Értelmes tervezés vagy evolúció?
Az intelligens tervezettség vitájáról
Az intelligens tervezettség vagy értelmes tervezés elméletének minimális állítása az, hogy a földi élet létrejöttére és sokféleségére az evolúció nem elegendő magyarázat. Ehelyett valamilyen felsőbb
erő beavatkozását feltételezi
- hogy az miben áll, arra az intelligens tervezettség (ID) hívei változó válaszokat adnak.
Elvileg az ID nem egyenlő az úgynevezett fundamentális kreacionizmussal, amely a bibliában leírt teremtéstörténetet szó szerint hirdeti. Sok helyütt az ID-t úgy mutatják be, hogy a tudományos nyitottság jegyében egyszerűen hajlandó felismerni, ha az élővilágban az értelmes tervezettség kétségbevonhatatlan jeleivel találkozik. Ezeknek a jeleknek a vizsgálatára vállalkozik csupán, tudományos eszközökkel, a tervező kilétének kérdésétől eltekint. Másutt azonban a spiritualitásnak, a vallásos világképnek az újjászületését ígéri az ID programja. Ellenségei szerint a tudományoskodás csak álca, amivel az ID vallásos nézeteket kíván kötelezővé tenni, például a vallást és az államot szétválasztó alkotmány ellenére az amerikai iskolai tananyagba kívánja bevinni. Az ID hívei szerint viszont a modern tudomány materializmusa számít inkább ránk kényszerített kötelező vallásnak ma, s az ID éppen ez alól szabadítja fel azokat, akik hajlandók a saját fejükkel gondolkozni.
ID – mozgalom
Az ID elmélete azóta vert fel nagy port a tágabb nyilvánosságban, mióta Amerikában társadalmi vita folyik arról, hogy az iskolákban az evolúcióelmélet mellett kötelező legyen-e tanítani az értelmes tervezettség elméletét is. 2005. augusztus elsején maga George W. Bush is az ID mellett tette le a voksát. A Harvard egyetem külön kutatóbizottságot nevezett ki az Államokban az elmúlt tíz évben fellángolt teremtéselméleti vita eldöntésére, az elmélet tananyagba való bevezetése kapcsán pedig több bírósági tárgyalás is lezajlott – az intelligens tervezettség hívei sorra elvesztették a pereket.
Az mindenesetre tény, hogy az ID ma már társadalmi mozgalomnak számít, rengeteg kiadvánnyal, internetes nyilvánossággal, egyesületekkel, alapítványokkal, alapítványi pénzekkel, és nem utolsó sorban nagyszámú követővel. A mozgalom Amerikában született, a szellemi atyákon kívül a Discovery Intézet, egy konzervatív keresztény think-tank munkájának köszönhetően. A mozgalom kialakulását pártállástól és ízléstől függően a különböző beszámolók különbözőképpen festik le.
ID – tudomány
A tudományos alapon ID-párti történet szerint a darwinizmussal szembeni kétkedéseit Dean H. Kenyon ültette át először tudományos fogalmakba. Ő korábban Biochemical predestination (Biokémiai predesztináció) című, akkor még darwinista könyvéért kapott tudományos díjat, később azonban kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy ha az aminosavakat a DNS rendezi, hogyan áll össze nélküle az első fehérjemolekula. Az első nagyobb összefoglaló jellegű mű az evolúcióelmélet hiányosságairól Michael Dentoné: A theory in crisis (Egy elmélet válsága), 1985. Főbb állításai: nincsen ősorganizmus, a biomolekulák nem jöhettek létre maguktól, sokkal inkább az egymástól való elszigeteltség és tervezettség jellemző rájuk. Az aminosavak szekvenciájának összehasonlításakor az el-várt evolúciós hasonlóságok nem mutatkoznak a globinfehérjék között, s általában nem léteznek bizonyítékok az evolúcióelmélet által feltételezett átmenetekre.
A mozgalom valódi alapítóatyja Philip E. Johnson, maga is több könyv szerzője, aki 1993-ban saját lakásán szervezett találkozót az evolúcióelmélet-ellenes tudósok és filozófusok számára. A mozgalom megerősödése, intézményesedése ettől a találkozástól datálódik.
