A bio, ha magyar

Hogy kerül az öko az asztalra?

Tyúkhúsleves cérnametélttel, pulykasült krumplipürével és csalamádéval, desszertként túrógombóc, a kevésbé édesszájúaknak esetleg kecske-, juh-, illetve tehéntejből készült sajtokból komponált tál. Ha ez a magyaros ételsor bio-, más néven ökogazdaságokból származik, bármelyik egészségmániás vendégkörrel büszkélkedő európai étteremben megállja a helyét...

A hazai bioboltok listája napról nap­ra bővül, és mára több mint 1500 kisebb-nagyobb gazdaság tartozik az öko kategóriába Magyarországon. Így ma már nemcsak elvileg lehet hozzáférni a hazai piacon a vegy- és tartósítószer-mentes konyhai alapanyagokhoz. Igaz, a magyar biotermelők közel 30 milliárd forintnyi értékű termékének 80 százaléka még mindig külpiacokon kerül forgalomba. Az ökológiai gazdálkodás ellenőrzését tavaly a Biokontroll Hungária Kht. 1520 termelőnél, 286 feldolgozónál, hét importőrnél, valamint 43 alvállalkozónál végezte el. Ugyanakkor az is tény, hogy Magyarországon - bár a biogazdálkodásba bevont területek nagysága évente 10-20 ezer hektárral nő - a megművelt földterületnek csupán 2,1 százalékán folyik ilyen típusú gazdálkodás, szemben a 15-20 százalékos európai aránnyal. Roszik Péter, a Biokontroll vezetője ugyanakkor derűlátó, mint állítja, tíz éve még alig 11 ezer hektárnyi mezőgazdasági területen végeztek az országban ökogazdálkodást, tavaly azonban már több mint 124 ezer hektáron. A másik kedvező jelenség, hogy, ha lassan is, de folyamatosan nő a belföldi fogyasztás is: tavaly a magyar biotermékek 20 százaléka került hazai vevőkhöz. A magyar termékek Európán kívül eljutnak Amerikába és Ázsiába is, főleg a két legnagyobb piaci szereplő - a hansági Hipp Kft., valamint a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. - révén. A csecsemőkosz­tot előállító Hipp kizárólag a vegyszermentes hazait használja, a hortobágyiak pedig főként a magyarszürke-készítményeikre büszkék.

Boltból, termelőtől, webről

Az is tagadhatatlan, hogy a hazai kereslet is nö­vekszik - ha lassan is -, s hogy a nagy áru­ház­­lán­cokon kívül kisebb üzletekben is megjelentek a magyar termelőktől származó bioélelmiszerek. A pár éve útjára indult, több mint száz alföldi termelőt tömörítő Kamra-Túra nevezetű program brit mintára közvetlenül - értsd: kereskedő kizárásával - köti össze a fogyasztót a gazdával. Magyarán háznál lehet vásárolni mézet, libát, diót vagy épp meggyet - persze garantáltan ökominőséget. A számítógépes világháló magyar sarkában is gombamód szaporodnak a bioboltok: ezek közül egyre többen nem csupán megbízható árukészletükkel dicsekedhetnek, hanem azzal is, hogy percre pontos házhoz szállítást is vállalnak. A nagyobb szuper- és hipermarketekben azonban az áruk zöme korántsem mindig hazai rögből való. Annak ellenére, hogy - mint a Spar Magyarország Kft.-nél megtudtuk - akár a magyar gazdák termékeit is felvennék a saját márkás kínálatukba. Tavaly augusztustól ugyanis már itthon is kaphatók a Spar márkajelzésű biotermékek, amelyek azonban egyelőre Ausztriából származnak. A Tesco polcain kizárólag magyar termelőktől származó biotermékeket forgalmaznak, de a hírek szerint a saját márkás termékek listájára egyáltalán nem terveznek felvenni ökogazdálkodásból származó cikkeket. A bioélelmiszerek jelenleg ugyanis csak a forgalom pár ezrelékére rúgnak. Ráadásul a brit tulajdonú lánc politikájával is nehezen fér össze a drága vegyszermentes: a biotermékek árszínvonala ugyanis nem passzol a Tesco-cikkek „gazdaságos" (magyarán olcsó) kategóriájával.

Mitől drágább?

