépítést (magyarán: épületsűrűséget) engedélyeznek a befektetőknek. Holott Sütő szerint a rehabilitáció volna az egyetlen terület, amelyen keresztül a főváros érdemben beavatkozhatna a város építészeti megújulásába.