Az ID egyik mai sztártudósa Michael Behe. Legtöbbször az egyszerűsíthetetlen komplexitás fogalmát idézik, amit az intelligens tervezettség legerősebb tudományos fegyverének tekintenek. Darwin azt mondta, ha létezik olyan szerv, ami nem átalakulásból származik, akkor az elmélete tévesnek bizonyult. Behe éppen ezt állítja. Az egyszerűsíthetetlen komplexitás olyan szerveződést jelent, ami csak akkor képes működni, ha már minden része együtt van. Magyarázatként az egérfogó példáját hozza: egyszerű szerkezet, de ha bármelyik részét elvesszük, már nem egérfogó többé. Behe több organizmus (például a coli bacilus) esetében levezeti, hogy valójában egyszerűsíthetetlen komplexitás jellemző rájuk. Az egyszerűsíthetetlen komplexitásra az evolucionisták egyik ellenérve, hogy más funkcióban is kialakulhatnak egy organizmusnak azok az alkotóelemei, amelyek később egy egyszerűsíthetetlennek tűnő egységgé állnak össze.
A mozgalom tudósainak másik kiemelkedő alakja William Dembski matematikus. Ő egy formális folyamatot határozott meg annak megállapítására, hogy egy adott konfiguráció tervezett-e. Szerinte az intelligencia jellegzetes nyomokat hagy maga után, ezeket ő „specifikus komplexitásnak" nevezi. Egy eseményre akkor jellemző a specifikus komplexitás, ha kontingens, tehát nem szükségszerű, komplex, tehát véletlenszerűen nem megismételhető, és ha specifikus abban az értelemben, hogy saját, független mintákkal rendelkezik. Dembski evolucionista kritikusai arra figyelmeztetnek, hogy a szükségszerűség, véletlen és tervezettség fogalmai nem zárják ki egymást az evolúció elméletében, hanem épp hogy egymásba épülnek. Dembski a termodinamika törvényeire hivatkozva azzal érvel, hogy az univerzumban a komplexitásnak természetes módon csökkennie kellene, a bonyolult organizmusok kialakulása ezért nem lehet természetes folyamat. Vitapartnerei erre azzal vágnak vissza, hogy zárt rendszerekben valóban ez lenne a helyzet, nyílt rendszerekben azonban, mint amilyen a Föld is, az entrópia természetes módon csökken.
ID – politika, vallás
Az ID tudományos áramlata szerint az ID-t az különbözteti meg a kreacionizmustól, hogy nem próbál közvetlenül biológiai kijelentéseket igazolni, például a Föld fiatal életkorát vagy az özönvizet, csak annyit állít, hogy az organizmusok bonyolultsága nem személytelen mechanizmusok és véletlensorozatok, hanem egy intelligens beavatkozás következménye.
Ennél a minimális állításnál azonban az ID-t hirdető csoportok, szervezetek, kiadványok, honlapok azonban általában jóval messzebb mennek. Az ID itt leginkább mint egy társadalomátalakító terv első lépése jelenik meg – a kötelező materializmus és ateizmus káros társadalmi következményeit az ID iskolai bevezetésével, a tudomány és a közélet átalakításával kívánják orvosolni. A spiritualitás és a politika nagyon szorosan kapcsolódik az ID hirdetéséhez, még azokban az esetekben is, amikor a kreacionizmustól élesen elhatárolja magát. Barbara Forrest, az ID-mozgalom amerikai kritikusa szerint az intelligens tervezés követői nem végeznek gyakorlati munkát, aktivitásuk főleg a PR-ra koncentrálódik, amivel támogatókat toboroznak. A mozgalom kétségtelenül fejlődőben van, taktikái azonban nem helyettesíthetik a valódi tudományosságot – írta Forrest a Natural Historynak. Szerinte az ID a politikáról és a vallásról szól, és nem a tudományról. Valóban, Johnson 1996-ban kijelentette, hogy „ez a vita nem a tudományról szól. Ez egy vallási, filozófiai vita."
