Konzoldömping
A Nintendo titkos fegyvere
Erre senki sem számított. Ha egy évvel ezelőtt valaki bekopog a világ legnagyobb ökumenikus konzolklubjába, és felteszi a lehető legbutább kérdést, feltehetően ugyanazt a választ kapta volna: a következő generációs konzolháborút is a Sony nyeri, a Microsoft talán megerősödik egy kicsit, a Nintendo játékgépe pedig néhány utolsó hűséges vásárló játékszere marad.
Az előzmények alapján persze teljesen érthető lett volna a klubtagok válasza: a PlayStation 2-ből több mint százmilliót értékesítettek világszerte, a Microsoft legelső játékgépéből, az Xboxból 22 millió talált gazdára, a Nintendo GameCube pedig csak 18 millió embernek kellett: egy hosszú történet utolsó vagy utolsó előtti állomása, gondolták sokan.
Utódok
Azóta leleplezték mindhárom gép utódját, az elemzők pedig nem értik, hogy kuszálódhatott ennyire össze minden. Persze nyertest még nem lehet hirdetni, az viszont már biztosnak tűnik, hogy a Microsoft az Xbox 360-nal nem megerősödik, hanem egyenesen rámászik a Sony nyakára, a PlayStation 3 nem lesz akkora durranás, mint ahogy arra sokan számítottak, a Nintendo Wii meg korunk legizgalmasabb kütyüjének számít, most már vitathatatlanul.
Elsőként az Xbox 360 jelent meg, már tavaly novemberben, ami – figyelembe véve, hogy két konkurense csak idén novemberben kerül piacra – már önmagában felér egy súlyos gáncsolás-alsó felütés kombinációval. Amikor piacra kerül az első PlayStation 3, a Microsoft már nagyjából tízmillió eladott játékgépnél tart majd és rengeteg új vásárlónál: a legkeményebb játékosok egyszerűen légüres térben találták magukat, ha erős gépre vágytak, kénytelenek voltak az Xbox-hoz nyúlni. Nem csoda, hogy a PS2 hatéves hardvere már nem tudta felvenni a versenyt az újdonsággal.
A Microsoft mindent beleadott, hogy sikeres gépet készítsen: a konzol agya a hárommagos, 3,2 gigahertzes IBM Xenos a legerősebb processzorok egyike, persze a konzol komoly grafikus gyorsítót is kapott, és megtettek mindent a „felhasználói élmény fokozása" érdekében is. Online letöltések, pofás menük, terméktámogatás, elképesztő marketingerő.
Persze a PS2 százmilliós táborának jelentős része alig várta az ellentámadást. Mindenki úgy gondolta, hogy a PlaySation 3-hoz képest csak amatőr kezdő lehet az új Xbox. Érthető, a Sonynál kész szörnyeteget hoztak össze, elég csak a konzol már most legendás csodaprocesszorára, a Cellre gondolni. A Sony, az IBM és a Toshiba évekig dolgozott a csipen, melyben egy hatvannégy bites IBM Power mag és hét szinergikus processzoregység dolgozik. A Power processzor futtatja az operációs rendszert, és osztja szét a kisebb feladatokat a hét alegység közt.
Szóval, a Cell
A Cell alegységei különféle multimédiás utasításokat tartalmaznak, ugyanakkor eléggé rugalmasak és intelligensek ahhoz, hogy más feladatokkal is megbirkózzanak. A PowerPC mag 3,2 gigahertzen fut és 512 kilobájt másodszintű gyorsítótárat kap, a szinergikus alegységek frekvenciája szintén 3,2 gigahertz, és egyenként 256 kilobájt sram memóriát kapnak. A Cell másodpercenként 218 milliárd lebegőpontos műveletet képes elvégezni, ami tizennyolcszorosa egy 3 gigahertzes Pentium 4-es teljesítményének.