Tagadhatatlan, hogy a bioélelmiszerek Ma­­gyar­országon 50-70 százalékkal drágábbak a hagyo­mányosaknál, de ez az ártöbblet egyes ínyenc­boltokban akár 200-300 százalékos is lehet. (És még akkor sem mindig garantált, hogy a delikateszként kínált magyarszürke-bélszín nem épp valamely anguszmarha fa­gyasztott színhúsa egyenest Argentínából...) Ráadásul probléma az is, hogy a magyar bioélelmiszer-forgalmazók termékei nagyon szétszórtak, nem lehet többfajtát egy forgalmazótól megvásárolni, s az áruk sem túl kedvező - tudtuk meg a három és fél éve biotermékeket áruló Drogerie Marktnál. Így a DM-üzletekben inkább a több száz kilométerről ideszállított német áru kapható: a sváb, szász, bajor biotermékekhez ugyanis egyelőre kedvezőbb beszerzési áron lehet hozzájutni. A DM malmára hajtja a vizet, hogy ugyan a náluk kapható biotermékek közel 15-20 százalékkal drágábbak a hagyományos portékáknál, ám évente 15 százalékkal növekszik a forgalmuk.

A szállítási költség és a viszonylag kisebb mennyiségek drágítják a magyar termékeket - állította egy interjújában a hazai piacot vezető Biopont Kft. ügyvezető igazgatója, Németh Viktor. A frissáru, azaz a hús- és tejtermékek forgalmának növekedésével - a csomagolt magvacskákkal, lisztekkel, müzlikkel és táplálékkiegészítőkkel szemben - a magyar termékek egyre versenyképesebbek lehetnek. Ugyanez a helyzet a biozöldségekkel, ám ezek elterjedését hátráltatja, hogy a termelők még mindig inkább az ökopiacokban és né­hány szaküzletben bíznak csak.

Ellenőrzött folyamat

Az 1980-as évek végén alakult Magyar Bio­kultúra Szövetség magyarázata szerint a nyugat-európainál gyengébb keresletet a magas ár - vagyis a minél gyorsabban, minél többet keresni szemlélet -, illetve a bioellenőrzést érintő tévképzetek okozzák. Az ellenőrzés lényege, hogy a biotermékek felügyeletének 95 százalékát ellátó Biokontroll Hungária Kht. nem a végter­mék vegyszermentességét vizsgálja, hanem vé­gig­kíséri a termelési, feldolgozási és kereskedelmi folyamatokat. Magyarán: biologóval nem kerülhet „mérgező" étel a fogyasztók asztalára.

A Biokontroll Hungária hatásköre ráadásul a kereskedelemre is kiterjed, ugyanakkor ke­vés kereskedő tesz eleget a kontroll által előírt kötelezettségeknek: a kht. ellenőrei gyakran találkoznak úgynevezett ál-bioélelmiszerekkel - hamis emblémákkal és zárjegyekkel, sőt akár még - vélhetően génmódosított - (dél- és észak-amerikai) szójából készült fitnesztermékekkel.

Bio vagy öko?

A magyar biopiac becslések szerint többszöröse a hasonló lélekszámú Portugáliáénak és Csehországénak, és nagyjából megfelel a görögországi fogyasztásnak. De, mint a fentiekből is kitűnik, a legegészségesebbnek mondott ökotermékek magyarországi piacán zűrzavar uralkodik - állítja Früchwald Ferenc biotermék-kereskedő, a vegyszermentes élelmiszert előállítók zömét tömörítő Biokultúra Egyesület egyik alapítója. Vélekedését mintegy alátámasztotta, hogy amikor e cikk szerzője felkeresett több, hirdetéseik szerint a bioélelmiszerek széles skáláját kínáló fővárosi boltot, azok többségében az eladók nem igazán értették, mit is mondtunk, amikor a nemzetközi szakterminológiával „ökoterméket" kértünk. „Reformélelmiszerre tetszettek gondolni? - kérdeztek vissza. - Van teljes őrlésű gabonából készült péksüteményünk, köles- és durumliszt, diabetikus müzli, szójakolbász, gabonapehelyből készült fasírtpor, zöldárpa." Persze a piac napfényesebb oldalán egyre több a biohúst, biotojást is kínáló hentes, ilyen lekvárt, sajtot, zöldséget árusító üzlet. Mi több, magyar szürkemarhából vagy mangalicasertésből készült szalámi, szalonna és tepertő is kapható már a közértekben is.