Dembski szerint az ID nem más, mint „János evangéliuma, az információelmélet fogalmaiban kifejezve". A tudomány funkciójáról a következőt tartja: „Mint keresztények, tisztában vagyunk vele, hogy a naturalizmus hamis. A természet nem önellátó... Ugyanakkor a teológia vagy filozófia sem képes kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan érhetjük tapasztalatilag tetten Isten beavatkozását a világba. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a tudományhoz kell fordulnunk". Michael Behe szerint a fő kérdés, hogy „a tudomány képes-e helyet csinálni a vallásnak".
ID – világmegváltó stratégia, PR
A Discovery Intézet stratégiai programja, az 1998-as Wedge dokumentum („Ék" dokumentum) kimondja, hogy az intézet célja az értelmes tervezettség elméletével éket verni a materialista tudományos establishmentbe, és az értékeitől elszakadt nyugati társadalmat újra visszavezetni a valláshoz. Az intézet vezetője szerint a dokumentumot ellopták az irodájukból, és hozzájárulásuk nélkül tették nyilvánossá a weben.
A Wedge dokumentum szerint az a meggyőződés, hogy Isten az embert a saját képmására teremtette, a nyugati civilizáció alapköve. A demokrácia, emberi jogok, egyéni szabadság és társadalmi fejlődés eszméi mind ebből származnak. Alig egy évszázaddal ezelőtt azonban Darwin, Marx és Freud eszméi a sárba taposták ezt a gondolatot, s az embert erkölcsi és spirituális lény helyett olyan állatnak vagy gépnek tekintették, amelynek életét a biológia, kémia és a környezet irányítják. Ez a fordulat messzemenő, szomorú következményekkel járt a mai társadalomra nézve. A Discovery Intézet Tudományos és Kulturális Megújulás Központja a materializmusnak és kulturális örökségének a felforgatását tűzi ki céljául. Vezető természettudósok, humán- és társadalomtudósok bevonásával a materializmust megingató bizonyítékokat keres, és a természetnek egy nyitottabb, teista felfogását alapozza meg – így a dokumentum.
Az „ék stratégia" három fázisa: 1. tudományos kutatás, publikációk és nyilvánosság, 2. nyilvánosság és közvélemény-formálás, 3. kulturális konfrontáció és megújulás. Az intézet céljait az Ék dokumentum a következő két pontban foglalja össze: legyőzni a tudományos materializmust, és destruktív erkölcsi, kulturális és politikai örökségét, illetve a materialista magyarázatokat vallásos elképzelésekkel helyettesíteni, amelyek szerint a természetet és az embert Isten teremtette.
Az általános célok megjelölése után a dokumentum ezek megvalósítási tervét bontja ki egy ötéves és egy húszéves tervben. Az ötéves terv megvalósítandó céljai a következők. Az intelligens tervezés elméletének elfogadott tudományos alternatívává kell válnia, és tudományos kutatásokat kell indítani az ID szemléletében. Az intelligens tervezettségnek a természettudományon kívül más területeken is el kell kezdenie befolyást gyakorolni. Az egészségügy, életmód, jogi és személyes felelősség kérdéseiben új, nemzeti szintű vitát kell kezdeményezni. Húsz éven belül az értelmes tervezettség elméletnek kell a bevett tudományos szemléletté válnia. Ezt kell alkalmazni a molekuláris biológia, biokémia, őslénytan, fizika, csillagászat területén, valamint a pszichológiában, etikában, politikában, teológiában, s hatásának a művészetekben is meg kell mutatkoznia. Végül húsz év múlva az intelligens tervezettségnek vallási, kulturális, erkölcsi és politikai életünket is át kell hatnia.
