Bosnyák piramis
Szenzáció vagy kacsa?
Nem hegyek, hanem ember alkotta piramisok veszik körül Bosznia egyik legrégibb városát, Viszokót, amely a X. században Bosna néven király székhely is volt, és amelynek környékén állítólag hétezer éve élnek emberek. Legalábbis ezt állítja egy, az Egyesült Államokban élő, bosnyák származású tudós, Semir Osmanagic, aki tavaly ősszel tette közzé felfedezéseit, majd ez év tavaszától kezdett intenzív kutatómunkát a saját maga gründolta alapítvány finanszírozásával a kisváros környékén. Osmanagic lelkesedése mindenképpen elismerésre méltó, bár meg kell jegyezni, hogy életrajza szerint ő politikatudományi és közgazdasági, majd szociológiai tanulmányokat folytatott a szarajevói egyetemen, mielőtt – rejtély, hogyan – PhD-disszertációjában a maja civilizációval kezdett foglalkozni.
A Szarajevótól harminc kilométerre lévő településen emberemlékezet óta vannak legendák arról, hogy a várost piramisok övezik – ezt már a helyszínen meséli Senad Hodovic professzor, a városi múzeum igazgatója. Mesék, legendák és állítólag már az 1463-ban kezdődött török megszállás idejéből származó útleírások is szólnak a viszokói (bosnai) piramisokról. Ugyanis nem egy, hanem három, sőt újabban öt piramist emleget Osmanagic és csapata.
Ami biztos: ezek közül a legnagyobb – akár piramis, akár hegy – a közvetlenül a város határában lévő Visocica. A szájhagyomány szerint ez a hegy üreges, belseje titkokat rejt, ezért soha nem építkeztek rá, csak közvetlenül a lábához – erről a helyszínen saját szemünkkel is meggyőződhettünk. Az üregességét a kilencvenes években a délszláv háború is megerősítette, ugyanis amikor bombázták a hegyet, az üregesen kongott – mesélik a helyiek, köztük Hodovic professzorék is.
Hőtérkép: üreges hegy
Noha a népi legendák tudományos tézisekhez nem elegendők, a kutatás elkezdéséhez azok voltak. Osmanagicék idén tavasszal kezdtek el ásni az általuk a Nap piramisára keresztelt Visocicán, valamint az onnan négy-öt kilométerre lévő kisebb hegyen, amit a Sárkány piramisának neveztek el. Ezeket a próbaásatásokat azonban 2005 őszétől három előzetes vizsgálatsorozat előzte meg: terepfelmérést végeztek, majd műholdas felvételeket elemeztek – ekkor derült ki, hogy három hegy csúcsa felülnézetből egy szabályos egyenlő oldalú háromszöget alkot –, végül hőtérképes felvételeket készítettek. Ez utóbbi jelentette az eddigi legerősebb bizonyítékot arra, hogy valamiben eltér a Visocica és a piramisnak megnevezett két másik hegy a környező többitől, ugyanis másként melegedtek fel és hűltek ki, mint azok.
A hőtérkép adatai egyértelműen arra utalnak, hogy a hegy üreges – mondják a bosnyák tudósok, akiknek a gyanúját megerősítette, hogy az ásatások kezdetekor az északi és nyugati oldalon is kongó hangokat hallottak. Amikor eltávolították a kőzetet fedő talajréteget, a hegyoldalban mindenhol lépcsőzetes elrendezésű kőzetekre bukkantak, ami a munkában főszerepet vállaló archeológusok szerint szintén azt igazolja, hogy piramist, méghozzá az első egyiptomi vagy a közép-amerikai piramisokra hasonlító lépcsős piramist találtak. A Visocica oldalában egy emberi lábnyom lenyomatát is fellelték, ami szerintük tovább erősíti annak a valószínűségét, hogy a lépcsőzetes elrendezésű kövekből álló, üreges hegy emberi kéz munkája.
A lépcsőzetesség nem meglepő
Haas János címzetes egyetemi tanár, az ELTE Geológiai Kutatócsoportjának vezetője egyáltalán nem lepődik meg azon, hogy lépcsőzetes elrendezésű mészkőhegyet találtak a kutatók. A tudós, aki egy magazinban már korábban olvasott a viszokói piramisról, és akkor is kétkedve fogadta a hírt, arra figyelmeztet: sem a kövek elrendeződése, sem a hegy üreges belseje nem ad okot arra, hogy automatikusan mesterséges képződménynek minősítsék a hegyet.
A Balkánon végigvonuló Dinári-hegység kőzete ugyanis dolomit és mészkő, és mint ilyen, ez is tele van barlangokkal, természetesen képződött üregekkel. A mészkőhegységek természetes sajátossága ez, nemcsak a Dinári-hegységben, hanem a világ számos más táján, így hazánkban is, emlékeztetett Haas János, utalva például a Budai-hegység mintegy ötven barlangjára vagy a bükki barlangokra, köztük az Aggteleki-karsztra.
