Gejzírek, vikingek, sagák
Utazás Izlandra
Élénken emlékszem arra az estére, 2003. augusztus elején, amikor New Yorkban, a Kennedy repülőtéren két barátommal sorba álltam, várva, hogy a British Airways londoni járatára felszállhassunk, hogy azután Londonból tovább induljunk haza, Budapest felé. A szomszédos sorban az IcelandAir reykjavíki gépére készültek beszállni – amennyire az arcokból és a beszédfoszlányokból ki tudtam venni, turisták és izlandiak vegyesen. Magam elé képzeltem a földgömböt, az utat, amit az amerikai kontinens és Európa között észak felé, valahol félúton fekvő szigetig, Reykjavíkig megtesznek majd...
A világ nyolcadik legnagyobb szigetét, a kereken 103 ezer négyzetkilométeres Izlandot kicsit kevesebben, mint 300 ezren lakják – vagyis a Magyarországnál úgy tízezer négyzetkilométerrel nagyobb területen alig egyharmaddal többen élnek, mint Debrecenben – közülük 180 ezren Reykjavíkban. Ehhez képest a szigeten 98 repülőtér van – igaz, közülük csak ötnek van aszfaltozott kifutója és csak kettő fogad járatokat külföldről: a jelentős közülük a főváros melletti Keflavík, ahol a saját hadsereget nem tartó ország az USA légierejével osztozik a repülőtéren.
S ha már a fegyveres erők kerültek szóba – rendőrség ugyan van, de bűnözés híján nemigen mutatja magát a testület. Két helyen azért látványosan jelen vannak: a reykjavíki központi alkoholraktárt őrzik, és a fővárostól nem messze fekvő Kék Lagúna környékén, ahol a geotermikus energia által felmelegített, csodálatos tisztaságú, de opálos fényű gyógyvízben fürdőzni szándékozókat figyelmeztetik diszkréten, ha előzuhanyozás nélkül akarnak megmártózni.
Védett sziget, védett nyelv
A figyelmeztetés többnyire angolul hangzik el, hiszen ez a lingua franca, ugyanakkor az izlandi nyelv az angol távoli rokona, északi germán, skandináv nyelv, a nyelvészek szerint a ferőihez, illetve a norvéghoz áll a legközelebb. Az izlandiak, ahogy a szigetüket, a nyelvüket is igyekeznek megőrizni a külső behatásoktól. A sziget védelmében rendkívül szigorú importszabályokat vezettek be: növény, élő állat és élelmiszer csak szigorú ellenőrzés után kerülhet be az országba – aminek elvégzése komoly feladat, lévén, hogy az Északi-sarkkör közelében fekvő Izland – ahol nemigen 
esik mínusz öt fok alá és nem is nagyon emelkedik plusz tizenöt fok fölé a hőmérséklet – klímája és talajviszonyai miatt a tengeri élelmiszerek kivételével szinte mindenből behozatalra szorul. Ami a nyelvet illeti, a hajdani vikingek és kelták leszármazottait, Izland mai lakóit hallgatva feltűnhet, hogy alig hallunk ismerős, nemzetközi vagy mára a legtöbb nyelvben meghonosodott szavakat. Nyelvészek és különböző területek szakértői próbálnak izlandi nevet adni mindennek, aminek csak 
lehet. A telefon, a televízió vagy az autó sem létezik számunkra felismerhető, „kihallható" formában. Bár az említett eszközök nemzetközi nevei hiányoznak a helyi szókészletből, a kiugróan magas életszínvonalon élő izlandi népesség büszkélkedhet a legtöbb egy családra jutó autóval Európában, gyakorlatilag minden izlandira jut egy mobiltelefon és az internethasználat is igen magas, 299 ezer lakosból nagyjából 230 ezer tekinthető aktív internetezőnek.
Vízköpő köpülő
Létezik ellenben olyan izlandi szó, amit a világon mindenütt ismernek: ez a gejzír. A föld alól kis tölcséreken át az ég felé lövellő forró vízsugár elnevezését a Dél-Izland egyik völgyében működő, 1915 és 2000 között szunnyadó, de mára ismét aktív Stori Geysirről (Nagy Gejzír) kapta. Alig 100 méterre a hajdan néhány percenként 60-80 méteres magasságig, ma csak 8-10 méterig kitörő nagy öregtől működik egy másik híres gejzír, a Strokkur (Köpülő), ami nyolcpercenként köpi 30 méter magasba a föld mélyebb rétegeiben uralkodó magas nyomás miatt forrpont fölé, 130 fok körülire hevült vizet.
Nő a sziget
A meleg vizet nem az izlandiak találták fel, de a hasznosítását és általában mindenféle természetes erőforrás hasznosítását magas szintre fejlesztették. Kitűzték a célt, hogy 2050-re a teljes energiaigény felét megújuló forrásokból elégítsék ki. A sziget geológiailag aktív, az Amerikát Európától elválasztó törésvonal keresztülfut rajta. A törésvonal szélei távolodnak egymástól, aminek következtében a sziget évente néhány centit „nő". Gyakoriak a földrengések, rengeteg a kihunyt vulkán, közülük néhány még a nem túl távoli múltban is aktív volt. A domborzati viszonyok jóvoltából a földhő mellett energiaforrásként a szélre is számíthatnak az izlandiak, s a vízesések energiája is hasznosítható.
A sziget területének több mint háromnegyedét kitevő Felföld lakhatatlan: kopár, vulkáni hamu és kőzet borítja. A vulkáni kő mellett jégből is jut elég Izlandra. Az ország területének több mint tíz százalékát gleccserek foglalják el. Páratlan szépségű a táj, különlegesen tiszta a levegő, elképesztők a fényviszonyok. Már amikor van fény. Nyáron egy ideig éjszaka is maximum a kora alkonyati derengésig sötétedik be, télen viszont igencsak lerövidülnek a nappalok.
A Föld egyik legfiatalabb szigetén az ember mindennapos közvetlen élménye a természet őserőinek megmutatkozása. Izlandon a vikingek nyomában az utazó az Edda-énekek és a sagák földjén jár...