A Discovery Intézetet és az intelligens tervezettség propagálóit sokan kritizálják amiatt, hogy a tudományos normáknak nem megfelelő hivatkozásokkal, állításokkal és érvekkel olyan társadalmi célokért küzdenek, amelyek nem felelnek meg a demokratikus alkotmányos elveknek. Egy amerikai PR- és propagandafigyelő szervezet, a prwatch.org Média és Demokrácia Központja szerint azok a tudományos publikációk, amelyek megjelentetését a Wedge dokumentum célul tűzte ki és nagyrészt meg is valósította (2003-ig 30 könyv és egyéb, tudományos szaklapokban megjelentetett cikkek), tulajdonképpen nem az elméletnek a tudományos nyilvánosságban való elfogadását jelzik, hanem csak a Discovery Intézet hatékony PR-munkáját. Az agresszív marketinggel árult könyvek mellett a „szakmai folyóiratokban" megjelent ID-cikkek tulajdonképpen a saját támogatói hálózatukon belül jelentek meg. Az egyes folyóiratokat az ID-t támogató fő alapítványok adták ki, a szerkesztőségek tagjait pedig kizárólag az ID közeli híveiből toborozták.
ID – életmód
A tudományos áramlat azonban az ID PR-jának csak egy fontos, de mennyiségileg elenyésző részét alkotja. A többi kiadvány inkább a spiritualitás, vallás, filozófia, életmód témái felől közelít az értelmes tervezettség gondolatához. A mozgalom magyar képviselői az Értelmes Tervezettség Munkacsoport (ÉRTEM) és a Szkepszis.hu. Az ÉRTEM nyílt levelében arra szólít fel, hogy az ideológiai elfogulatlanság nevében támogassuk az értelmes tervezettség bevezetését az iskolai tananyagba. „Mint szerte a világon, Magyarországon is sokan úgy látják, hogy az a magyarázat, mely szerint a minket körülvevő élővilág egy magasabb rendű, intelligens tervező, Isten munkája nyomán jött létre, ugyanolyan jogos – sőt valószínűbb – magyarázat, mint az ateista evolúciós teóriák. Ezért a segítségét szeretnénk kérni, hogy ez az álláspont az iskolai tantervekben is hangsúlyosan helyet kapjon" – írják.
A kiadványok általában úgy vezetik be az ID elméletét, mint egy új, a világot megváltoztató kezdet megjelenését. „Szerte a világon egy erősödő alternatív tudományos szemlélet készteti elgondolkodásra és vitára a tudóstársadalmat. Az új irányzat képviselői szerint az élő szervezetek egy előzetes terv nélkül nem jelenhettek volna meg a Földön..." – indít a Szkepszis.hu magyarázata. A tudományos alternatíva egyúttal a spirituális megújulás lehetőségét hordozza. A Szkepszis szerint „a mai tudósok jelentős része véletlen baleset eredményének tekinti a világunkat, és benne az embert, akinek a léte véges. A védikus irodalom szerint azonban az univerzum intelligens tervezés eredménye, magunk pedig örök lelki lények vagyunk, pár évtizedet időzve egy-egy testben. Vannak jelei, hogy a tudomány egyes irányzatai közelítenek ehhez a szemlélethez, például az Intelligent Design iskola képviselői".
A Szkepszis által készített interjújában Sríla Prabhupáda, „a védikus filozófia nagykövete" úgy támogatja az intelligens tervezettséget, hogy közben elítéli a nyugati tudományosság egész normarendszerét. Ha az élet vegyszerekből ered, akkor miért nem tudnak a tudósok életet létrehozni a laboratóriumban? „Az úgynevezett tudósok alapvető hibája, hogy az induktív folyamatot fogadták el végkövetkeztetéseik levonásához – mondja. – Például, ha egy tudós az induktív folyamat segítségével akarja eldönteni, hogy az ember halandó-e vagy sem, akkor minden embert tanulmányoznia kell, hogy rájöjjön, van-e néhány, vagy legalább egy halhatatlan ember. A tudósok azt mondják: »Nem tudom elfogadni azt az előfeltevést, hogy minden ember halandó. Lehet néhány ember, aki halhatatlan. Még nem láttam minden embert. Ezért hogyan fogadhatnám el, hogy az ember halandó?« Ezt nevezik induktív folyamatnak. A deduktív folyamat pedig azt jelenti, hogy az apád, a tanítód vagy a gurud azt mondja, hogy az ember halandó, te pedig elfogadod." – szól az alternatíva. A tudomány elítélése azonban nem szükségszerű – ugyanazon az oldalon Harun Yahya azzal érvel az „evolúciós csalás" ellen, hogy „a paleontológia, a genetika, a biokémia és más tudományágak, melyek nap nap után egyre fejlettebbek, ellentmondanak az evolúció elméletének."