A kiegészítők hasonlóan erősek, mint az Xboxnál, de a processzor mellett még egy győzhetetlen katona harcol a Sony oldalán: a beépített következő generációs meghajtó. A Microsoft játékgépébe egyszerű DVD-olvasót épített, a Sony viszont a 25 gigabájtos kapacitású blu-ray (bd) lemezeket is olvasó meghajtóval szerelte fel a PS3-at. Mindezek ismeretében még csak nem is számít drágának a konzol: a csúcsverzió 600 dollárért vihető majd haza, míg egy asztali blu-ray-lejátszóért ezer dollárt kell majd fizetni. Tehát négyszáz dollárral kevesebbe kerül majd, mint egy egyszerű lejátszó, amivel csak nagy felbontású filmeket lehet nézni: tisztes, játékra sosem vetemedő családapák is jobban járnak majd a konzollal, mint egy egyszerű bd-lejátszóval.
Hogy a gyakorlatban a gigantikus hardver milyen előnyökkel jár, azt a Sonynak még nem sikerült bizonyítania. A Cell papíron legyőzhetetlen, nyolc mag, az nem semmi, másodpercenként 218 milliárd lebegőpontos művelet, mindez remekül hangzik, csak épp senkit sem érdekelnek az adatok, ha közben nem fut rajta élethűbben a Doom. Márpedig a májusi bemutatón futtatott játékok a legkevésbé sem voltak meggyőzők: az Xbox 360 Xenosa jóval szerényebb elméleti teljesítmény mellett látványosabb pixelorgiát rendez.
Kell még pár év?
De még korai lenne ítéletet mondani. A Sony bemutatott játékai béta-állapotú, többnyire felturbózott PS2-es szoftverek voltak, úgy is néztek ki; ezekből tehát nem lehet arra következtetni, hogy mire lesz képes két-három év múlva érkező fénykorában a PS3. Mert a konzoloknál már csak így megy: évek kellenek ahhoz, hogy a programozók ki tudják aknázni a játékgépekben rejlő erőt.
Duplán igaz ez a PS3-ra: a fejlesztőket már az Xbox 360 is nehéz helyzet elé állította, hiszen három maggal eddig nem nagyon volt dolguk. Mostanáig a játékgépek és a legutóbbi időkig az otthoni számítógépek csak egy processzormaggal rendelkeztek, aztán amikor a magok elkezdtek szaporodni, újra kellett gondolni mindent. Két magtól ugyanis még semmivel sem lesz gyorsabb a gép, ahogy háromtól sem, az előnyök kihasználásához újfajta programozói szemléletre, párhuzamos adatfeldolgozásra van szükség.
A hárommagos Xenos bizonyos szempontból gyűlölt újdonság a fejlesztők körében, de még mindig egy áldás a Cellhez képest. A PS3 processzorában található magok felépítése ugyanis teljesen különböző. Tehát nem egyszerűen több szálra kell bontani a folyamatokat, hanem külön kell bíbelődni a magokkal, ez pedig közel nyolcszoros munkát jelent a programozóknak. Jobb nem is belegondolni, hogy lesz-e egyáltalán olyan programozócsapat a világon, amelyik az utolsó szuszt is kipréseli a PS3 processzorából.
De nem csak ez a van: a Cell bár papíron bivalyerős, a valóságban legfeljebb csak kicsit gyorsabb a Xenosnál. Programozók szerint ugyanis a Cell magában hordoz egy csomó rossz kompromisszumot, így szinte lehetetlen olyan szoftvert írni rá, ami megfelelően ki tudná használni a magokban rejlő tartalékokat. Sokak szerint az első években legfeljebb csak a Sony saját fejlesztői tudnak majd megfelelő szoftvereket készíteni a PS3-hoz, az európai és amerikai programozóknak évekbe telik, amíg „megtanulják" a Cellt.
Ráadásul a jelek szerint a blu-ray olvasó is csak keveseket hoz lázba. A legtöbb vásárló még nem akarja lecserélni az asztali DVD-olvasót, kevesen vágynak a hd-felbontásra, sokan azt se tudják, mi az a blu-ray. Ilyen körülmények között még az ár se számít: a vásárlót nem érdekli, hogy mennyivel olcsóbb a PS3, mint egy asztali bd-lejátszó, ha egyszer nem akar asztali bd-lejátszót vásárolni.
Drága?
