Két hét zeneünnep
Zempléni Fesztivál 2006
Két hét, hatvannál több program, negyvennél több helyszínen, látogatók, zeneélvezők ezrei – ez a XV. Zempléni Fesztivál mérlege számokban. Az Antenna Hungária Zrt. támogatásával megrendezett fesztivál az idei évvel új korszakba lépett...
Tizenöt év bőségesen elég ahhoz, hogy egy évente megrendezett regionális eseményre azt mondhassuk: hagyománnyá vált. Ugyanakkor egy hagyománnyá vált fesztivál szervezőinek időnként újra kell gondolniuk az eseményt, valami frissességet kell belevinniük. Ezt ráadásul egyszerre kell rettentő óvatosan és nagyon bátran tenniük. Hiszen az újdonságokat úgy kell a régiségekkel elegyíteniük, hogy látható, „ütős" legyen a változtatás, de semmiképpen ne szakadjon meg a folytonosság, ne dobjanak ki értékeket, olyasmiket, amikhez a rendezvény látogatói hozzászoktak.
A Zempléni Fesztivál idén időbeli léptéket váltott: az eddigi, egyhetes eseménysorozat 2006-ban már két hétig, augusztus 11-től 26-ig tartott. Csakhogy az, hogy egy fesztivál egyhetesről kéthetesre vált, nem egyszerűen mennyiségi változást jelent. A korábbi, egyhetes Zemplén fókuszált ünnep volt, fiesta, amikor a helyiek és a vendégek jó része a szó legjobb értelmében folyamatosan tobzódott a zenében. Az már kevéssé valószínű, hogy sokan vannak, akik megtehetik vagy eléggé eltökéltek ahhoz, hogy két hetet egyfolytában Zemplénben töltsenek a fesztiválon. Vélhetően nem volt könnyű tehát úgy kialakítani a programot, hogy bármelyik pontján be lehessen kapcsolódni és ki lehessen lépni belőle, s mindig azonos színvonalat, elevenséget, pezsgést találjon, aki ide látogat. Egy kéthetes fesztivál más szemléletet kell, hogy kifejezzen tehát: rövid időre koncentrált fiestaérzés helyett inkább az emelkedettség folytonos jelenlétét nyújtja. A régió a vendégeivel együtt ünnepel, de közben éli az életét. A vendégek is inkább csak jönnek, megmártóznak a programokban, és elmennek – s ezt akár többször is megtehetik, többször is kiszakadhatnak a mindennapjaikból a folyamatos zeneünnep kedvéért. Jobban érződik így, hogy a magaskultúra élvezete valójában nem ritka, kivételes alkalom, hanem akár a mindennapok lehetséges élménye.
Mártózás a programokban
A 2006-os fesztivál nyitókoncertje előtt még délután is esett az eső. A vendégek izgalommal, a szervezők vélhetően görcsközeli állapotban kémlelték az eget, vajon a heves szél a felhőket vagy a koncertet fújja el – vagy legalábbis tereli be a sárospataki Rákóczi-vár udvaráról az esőhelyszínre, a református templomba. Este hét körül azután kiderült az ég, a szél elcsitult, s a dugig telt várudvaron hallgathattuk meg Bartók Béla Hegedűversenyét, ahol a szólót Kokas Katalin hegedülte varázslatosan, s méltó partnere volt a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar – a fesztivál művészeti igazgatója, Hollerung Gábor zenekara. A második részben Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát adta elő a Dohnányi és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság, s a szólót Cselóczky Tamás énekelte. Mindkét részben Kocsis Zoltán vezényelt. Kis túlzással: a koncert utáni taps csaknem annyi ideig tartott, mint a második rész – s garantáltan nem udvariasságból.
A második estén szerencsére két olyan koncert is volt, amit nem lehetett kihagyni. Ez azért volt jó, mert az egyiket ugyebár mindenképpen ki kellett, és így a tömeg megoszlott a sárospataki Művelődés Házában színpadra került Makrokozmosz című produkció és a Tokajban, a Rákóczi-pince udvarára meghirdetett, de az esőhelyszínre kényszerült Szakcsi Show között. A Makrokozmosz táncköltemény előadása ősbemutató volt. Bartók Béla Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művére született a tánckompozíció. Zsuráfszky Zoltán koreográfiáját a Budapest Táncegyüttes adta elő, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekart pedig Hollerung Gábor vezényelte. Jelen sorok szerzője Tokajban ült, de hogy Turjányi Miklós fesztiváligazgatót idézzem, a sárospataki bemutató: „dühöngő siker volt."
A Szakcsi Show-ban a világnagyság, Kossuth-díjas dzsesszzongorista, Szakcsi Lakatos Béla és két fia, ifjabb Szakcsi Lakatos Béla és Szakcsi Lakatos Róbert játszott igazi örömzenét. Szólók, duók, triók – a doboknál a még igen fiatal, de sokak szerint világhírnévre predesztinált Lakatos Peczek András ült, bőgőn a szintén hatalmas tehetségnek tartott ifjú bőgős, Orbán György játszott – mindketten Szakcsi mester állandó partnerei a New Hungarian Gypsy Bandben.
Szakcsiból – sokunk nagy örömére – a harmadik estre is jutott: A sárospataki református templomban Mozart „Másként" címmel egészen különleges ínyencséget hallgathatott, aki befért. A Dohnányi zenekar az opera, dzsessz és klasszikus zene három sztárjával, Miklósa Erika operaénekessel, Szakcsi Lakatos Bélával és Bálint János fuvolaművésszel együtt adott elő ismert Mozart-műveket dzsesszkadenciákkal. A három sztár és a zenekar elképesztő zenei teljesítménye üdítő, friss, magával ragadó élményt hozott – s láthatóan a produkció összes résztvevője is örömét lelte a D-dúr fuvolaverseny, az Éj királynője áriája és a „koronázási" zongoraverseny rendhagyó előadásában.
Az első három estéből említett négy program a résztvevőket és a színvonalát tekintve is jellemezte a 2006-os zempléni két hetet. A programok és a fellépők nagy többségét méltatlanul, helykényszer okán hagyom ki az ismertetésből. Ajánlom, hogy jövőre a fesztivál előtt böngésszék a programnaptárt a www.zemplenifesztival.hu-n. Ha válogattak, utazzanak el a Zemplénbe a kéthetes zeneünnepre 2007. augusztus 10-25 között.