ID – karikatúra
Ugyanakkor az ID belső világa sem mentes a vitáktól és huzakodásoktól. „SEGÍTSÉG! A kreacionisták lenyúlják az ID elméletét!" – kiált fel az intelligentdesign.org, dr. Alek Kwitko honlapja, aki a védikus vagy biblikus spiritualitás helyett amellett teszi le a voksát, hogy „nem vagyunk egyedül az univerzumban".
Az Unintelligent Design Network Inc. egyenesen annak a gondolatnak az elismertetéséért harcol – többek közt az ohiói iskolai curriculumban, amely körül az ID integrálásának a vitája is zajlott –, hogy tovább finomítva az ideológiai elfogulatlanság gyakorlatát, adjanak hangot az Unintelligens Tervezettség elméletének is.
Eszerint az élet a Földön valóban egy felsőbb erő beavatkozásának köszönhető, ez azonban messze nem annyira intelligens és mindentudó, sőt elég buta, és nem ért rendesen a munkájához. A honlap a Bizonyítékok szekcióban a mamut, a dodó és a dinoszaurusz példáját hozza. Végül, minden ID-honlaphoz hasonlóan, az UDN is elmondja, hogyan támogathatjuk a mozgalmat: a tanügynek írott levelekkel, újságcikkekkel, nyilvános vitákkal. (A projekt a The Shrubbery humor-szatíra honlap tulajdona.)
ID – nem akarunk bonyolult világban élni?
Magyarországon a Világosság 2006/4. számában zajlott komolyabb vita az ID-ről. Kampis György tudományfilozófus később a Mindentudás Egyetemén is kifejtette az itt elhangzott érveit. Szerinte az ID-kezdeményezésekben több helyütt is ködösítés folyik. Az egyik vitatható pont az elmélet és a tények egybemosása – az evolúcióelmélet lehet érvényes attól függetlenül, ha egyes részproblémákra még nincsen kidolgozva a konkrét magyarázat. Sarkalatos kérdés, hogy milyen tudományfogalommal dolgozunk – az ID Kampis szerint nem tiszteli a tudományosság kritériumait, s ez hátrányára van. Az az érv, hogy mindenkinek alkotmányos joga van azt hinni, amit akar, az ideológiai szabadság jegyében, a tudományos állítások esetében finomításra szorul. A tudomány művelése abban az értelemben nem demokratikus, mint ahogyan a zongorázás sem: meg kell tanulni. „Az evolúcióelmélet nem attól igaz, hogy az ellenfelei nem értik. A tudományos igazság dinamikája a tudományon belül érvényesül" – írja. A tudományos kutatáson és érvelésen belül pedig az evolúcióelmélet is, mint minden más tudományos elmélet, további ellenőrzések tárgya lesz. Csak a mindennapi józan ész alapján azonban aligha lehet kritizálni.
Az ID népszerűségének oka Kampis szerint, mint az Indexnek adott interjújában elmondta, az, hogy az emberek nem szeretnek bonyolult világban élni. Ezért inkább egy gondolati konstrukcióba meghívnak „egy szorgos Istent", hogy megoldja a problémájukat, „vagyis megmagyarázza a világ gazdagságát". A tudományos viták azonban nem a közvéleményre, és nem is a bíróságra tartoznak, hanem a tudományra. Csupán lehetőségként egyenértékű minden nézet: a tudományos tény mögött tudományos bizonyítékoknak kell állniuk.
Valószínű, hogy az ID ötlete nem a butaság vagy lustaság miatt annyira népszerű tágabb körben is, hanem inkább azért, mert jobban megfelel a mindennapokban használt gondolkodási sémáknak, s az ezekkel összhangban kialakult kulturális hagyományoknak. A kognitív pszichológia – amely az evolúciós környezetet tekinti az emberi elme fő alakítójának – egyik legérdekesebb kutatási területe az, hogyan érti meg az ember a tárgyakat. Ennek a megértésnek az elsődleges ismérve, hogy élettelen dolgokat aszerint értünk meg, hogy valamire valók, hogy valaki valamilyen célra készítette őket.
