Találka online
„...az a fontos, hogy jó embernek tartom"
Fekete Kriszta (30) és Szabó Dénes (31) két és fél éve élnek együtt, a startrandi.hu oldalon találkoztak. A fiú viszonylag gazdag online társkeresési tapasztalatokkal rendelkezik, a lánynak elsőre „bejött". Noha rögtön szimpatikusak voltak egymásnak a neten, buliban nem biztos, hogy megismerkedtek volna.
Antenna: Miért adtátok online társkeresésre a fejeteket?
Dénes: 2002-ben regisztráltam, és természetesen azért, hogy partnert találjak magamnak. Eléggé sok mindent csinálok az életben, de ezekben a dolgokban nem találtam olyan hölgyet, akit el tudtam képzelni hosszabb időre.
Antenna: Mely lapokon voltál?
Dénes: Csajozás.hu, randivonal.hu és a startrandi.hu.
Antenna: Mit gondoltál a netes társkeresésről, mielőtt regisztráltál?
Dénes: Nem ismertem, igazából nem gondoltam semmit. Kíváncsi voltam. Az elején fenntartásokkal kezeltem az egészet, és azt gondoltam, hogy ha ezekből nem is lesz hosszabb kapcsolat, de legalább barátokat szerzek. Így is volt az első időszakban, és a mai napig vannak lány barátaim ezekről az oldalakról.
Antenna: Mik voltak ezek a fenntartások?
Dénes: Inkább félelmek voltak, nem tudtam, hogy hogyan működik ez az egész, mi van akkor, ha két vadidegen találkozik, akik nem is annyira idegenek, hiszen leveleztek már egymással, és hogy igazat állítanak-e magukról az emberek. De nekem csak pozitív tapasztalatom volt. A másfél év alatt, amíg fent voltam az oldalakon, nagyjából száz emberrel váltottam levelet és 4-5 lánnyal találkoztam.
Antenna: Másfél év és száz levelezőpartner, az elég sok. Nem fáradtál bele?
Dénes: Nem, mivel ha nem is partnert, de barátokat találtam. Azt gondoltam, és most is azt gondolom, hogy nem volt haszontalan dolog.
Antenna: És nálad hogy volt?
Kriszta: Nekem volt egy 12 éves kapcsolatom, aminek 2003 nyarán vége lett. 4-5 hónapig otthon próbáltam kiheverni a szakítást, majd a barátnőm úgy gondolta, hogy pakoljunk fel engem egy társkereső oldalra, mivel az ő asszisztense is így talált magának párt. Előtte egyáltalán nem tudtam semmit erről a társkeresési módról, de gondoltam, hogy ha neki bejött, akkor nekem is bejöhet. Csináltunk fotókat, bejelentkeztem, és Dénes volt az első, aki írt nekem. Rajta kívül még 3-4 fiúval leveleztem, és ebből kettővel találkoztam, de mindkettő elég negatív élmény volt.
Antenna: Miért voltak negatívak a találkozások?
Kriszta: Az egyik srác esetében az volt, hogy nagyon szépeket írt magáról a regisztrációs lapján, de a személyes találkozáskor annyira nem volt hajlandó, hogy megmondja: „Ne haragudj, nem rád számítottam". Megalázó volt az egész, végigtelefonálta a randit, és a végén annyit mondott, hogy „majd értekezünk". Én arra számítottam, hogy majd megmondja kerekperec, amit gondol. A másik esetében nagyon a politika felé ment el a randi, és a végén arra jutottunk, hogy minket nem egymásnak teremtett a Jóisten.
Antenna: És te hogyan állsz, álltál a társkeresésnek ezzel a formájával?
Kriszta: Szerintem az ismerkedésnek ez a legjobb módja. Persze nem tökéletes, de az én életvitelemben nem nagyon volt benne a diszkó meg a különböző szórakozóhelyek látogatása. Tehát gyakorlatilag ki lett volna zárva, hogy én valakivel megismerkedjek, és ezért nekem ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.
Antenna: Szerintetek mi a jó vagy a rossz „taktika" online ismerkedésnél?