Így aztán csak egy dologról elmélkednek a vásárlók és az elemzők, mert csak erről lehet: a PS3 áráról. A gép sokak szerint túl drága, az Xbox 360 verziótól függően 300 vagy 400 dollárba kerül, a Nintendo Wii a pletykák szerint 200-250 dollár lesz, ezzel szemben a PS3 500 és 600 dollárba kerül majd, miközben az első időkben nem vagy csak alig tud valamiféle előnyt felmutatni a Microsoft játékgépével szemben.
A gyártók pengeélen táncolnak: a pletykák szerint a két nagy gyártó minden eladott konzollal komoly veszteséget hoz össze. Az új Xbox előállítása akár 6-700 dollárba is kerülhet, míg a PS3 darabja legalább 900 dollárba kerül a Sonynak. Persze a gyártási költségek (és ennek megfelelően az árak) a későbbiekben csökkennek, elemzők szerint húszmillió eladott PS3 után már 300 dollár közelébe kerülhet a gép önköltsége, de konzolt készíteni többnyire veszteséges üzlet. Az igazi pénz a játékok után a gyártóknak járó licencdíjakban rejlik. Ha sikeres a játékgép, több játékot adnak el, így több pénz csorog vissza a konzol készítőjéhez, ezért pedig már mindkét cég vállalja a veszteséges gyártást. A játékpiac éves forgalma eléri a húszmilliárd dollárt, ezt a piacot kell megszerezni, innen jön a haszon.
Titkos fegyver
A Nintendo Wii kakukktojás: senki nem bízott a kis gépben. Olcsó lesz, mondták, tehát gyenge lesz benne a hardver. Nincs csúcsprocesszor, nincs következő generációs adattároló, nincs óriási háttéripar, marketinggépezet. Márpedig a Wii bemutatásáig mindenki úgy gondolta, hogy csak ezek a tényezők számítanak, hiába is ígérte a japán cég, hogy az új konzol forradalmasítja majd a játékipart. Aztán májusban mindenkinek leesett az álla. Pedig tényleg gyenge a hardver. Pedig tényleg nincs következő generációs adattároló. Van viszont egy merőben új, a hagyományokkal szakító kontroller. Ez a Wii titkos fegyvere. Egy olyan irányító, ami valóban forradalmasíthatja a játékélményt.
A beépített mozgásérzékelőknek köszönhetően a felhasználók ezentúl egész testükkel játszhatnak. Egy golfjátékban például nem az egyik gomb megnyomásával határozhatják meg egy ütés erejét, elég suhintatniuk egyet a távirányítóra emlékeztető kontrollellel. Ugyanez igaz a harcosabb játékokra: az irányító lehet kard is akár, a szoba közepén hadonászva kaszabolhatjuk az ellenséget. De ez a kütyü segít lövöldözés közben is: nem kell célkereszttel bohóckodni, elég a monitoron vicsorgó ellenség felé irányítani az eszközt, pont, mint ahogy egy igazi fegyverrel tennénk a valóságban.
A bemutatott konzolok láttán hisztérikus állapotba kerültek a játékosok: míg a PS3 kiállított példányaihoz bárki odafért, a Wii előtt három-négy órás sorok várakoztak az E3 szakkiállításon. Mindenki kezébe akarta fogni az eszközt, és a legtöbben elképedve adták azt át a következő játékosnak: a várakozásokkal ellentétben tényleg jól működött az irányító. Ráadásul a hírek szerint a gépért csak 250 dollárt kell majd fizetni, bár hivatalos ára még nincs.
A Microsoft mindenesetre tökéletesen időzített: a cég fennállása óta először időben piacra tudott dobni egy terméket, ezzel kapásból megszerezte a piac jelentős részét. A Nintendo szimpatikus módon valódi újítással állt elő, a cég a nyers erő helyett a játékélményre helyezte a hangsúlyt. Ez pedig tetszik a játékosoknak, annyira, hogy ma már nem kérdés: nagyon el kell rontani valamit ahhoz, hogy a Wii ne legyen sikertermék, sokkal sikeresebb elődjénél, a GameCube-nál. Ugyanakkor a Sonyt kár lenne temetni: az óriás a kezdeti nehézségek ellenére is sikerre viszi majd a PS3-at. Kénytelen lesz, mert a konzol esetleges sikertelensége még egy ilyen vállalatóriást is képes lenne a csőd szélére sodorni.
Kezdődhet a játék!
