Romanii in Spatiu
A Romanii in Spatiu különleges szoftver. Más játékoknál az érdekli a felhasználókat, hogy milyen a szoftver grafikája, hogy hátborzongatók-e a hangok, meg persze a játékélmény is fontos. Ilyesmikről itt szó sincs, a Romanii in Spatiu azért izgatja – főleg a magyar – felhasználókat, mert célja a magyarság kiirtása az univerzumból...
Megelőzte a híre, olyannyira, hogy a béta-állapotú program nemcsak az online fórumok, hanem a politikai párbeszéd állandó témája is lett egyben. Magyar, romániai magyar és román politikusok is elkezdtek vizsgálódni az ügyben, a felháborodás hatalmas méreteket öltött.
A játék alaposabb vizsgálata után azonban kiderül, hogy az ügy végtelenül banális, nem méltó arra, hogy egy ilyen szoftverről vitatkozzanak a honatyák. Arról nem is beszélve, hogy felszólalásaik nélkül valószínűleg senki nem találkozott volna a Romanii in Spatiuval, a játékkészítők barátain és rokonain kívül.
Pont a vitatott résszel, a történettel van a legkevesebb baj. Az egész tele van öniróniával, ráadásul a sztori annyira öngúnyos, annyira elképzelhetetlen, annyira túlzó, hogy az ember nem is sértődik meg rajta. Sőt még az is kiderülhet, hogy a kiirtásra váró magyarság áll a jó oldalon.
A Föld nem elég
A háttértörténet szerint Ceausescu, a románok vezére az 1990-es évek végén elfoglalta az Egyesült Államokat. Ez azonban kevés volt, végül az egész világot az uralma alá hajtotta. Császárrá koronáztatta magát, majd sebtiben kivégeztetett kétmilliárd embert. Persze ő sem élhetett örökké, száz évvel a hódítások megkezdése után, nagyjából 170 évesen meghalt. Traian Basescu vette át a birodalom irányítását, s az egész világegyetem meghódításába kezdett.
A román flotta bolygóról bolygóra, csillagról csillagra hódította meg az űrt, komolyabb ellenállás nélkül taszított rabigába számtalan korábban ismeretlen fajt. Csak egy nép maradt független, csak egy maroknyi embercsoport állt még ellen a győzhetetlen román hadseregnek: a szakadár magyarok. Az óriási román flotta minden erejét egyesítette, hogy legyőzze a magyarok ellenállását, és kiirtsa őket a Galaxisból.
A magyarok harca az elnyomó ellen
A cél tehát adott, azonban ilyen történeti összefüggésben a magyarokat is tekinthetjük a pozitív szereplőknek, akik harcolnak az elnyomó románok ellen. Nem lehet nem észrevenni a Jedi-Sith párhuzamot. Ha viszont elkezdünk játszani: már a menüből kiderül, hogy valami rettenetes dologgal állunk szemben, a bal oldalon futó fájllista meg a gyanúsan elnagyolt menüpontok a kilencvenes évek közepét juttatják eszünkbe.
És tényleg: maga a játék ugyanezt az élményt hozza. Siralmas grafika, ilyen kevés textúrával, ilyen üres világűrrel évek óta nem találkoztunk, és itt már biztosan tudhatjuk, hogy amatőr fejlesztésről van szó. A zene nem kezdetleges, csak rossz: valószínűleg volt a baráti társaságban egy gitáros, aki képes volt két-három akkordot lefogni, ennél többet azonban valószínűleg sosem tud majd felmutatni.
De van rosszabb is, a játékélmény. Évek óta nem láttam ilyen felépítésű játékot, de ez csak most tűnt fel, amikor a Romanii is Spatiu űrhajójának irányítófülkéjében szorítottam a botkormányt. Jellemző, hogy nyomtalanul tűnt el a stílus, hiszen annyira játszhatatlan volt, hogy aztán senkinek sem hiányzott.
Elsuhanó ellenség
Az egésznek az a rákfenéje, hogy a világűr nagy, az űrhajók meg gyorsak. Éppen ezért nem szerencsés olyan stílusú szoftvert készíteni, amiben egyetlen célunk van: az ellenséges egységek elpusztítása. Már elsőre kiderül, hogy ez így nem lesz jó: bekerül a célkeresztbe a magyarok űrhajója, a monitoron megjelenik, hogy 50 ezer kilométerre repked. Beindítom az utánégetőt, másfél perccel később már látótávolságban az ellen. Pár pillanat még, lőtávolság, pirosan villog a célkereszt, tűz, és... és vége. Elsuhantunk egymás mellett.
Aztán persze az egész kezdődhet elöről, eltávolodunk egymástól, újra célra fordulunk, másfél percig utazunk, lövünk egyet, majd még, majd ugyanezt hússzor. Valamivel nagyobb szórakozást jelentenek a védtelen anyahajók, ez viszont olyan, mint a bogarak lábát tépdesni: meglehetősen gyermeteg szórakozás.
A Romanii in Spatiu tehát egy gyenge grafikájú, felejthető zenéjű, borzasztó stílusú játék. Jobb lett volna, ha megkímélnek minket a hírveréstől, akkor sosem kellett volna játszanom vele.
