Valamit ipariból
Mi lesz veled, gázgyár?
Az óbudai gázgyár használaton kívüli épületegyüttese ott búslakodik a budai alsó rakpart északi végén, az óbuda-békásmegyeri paneldzsungel rejtette aquincumi romok és a Római-part közé beékelődve. Az ország és a főváros vezetése, bár ígérgette, két éve nem döntötte el, múzeumnegyed vagy a számítógép-bizniszben utazó cégek exkluzív főhadiszállása, netán feltörekvő művészek tanyája, esetleg kiállítási és konferencia-központ lesz-e belőle...
Az biztos, hogy valamit mindenképp kezdeni akarnak a 32 hektáros területtel, valamint a rajta álló három klinkertéglás irodaépületből, két, egyenként ezer négyzetméteres csarnokból, egy víz- és három gázkészítő toronyból álló, immár műemléki oltalom alá is helyezett komplexummal. A báró Podmaniczky Frigyesről, a pesti Andrássy út kivitelezőjéről elkeresztelt, vonzó Budapestet vizionáló két évvel ezelőtti városházi terv szerint a városkarbantartásnak is nevezett megújulást a gázgyár esetében öt éven belül le kellene vezényelni.
Ha megépül a körvasút...
Az óbudai gázgyár területét ugyanis elkerüli a HÉV, és gyalogút vagy híd sem kapcsolja be sehová. Tíz évvel ezelőtt ebből a területből vételezett magának a Graphisoft egy nívós telephelyre valót, és nemrég egy exkluzív villapark is beköltözött lejjebb, a Duna mellé.
A fővárosi önkormányzatnál utoljára jó évtizede gondolták azt, hogy a 27 hektáros területet egyszerűen el kellene adni. Mára azonban ez maradt az utolsó nagy és összefüggő fővárosi tulajdonú ingatlan, melyről számos alkalommal elhangzott: nem adjuk. A jelenlegi városvezetés leginkább közösségi-kulturális irányba fejlesztené (Kultúr/fesztiválpark fantázianéven), de nyitva hagyta egy irodaparkos megoldás lehetőségét is (Technopolisz) arra az esetre, ha az előbbire nem jönne össze elég pénz. Mert ha tényleg megépül az Aquincumi híd és a külső körvasút, a területről könnyen megközelíthető lesz a belváros. Ráadásul hosszabb távon nem pusztán a gázgyárról van szó. A gázgyári rehab lebonyolítására a nyár elején jött létre a fővárosi többségű Budapest Fejlesztési és Városrehabilitációs Zrt. Van, aki szerint ez egy szerencsés vagyonkezelési konstrukció, mert kikerüli a közösségi és magánfejlesztésű projektek (PPP) csapdáit; mások szerint viszont adódnak vele bizonyos gondok.
Nem kell a plaza
Bár a fejlesztési alternatívák a kulturális arculat kialakítását tartják szem előtt, a lehetőségek felmérése csak most kezdődik. Az azért kiderült, hogy senki sem preferálja a bevásárló-központos és lakóparkos megoldásokat. Több mint híresztelés, hogy a zrt.-ben szívesen résztulajdonos lenne a Plaza Centers, majd minden magyarországi plaza beruházója, amely a szomszédos Hajógyári-szigeten is megvetette a lábát egy Las Vegas-i befektetéssel. A szigetről azonban az egyeztetések során a cég néhány ötlete kiszorult, a gázgyárral tehát itt a lehetőség, hogy folytassa.
Bökkenő a dologban, hogy a gázgyár alatt található az aquincumi polgárváros jórészt feltáratlan maradványa, ami, bár megsínylette a század eleji építkezéssel járó terepegyengetést, várhatóan elő fog kerülni. Ráadásként a Főgáz által 2000-ben készíttetett kockázatelemzés a fővárosi előkészítő anyagok szerint semmilyen biztos támpontot nem ad. A nyilvánosságtól féltve őrzött elemzést fővárosi kérésre szakemberek értelmezték. Eszerint a teljes talajcsere (becslések szerint 100 ezer köbméter), a talajvíztisztítás és a gázmassza hatástalanítása nélkül a területet nem lehet állandó ott-tartózkodásra, rekreációra alkalmassá tenni. A kármentesítés költsége ily módon 2,5 és 12 milliárd forint között mozog – és akkor a környezeti bombának számító gázmassza hatástalanításáról még szó sem esett (ami újabb 100 millió és 1,5 milliárd közötti összeggel bővítheti a büdzsét).
A Városfejlesztési, Gazdálkodási és Szociálpolitikai Főpolgármester-helyettesi Iroda szerint a területen a tornyok köré csoportosulnak a kulturális funkciók, a Graphisofttal határos terület lenne a technológiai bázis. Az ettől északra fekvő, folyóparti szakaszon, ahol a legtöbb bontható épület található, szálloda, konferenciaközpont és irodaházak kapnának helyet – itt magasabb beépítési mutatókat engednek.
Mi legyen a légszeszből?
