Ajánló
Palackba zárva: bor, szentség, mámor
Szerencsére – ahogy az élet fontos dolgai lassan visszahelyeződnek jogaikba – a borról, borkultúráról való beszéd egyre több teret kap minálunk. Újra felfedezzük borvidékeinket és tradicionális borféléinket, közben meg egyre nagyobb nevek, nemzetközi szinten is elismert termelők szereznek egyre több hívet a jó bornak. Hogy is mondta a nyolcvanas évek propagandája? „Kulturált borfogyasztás." Vagyis hogy lehetőleg ne rúgjunk be. De hát akkoriban mi egyebet lehetett csinálni? Most talán a borkultúra kifejezés is új értelmet nyer, és széles körben el is terjed a borkóstolás, a kulturális felfedezésekkel teli gasztronómiai és bortúrák szokása. Nem „tankolni" megyünk tehát Villányba, a Balaton-felvidékre, Tokajba és Egerbe, hanem táj, bor és kultúra együtteséért. Ha jó a bor, nemcsak a nedűt, hanem a hely szellemét is megtaláljuk a palackba zárva.
„Csapot, papot..."
Borok és sorok
Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc – sorolhatnánk a neveket –, a magyar költészet nagyjainál mind-mind megjelenik a bor, a szőlő. Nemzeti himnuszunkban is ott van („Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél"), Vörösmartynál a Vén cigányban és híres bordalában, a Czilley sa Hunyadiakban („Gondold meg és igyál / Örökké a világ sem áll"). „Igyunk, barátim! a komor / Bú lángja nem csatázik / Ha mádi borral a gyomor / A kis pokol, megázik." – így Csokonai a Miért ne innánk?-ban. S ha már Csokonai, akkor persze Petőfi Sándor verse, a Csokonai, amelyben ugye az van, hogy „A szomszédban valami lagzi volt. / És elébe hoztak ételt és italt. / És ím az étel és bor mellett / És a zenének hanginál / Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály." De a (szerintünk) legszebb: „Borozgatánk apámmal / ivott a jó öreg / S kedvemért ezegyszer / Az isten áldja meg!" – kezdi Egy estém otthon című versét Petőfi, s már a kép is frivol (vagy szép, ha akarjuk), apa és fia együtt boroznak. A bor a lélek gyönyörűsége és a szív felelőtlen és őszinte pillanatainak katalizátora tehát. Tudjuk jól, így van. Azt is tudjuk, hogy (mivel örökké a világ sem áll), ezért e ritka pillanatokat meg kell becsülni.
Ironikusan és okosan
A Művelt Alkoholista
Az ironikus cím természetesen nem egy alkoholista feljegyzéseit takarja, hanem egy borblogot. Egy olyan internetes naplót, amelyet egy borszakértő jegyez. Legfeljebb a fogalmazásmód nem a hagyományos – és kissé unalmas – szakértői szöveg: bloggerünk borfigyelést végez és a borokról élményszerűen és egyben kritikusan beszél. Érződik: itt szakemberrel van dolgunk, mégis, van valami jóleső civilség abban, ahogy megszólal. Piac- és médiafigyelés borügyben, és persze tesztek jócskán. Remek iránytű lehet annak, aki kezdő és nem tudja, mit is vegyen le a polcról a boltban.
Szent titok – Test és vér
„Vegyétek és igyatok ebből, mert ez az én vérem kelyhe..." – szólnak Jézus Krisztus szavai az utolsó vacsorán. „Íme hitünk szent titka..." – mondja a pap a szentmisében, s a borra és az ostyára mutat, Krisztus testének és vérének jelképére. A bornak több vallásban van kultikus szerepe. A keresztény felfogásban alapvetően Krisztushoz kapcsolódik, aki kenyér és bor színében van jelen az áldozatban. A bor a Bibliában számos helyen előfordul. Krisztus ószövetségi előképének tekintették Melkizedeket, aki Ábrahámnak kenyeret és bort nyújtott át. De ahogy a bor vérré változik, úgy változtatja a vizet borrá Krisztus a kánai menyegzőn. A bor több helyütt a Szentírásban a gyógyulás elősegítésének eszköze – maga Szent Pál is ajánlja –, az Ószövetségben meg inkább a lélek orvossága. Kismértékben persze. Bár a bor a Bibliában is élvezeti cikk, ünnepekkor ott van az asztalon, a kelyhekben. De szolgál kábítószerül is, mirhával vegyítve. A Bibliában azonban az is benne van, hogy a részegség mámora kizár Isten országából.