Dénes: Szerintem az a jó, ha őszintén leírod, hogy milyen vagy, mit csinálsz. Nem jó, ha pozitívabbnak akarod bemutatni magad, mert az előbb-utóbb úgyis kiderül. Lehet, hogy nem az első találkozás alkalmával, de ha kapcsolat lesz belőle, akkor mindenképp. Egyébként én nem tapasztaltam a másfél év alatt, hogy valaki hazudott volna. Ez szerintem inkább a fiúkra jellemző.
Antenna: Azon kívül, hogy az igazat írja az ember magáról, mi segíti elő vagy hátráltatja a könnyebb, gyorsabb pártalálást?
Dénes: A fénykép hiánya mindenképp hátráltatja, meg az, ha valaki nem ír magáról semmit. Én például csak azoknak írtam, akiknek volt fénykép az oldalukon.
Antenna: Nálatok mi volt a koreográfia? Hosszú vagy rövid levelezés? Telefonálás? Fontos, hogy ki ír előbb, a lány vagy a fiú?
Dénes: Nem volt olyan hosszú levelezgetés, maximum egy hónapig tartott, utána telefonálgattunk, majd találkoztunk. De korábban volt olyan lány, akivel egy évet leveleztem, mielőtt találkoztunk. Amúgy szerintem mindegy, hogy ki ír előbb.
Kriszta: Én azért ebben is egy kicsit konzervatív vagyok, szerintem kezdeményezzen a fiú. Lehet persze, hogy ezt azért mondom, mert az én kezdeményezésem a telefonálgatós fiúval rosszul sült el.
Antenna: Milyen volt nektek az első találkozás?
Dénes: Kíváncsi voltam, hogy ez a lány milyen lesz.
Kriszta: Ugyan a levelezés során kaptam tőle egy fotót, amin nagyon jól nézett ki, de élesben azért egészen más találkozni. Nekem nagyon szimpatikus volt ebben az ismerkedésben, hogy volt eleje, volt bevezetése. Levelezés, ismerkedés, aztán pár olyan randi, amikor jószerével meg se fogtuk egymás kezét.
Antenna: Sokak szerint az online társkeresés egyik negatívuma, hogy a felek szándéka – a pártalálás – teljesen tiszta, és ettől kimarad a kapcsolatból a hagyományos vad-vadász típusú játék.
Kriszta: Szerintem azzal, hogy kicsit levelezünk, aztán találkozunk, még nincs elintézve a dolog, azért még meg kell hódítani a másikat.
Antenna: Szerintetek a kapcsolat szempontjából számít, hogy ha nem buliban, nem munkahelyen, hanem online ismerkednek meg a párok?
Dénes: Szerintem egyáltalán nem.
Kriszta: Szerintem emberfüggő. El tudom képzelni, hogy valakinek hiányzik a klasszikus becserkészés, amikor egy buliban összevillannak a tekintetek, majd a telefonszámot elkéri. Nálunk azt hiszem nincs jelentősége annak, hogy neten találkoztunk.
Antenna: És a találkozáskor ott tudtátok folytatni a beszélgetést, ahol levélben abbahagytátok, vagy „újra kellett kezdeni" a társalgást?
Kriszta: Én egy kicsit zavarban voltam, és úgy érzem, hogy van egy kis különbség levelezés és személyes beszélgetés között. Hiszen hiába leveleztünk hosszabb-rövidebb ideig, mégis egy vadidegennel ülsz szemben, akiben reményeid szerint a társadat találod meg. Ez azért állít egy kis mércét, aminek meg akar felelni az ember.
Antenna: Ha például egy buliban találkoztok, akkor megismerkedtetek volna?
Dénes: Nem tudom, ez szituációfüggő. Nem biztos.
Kriszta: Én sem tudom. Nekem rengeteget számított, hogy nem találkoztunk az első három hétben, hanem rengeteget leveleztünk, és a levelei alapján nekem rettenetesen szimpatikus volt Dénes. És ettől úgy éreztem, hogy nem érdekel, hogy hogyan néz ki, mert az a fontos, hogy jó és érdekes embernek tartom.