Pedig számos jó példa akad az ilyen, a 19-20. század fordulója táján alapított, majd a földgáz elterjedése miatt bezárt légszeszgyárak újrahasznosítására – a kérdés mindenütt az, hogyan lehet visszailleszteni a város élő testébe ezeket a zárványokat. Sokak szerint mi sem egyszerűbb – ezekre a rozsdafoltokra rá kell szabadítani egy dózerármádiát, majd a kitisztított telkeket el kell adni. Az észak-írországi Belfastban például még egy évtizeddel ezelőtt is így jártak el, igaz, mutatóba azért megtartottak néhány patinás irodaépületet. Az új iroda- és szállodanegyedhez csak fel kellett újítani az odavezető utak hálózatát, így voltaképpen nem történt jelentősebb városszerkezeti változás.
„A dózeres megoldás, túl azon, hogy korántsem elegáns, nem illik bele a legújabb, az értékek újrahasznosításának égisze alatt Európában és Amerikában már-már egyeduralkodónak számító urbanisztikai trendbe" – így Bojár Iván András, az Octogon építészeti folyóirat főszerkesztője, annak a mozgalomnak az egyik alapítója, amely Szeretem Budapestet jelszóval „újra kitalálni" szándékozik a magyar fővárost. Szerinte a város szövetében éktelenkedő, a szakzsargonban rozsdaövezetnek vagy -foltnak is hívott felhagyott iparterületeket a nemzetközi szakberkekben témapark-koncepcióként emlegetett metódussal is meg lehet újítani. Igaz, így több a bajmolódás. Lukovich Tamás, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke szerint mára – legalábbis az európai kultúrkörben – javarészt felbomlott a hagyományos városszerkezet, funkcióik alapján a városrészek üzleti és ipari parkokra, védett, zárt, netán privát lakótelepekre, bevásárlóközpontokra, szórakoztató- vagy épp kulturális parkokra különülnek el. A turistákért, befektetőkért a nagyvárosok között dúló – minél nagyobbat vagy épp extrémebbet, de mindenképp unikálisat felmutatni kívánó – verseny csak erősíti ezt a szerkezeti bomlást. A rozsdafoltokból pedig – a megőrző megújítás jegyében – így lesznek sajátos, olykor esetleg több srófra is járó témaparkok.
Amszterdamban, Bécsben a gázgyár
Az amszterdami gázgyárból például kortárs képzőművészeti kiállítóteret és színházat, a bécsiből pedig turisztikai látványossággá váló lakó-, iroda- és bevásárlóegyüttest alakított ki a trendkövető várospolitikai akarat. Különösebb közlekedési fejlesztésekre nem volt szükség, hiszen a kultúrzarándokok egy-egy tárlat vagy előadás kedvéért minden további nélkül kivillamosoznak a városból. Az elkopott bécsi külvárost, a Simmeringet újrafényező Gasometer kissé más. Az ötletben fantáziát látó befektetők a környező telkek értéknövekedésére számítva maguk láttak neki az infrastruktúra-fejlesztésnek, a tömegközlekedés pedig korábban sem kerülte ki a gázgyárat. A Gasometer gigantikus tornyai révén még gazdagabb lett egy turistacsalogató célponttal az épített örökségben amúgy sem szűkölködő császárváros.
Budapest rozsdafoltjai közül eddig a Ganz-Mávag Széna és Marczibányi tér közötti telepe sikersztori. Urbanisztikai szempontból mindenképp példás a rehabilitáció. A keresztségben a Millenáris Park nevet kapó – kulturális és szabadidős funkciókat ellátó – témapark a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a zárt ipari tömb kibontása, szellősebbé tétele révén átláthatóbbá, élhetőbbé is tette a budai belvárost. Hasonló csodára számítanak a pesti Soroksári út kezdőpontjánál árválkodó közraktárak rehabilitációjának hívei is, akik szórakoztató témaparkot, leginkább a londoni „vigalmi negyed", a Covent Garden magyar mását álmodták ide. A beillesztéssel itt sem volna nagy gond, habár a pesti alsó rakpart és a Soroksári út kissé nehézkessé teszi a megközelítést, így mindenképp szükség volna a forgalom átszervezésére – véli Bojár.
Pesten nem egységes
„Budapesten nehezíti a helyzetet, hogy más világvárosokkal ellentétben az ipari területek nem alkotnak egységes zónát, mint mondjuk Londonban, ahol a Temze-parti rozsdamezők ma már Docklands néven alakultak újra várossá, és váltak a bankok és pénzügyi világcégek központjává" – mondja Bodó Balázs, a Budapesti Műszaki Egyetem városkutatója.
Az urbanisták többsége úgy gondolja, hogy a budapesti sajátosságokból erény is kovácsolható, hiszen a városi tér egyre inkább áru, a városépítészet fő funkciója pedig, hogy ennek az árunak a fogyasztására csábítson. Bodó és Bojár szerint ez lehetne a budapesti rozsdafoltok, így az óbudai gázgyár rehabilitációjának is a célja. A szakemberek szerint ráadásul itt valóban vegyes funkciókat ellátó negyed jöhetne létre. Az újra szabadidős zónává váló Római-part és a Hajógyári-sziget bejárására az egykori iparvágányok közének kibetonozásával létrehozott bicikliutak szolgálhatnának. Feltéve, hogy Budapest a városi biciklizésben is követni kívánja a trendeket.