Apaszerep – Noé részegsége
Először a Noé-történetben esik szó a Bibliában a bortermelésről. Már ő is... khm... berúgott volna? Igen. De áldozatot bemutatva, a vízözön után. Hogy is volt? Az Ószövetség szerint Palesztina híres volt szőlőiről, a szőlőművelésnek itt csak az iszlám megjelenése vetett véget. Mikor Noé és családja a vízözön után elhagyta a bárkát, oltárt emelt és hálaáldozatot mutatott be az Úrnak. Isten megáldotta őt három fiával együtt. Ezután kezdett szőlőt telepíteni, majd amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában. Kám, Kánaán atyja, mikor meglátta apját meztelenül, elmondta két testvérének. Akkor Sém és Jáfet arcukat elfordítva, hogy ne lássák atyjuk szégyenét, kabátjukkal takarták le őt. Noé részegsége és szégyene gyakori motívum a képzőművészetben. Ez a jelenet ott van Michelangelo freskóján is a Sixtus-kápolnában, de ezt örökíti meg például idehaza, az egri Dobó István Vármúzeum képtárában Anton Kern, XVIII. századi osztrák származású festőművész alkotása is.
Venegyikt Jerofejev: Moszkva – Petuski
Szintén szakralitás és betegség. Csak az irónia és a poézis erősebb, vagy inkább másféle, mint minálunk. Hihetetlenül sokrétű könyv ez, pedig elsőre talán nem tűnik annak. Egy utazás története; Venyicska Moszkvából el akarni jutni vonattal Petuskiba. Át is éli az utat, szinte bele is pusztul. Persze nem megy sehova – az ilyesminek az orosz irodalomban bizony komoly hagyománya van. Belső utazás ez, abban viszont minden és mindenki benne van. Kulturális referenciákkal teli tabló ez, Venyicska részeg – másnapos, majd megint részeg monológja. A monológ aztán dialógusba is átcsap, a beszélő az angyalokkal beszélget, de inkább talán démonaival. Tragikus és megrendítő könyv ez, még ha a derű átszövi is olykor. Olyan, mint maga a részegség. Jó és reménytelen.
Csók, mámor, főtt sonka
Hamvas Béla: A bor filozófiája
„Végül is ketten maradnak. Isten és a bor." – szól a mű híres mottója. Hamvas Béla játszik, de végtelenül komolyan. Imakönyv ateisták számára – mondja, majd leszögezi, az Isten szót ki sem szabad ejtenie, helyette más neveken kell beszélni róla: csók, mámor, főtt sonka. „A legfőbb névnek a bort választottam." Tabutörő munka ez, mint szinte minden, amit Hamvas, a magyar közelmúlt nagy és rejtett filozófusa, írója, esszéistája, gondolkodója alkotott. A mű 1945-ben született Balatonberényben, s miközben a világban az történt, ami, e könyv az isteni jelentést keresi. A könyv három részre oszlik, a bor metafizikája, természete, illetve szertartástana a vizsgálat tárgya, így jut el a bor(fogyasztás) spirituális tartalmáig, isteni lényegéig. Közben tabutörő a mű olyan szempontból is, hogy ez bizony filozófia, de fogyasztható, sőt szórakoztató formában.
„Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek. Hallottam, hogy valaki nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit ivott, és közben újságot olvasott. Ha nem szavahihető ember mondta volna, azt hinném, hogy hazudott. Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, ez az élet nagy ünnepélyes pillanatai közé tartozik. Ilyenkor az asztalt le kell takarni sárga vagy rózsaszín abrosszal, a vázába virágot kell tenni, éspedig cinfát vagy napraforgót, és egészen nagy költőt kell olvasni, Pindaroszt vagy Dantét vagy Keatset. Aki az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, azt elveszett embernek lehet tekinteni."
Bűnös, szent betegek
Hajnóczy Péter:
A halál kilovagolt Perzsiából
„Alkoholizmusom egyben sajátos világnézet is, politika és vallásos meggyőződés némi öngúnnyal fűszerezendő keveréke. Egyetlen őszintén átélt szenvedést ismerek, a részegséget, amelyet kétségbeesett könyörgéssel Jézusnak ajánlottam fel." (H. P.)
Nem lehet itt nem beszélni az alkoholról, mint oly sok mű katalizátoráról. Noha az alkotók nem voltak „kulturált borfogyasztók", sőt, azért ide kívánkoznak mégis. A magyar Hajnóczy Péter augusztusban múlt negyedszázada, hogy elhunyt, harminckilenc évesen. Témái a megszenvedett élet és valóság reáliái, prózája azonban nagyon is kísérletező. Volt betűszedő, fűtő, segédmunkás, írt szociográfiát egy betegotthonról, novellákat és kisregényt. Talán legfontosabb műve A halál kilovagolt Perzsiából. A többszálú történet (inkább szöveg) szereplőiben, a segédmunkából élő, rossz albérletben nyomorgó, kallódó, tehetséges fiatalember és a delírium rémképeivel küzdő narrátor alakjában nem nehéz felismerni az írót, aki tárgyilagosan, önsajnálattól mentesen rögzíti a személyiség szétcsúszásának stádiumait.