A mészkövek lépcsőzetes elrendezése sem lepte meg a professzort, aki szerint nagyon sok helyen látni a mészkőhegységekben ilyet. A mészkő üledékes kőzet, amely a tengerek fenekén keletkezett, rétegelt, lemezes formákban. Ezek a lemezek jellemzően 10 és 50 centiméter vastagságúak, és kezdetben vízszintesen helyezkedtek el. Később a hegységképző erők – elsősorban a tektonikai mozgások – hatására ez a vízszintes elrendezkedés gyakran megváltozott, előfordulnak függőlegesen tagolódó kőzetek is, bár gyakoribbak, különösen a Dinári-hegységben, a ferdén, lépcsősen elhelyezkedő rétegek.
A bosnyák kutatók eddig elsősorban régészek, történészek, archeológusok bevonásával kutattak, de a munkájukba geológusok is bekapcsolódtak. Haas János szerint ez azért fontos, mert biztos abban, hogy egy földtannal foglalkozó szakértő minden kétséget kizáróan meg tudja állapítani, hogy mesterséges objektum vagy természetes képződmény lapul-e a föld alatt. A magyar tudós – aki nem tartja valószínűnek, hogy mesterséges lenne a hegy – a kutatást azzal kezdte volna, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyítja: a hegy nem természetes, majd azt követően kezdi el feltárni a mélyét.
Nem lehet például természetes képződmény a Visocica, ha a kőzetek között találnak olyat, amely nem egy rétegsorba illik, vagyis más földtörténeti periódusban keletkezett, mint a többi. A hegy homogenitásának a vizsgálata is a természetesség megállapítását segítheti: minél inhomogénebb a kőzet, annál nagyobb a mesterséges beavatkozás gyanúja.
Haas János furcsának tartja a bosnyák kutatócsoportnak azt az érvelését, amely szerint a kőzetekben talált lábnyom is a hegy mesterséges jellegére utal. A kőzetek természetesen nem őrizhetik emberi láb nyomát, abban csak ősnyomatok láthatók, ezek egyike lehet akár lábnyom alakú is. Ha azonban mégis emberi nyom, akkor az nem a kőzetben van, hanem esetleg valamilyen, a köveket rögzítő, összetartó anyagban – ez viszont mégis csak utalhat arra, hogy a hegy legalább részben emberi kéz alkotta létesítmény.
Biztosak benne
A bosnyák kutatók egyelőre nem törődnek azzal, hogy a felfedezés hírét legalábbis vegyes érzelmekkel – de inkább elutasítóan – fogadta a tudományos közélet. „Biztosak vagyunk abban, hogy azok a tudósok, akik el sem utaznak ide, hogy megnézzék, mit találtunk, azok természetesen nem is hisznek az igazunkban" – mondta munkatársunknak a nyár elején Viszokóban Silvana Cobanov, a zadari egyetem régésze, aki az archeológus munkacsoportot vezeti az ásatásokon. Persze ez a kijelentés fordítva is igaz: azok ugyanis, akik elutaznak Boszniába – és nem is kevesen vannak, amikor ott jártunk, osztrák, görög, szerb, kanadai, dán, német és egyiptomi kutatók is dolgoztak a helyszínen –, általában azért vállalkoznak az útra, mert hisznek abban, hogy találni fognak ott valamit. Közülük egy igazi szaktekintélynek tűnő személy is van az egyiptomi Ali Abdullah Barakat személyében; a világ vezető egyiptológusainak egyike is meg van győződve arról, hogy piramisokat talált – bár ő elsősorban a gizaihoz hasonló ferde, és nem az itt megtalálni vélt lépcsős piramisokat kutatta.
A hit nemcsak a tudósokra jellemző, hanem a helyiekre is. A városnak mindenképpen jól jön a piramismizéria, akármit is fognak találni a tudósok a későbbiekben. Tavasz óta hírügynökségi jelentések szerint már ezrek akarták a helyszínen látni a piramisokat, ami jót tesz a helyi idegenforgalomnak és kézműveseknek. A kávékhoz adott cukortól a papucson, az edényeken és a tollakon át a legkülönbözőbb használati tárgyakat gyártják – egyelőre még csak helyi kézművesek, nem ipari nagyüzemben – a piramis jelével, Osmanagic már az első féléves kutatómunka eredményeiről kiadott egy 15 euróba kerülő könyvet, és a városka általunk megtalált két szállójában egyre ritkábban találni üres szobát.
Az állítólagos piramisok – amelyek belső üregeinek feltárását ősszel kezdik el, és amelyek egyikén egy spirális alakban tekeredő, a hegycsúcsra vezető utat találtak – tehát már most biztos bevételt hoznak a városnak. Az pedig már majdnem mindegy is, hogy végül a tudományos fantasztáknak vagy a szkeptikus szobatudósoknak lesz-e igazuk.
A témáról a weben:
www.bosnianpyramid.com
www.bosnianpyramid.org
www.bosnian-pyramid.com