Ez alapvető, a mindennapi életben végtelenül hasznos megértési séma. Az evolúció esetében azonban azért nehéz ezt a logikát az evolúció elméletével ütköztetni, mert a kettő kétféle módon működik. Az intencionalitásra (szándékosságra) eleve hajlamosak vagyunk következtetni, ezért anélkül is fel lehet rá építeni egy a józan ész számára magától értetődőnek tűnő érvelést, hogy közben tapaszatlati alapról kérdéseket vetnénk fel. Így gondolkozott William Paley, aki jóval Darwin elméletének megjelenése előtt, egy 1802-es könyvében amellett érvelt, hogy Isten keze nyomát a természettudomány révén kiolvashatjuk a teremtett világból. Híres metaforája szerint ha az ember véletlenül egy órát talál, részeinek finom összehangoltsága, együttes működése, a működés eredményezte mozgás rendszeressége és a napszakokkal való egybeesése alapján arra fog következtetni, hogy az óra nem állhatott össze pusztán véletlenül, léteznie kell egy mesternek, aki valamilyen célra éppen így állította össze a szerkezetet. Az élő szervezetek pedig még sokkalta bonyolultabbak, mint az órák, „bonyolultságuk minden számítást felülmúl" – mondja. Csakis egy intelligens Tervező alkothatta őket, mint ahogy az órát az órásmester. A tervezettség jelei túl erősek a természetben ahhoz, hogy eltekinthetnénk tőlük. „Léteznie kell egy tervezőnek. A tervezőnek személynek kell lennie. Ez a személy ISTEN." – írja.
Az érvelés magától értetődő jellege még nem feltétlenül bizonyíték. Amennyire azonban a mindennapi következtetési sémák vonzók, ugyanolyan mértékben nehezünkre esik olyan logikákat követni, amelyek ezektől eltérnek. Így hajlamosak vagyunk például inkább személyes versengés és belülről fakadó rosszindulat folyományának tekinteni a közéletet, és nem bonyolult strukturális viszonyoknak, mivel az evolúciós környezetben egy szűk, ismert, személyes csoport viszonyainak a belátására edződtünk meg, és nem a modern társadalom nagyságrendjéhez.
Az evolúció esetében a célzott folyamatok hiánya az, amit nehezünkre esik elfogadni. Darwin elméletének legtöbb félreértése azzal kapcsolatos, hogy az evolúciót valamilyen cél felé haladó, lineáris folyamatként gondolják el. Az evolúcióelmélet szerint azonban az egyre bonyolultabb szervezettségformák úgy jönnek létre, hogy vak mutációkat konkrét környezeti hatások szelektálnak. Az így született struktúrák azért épp ilyenek, mert épp ilyenné alakultak, amint történetük során bizonyos tulajdonságaik bizonyos szelektív tényezőkkel találkoztak, majd az így módosult tulajdonságok megint más szelektív tényezőkkel találkoztak és így tovább. Ha hasonló körülmények fogadják őket, mint amelyek épp ilyenre alakították, akkor valószínű, hogy a szervezet számára hasznosan fognak működni. Egy példa: a macska nem azért „növeszti" a karmát, „hogy" egeret tudjon fogni vele, hanem mert evolúciós története során a jobb egérfogó, nagykarmú ősök sikeresebben adták tovább a génjeiket.
De nem csak azokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek az evolúciósan kialakult struktúrák (és nemcsak azokat fogják továbbadni), amelyek jelenleg hasznosak számukra, hanem azokkal is, amelyek nem elég hátrányosak ahhoz, hogy kiszűrődjenek. Előfordulhat, hogy bizonyos funkcióra kialakult tulajdonságok másra is használhatók, másrészt minden pillanatban léteznek olyan struktúrák, amelyek a hosszú távú túléléshez nem megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek, de még nem szűrődtek ki. A struktúra bonyolódásának és a környezeti hatásoknak egymásra visszacsatolódó, törvényszerű folyamatai eredményezhetnek teljesen „téves" irányba való evolúciót is. Végül pedig minden egyes szervezet nem találkozhat élete során olyan körülményekkel, amelyek közt öröklött tulajdonságai éppen hogy károsak a számára. Egyszerű példája ennek, hogy az ember különösen vonzódik a cukor és a zsír ízéhez, s nem rendelkezik belső korlátozó mechanizmussal ezek fogyasztására, mivel az evolúciós környezetben soha nem volt túl sok ezekből az értékes tápanyagokból. A mai fejlett társadalmakban azonban, ahol a táplálék korlátlanul áll rendelkezésre, ez az egykor adaptív tulajdonság egészségtelen túlsúlyhoz vezet.
Sokan éppen az evolúció „tévedéseit", „maradékait", zsákutcáit hozzák fel a tervezettség ellenérveként: egy jó mérnök ilyeneket nem engedne meg magának. Darwin nagy figyelmet fordított az evolúciós hibákra, belátva ennek az érvnek a fontosságát. Magyarul Stephen Jay Gould A panda hüvelykujja című könyvében olvashatunk érdekes leírásokat ilyen esetekről.
Kampis további érvként a fajok vándorlási mintáinak és morfológiájának (alaktanának) egybeeséseire hivatkozik: kevéssé valószínű, hogy egy mindenható tervező éppen olyanra alkotta volna meg az élőlényeket, mintha épp az evolúciós átalakulás egy-egy, egymással összefüggő rendszert képező fázisában lennének. Az evolúció által kialakított (s a jelenben nem kötelező módon funkcionális) szerkezetek tetten érhető megléte az egyik legfontosabb dolog, amit az evolúcióelmélettel kapcsolatban meg kell értenünk. Az intelligens tervezettség és az evolúcióelmélet közti vita nem azon folyik, hogy a végtelen lehetőségekből egy mérnök vagy az evolúció csodálatos beavatkozása nyomán lett-e egy tökéletes élővilág. Az evolúciós szemléletben el kell ismerni, hogy a véletlenek és törvényszerű mechanizmusok összeadódásából kialakult szerkezetek ilyenek és nem mások, sodródnak az időben, s saját logikájuk szerint, és nem a nekik tulajdonított funkciók szerint érthetjük csak meg őket. Az evolúció, az intelligens tervezéssel ellentétben, nem egy mindenható beavatkozás.
Stephen Jay Gould ezt a következő példával szemlélteti: egy japán folyami rák a helyiek szerint egy szamurájarc rajzát viseli a páncélján. Azt gondolhatnánk, íme egy példa az evolúció mindenhatóságára: a halászok évszázadokon keresztül tiszteletből visszadobálták azokat a rákokat, amelyek mintázata egy archoz hasonlított, így alakult ki ez a rákfajta. Jay Gould azonban arra figyelmeztet, hogy sugaras mintájú csillagokat, vagy akár más rákokat is hiába dobáltak volna vissza akár több tízezer évig, soha nem alakult volna ki ez a mintázat. Ennek a ráknak a páncélja szimmetrikus mintájú, a közepén húzódó csíkra merőlegesen mindkét irányba húzódnak csíkok, s ha éppen két sor ilyen csík van, azt a mintát már tekinthetjük arcnak. Enélkül az adottság nélkül nem alakult volna ki a szamurájarc. „A szerves anyag nem gitt, és az evolúció nem mindenható" – foglalja össze Jay Gould.
Ez akár alternatív választ is jelenthet a tervezettség híveinek azon érvére, s talán fő félelmére, hogy ha nem létezik teremtő, akkor az univerzum kiüresedik, s életünk elveszíti célját. Ha a szerves anyag nem gitt, akkor elkezdhetünk örülni azoknak a szerkezeteknek, amelyek léteznek. Elkezdhetjük megbecsülni őket, s magunkat is, ugyanilyen, az időben kialakult, bonyolult szervezetekként.
A témáról a weben:
www.intelligentdesignnetwork.org/
www.actionbioscience.org/evolution/nhmag.html
prwatch.org
www.ertem.hu
www.szkepszis.hu