Az ökotermékek, illetve az ezeket előállító ökogazdálkodás ugyanis egyáltalán nem csak a növényi alapanyagok termesztését jelenti. A hagyományos gazdálkodással szemben a biogazda nem használ szintetikus trágyát, növényvédő szert, de ez nem jelenti azt, hogy ne termelhetne állati eredetű élelmiszert. A hazai köztudatban az egészséges táplálkozás még mindig azonos a vegetáriánussággal, holott az úgynevezett bioboltokban árult zöldség-, gyümölcs- és gabonakészítmények java ugyanúgy tele van növényvédőszer-maradványokkal, műtrágyanyomokkal, mint a hagyományos boltok hagyományos termékei. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) felügyeletével a Biokontroll Hungária és a Hungária Öko Garan­cia Kft. ellenőrzi és államilag hitelesített tanúsítványokkal garantálja, hogy az adott gazdaság valóban vegyszer- és műtrágyamentesen állítja elő a növényi termékeket, állati eredetű élelmiszer esetén pedig azt, hogy a tehén, a sertés vagy a baromfi a fenti paramétereknek megfelelő takarmányon nevelkedett. A két cég által kiadott igazolásokat aztán a vásárló kérheti is attól a személytől, aki azt állítja, bioterméket árul. Ha bárminemű vegyszerezésre fény derül, a biotermelőt megbüntethetik, a tanúsítványát visszavonhatják, sőt a többszörös „visszaesőket" ki is zárhatják a biotermelők köréből. Az említett árkülönbséget pedig alaposan megérzi a termelő, főleg akkor, ha tudjuk, hogy csak három év múlva kaphat új „jogosítványt".

„Az ökológiai gazdálkodásban tilos a genetikailag manipulált alapanyagok használata és a vegyszerezés. A szintetikus vegyszerek és műtrágyák alkalmazásakor ugyanis a terület élővilágának jelentős része károsodik, márpedig a rendszer működésében minden egyes fajnak fontos szerepe van" - foglalja össze elveit Ács Sándorné agrármérnök, a közel 450 hektáros területen ezen alapvetése szerint gazdálkodó Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht. vezetője. A német és a dán agrár- és környezetvédelmi tárca szakembereivel szoros munkakapcsolatban álló, tőlük, illetve az EU-tól pályázatokon elnyert pénzekből, valamint magyar állami támogatásból létrehozott növénytermesztési mintagazdaság a vén kontinens szinte valamennyi országába szállít bioterméket - főleg vetőmagot.

„A biogazdálkodás - állítja Ácsné - nem egyenlő azzal, hogy szántunk, vetünk, majd a természetre hagyjuk az egészet, végül pedig vígan learatjuk a termést." A különböző hagyományos talajművelő eszközök mellett a biogazdaságokban is megtalálhatók például a permetezőgépek, ám ezekkel kizárólag a növények egészségéhez egyébként is szükséges ásványi anyagokat, réz- és kénkészítményeket, természetes eredetű növényi hormonokat, növényi teákat, kivonatokat, zsurló-, fokhagyma- és algakészítményeket, kőőrleményeket, humuszkivonatokat szórnak a növényekre. A levéltetvek és más rovarkártevők ellen pedig különböző baktériumok, netán vírusok permetezésével védekeznek. „A zöldségeket is biológiai fegyvertárral óvjuk: olyan növénytársulásokat hozunk létre, amelyek megtévesztik a kiszolgáltatottabb haszonnövények kártevőit" - mondja Ácsné. A paprikatövek mellé ültetett kerti büdöske például odacsalogatja a fürkészdarazsakat, amelyek felettébb kedvelik a levéltetveket.

A piaci résztvevők szerint a magyar élelmiszerboltokban is csak akkor lehetnek igazán sikeresek a biotermékek, ha külön ökoosztályokon az egész választékot kínálják majd. Ahhoz azonban, hogy a bioboltokból át tudják csábítani a vevőket, a jelenleginél olcsóbbakká kell válniuk. A fogyasztási attitűdöket vizsgáló kutatások szerint például a német vásárlók 80 százaléka kész bioterméket vásárolni s azért a hagyományos termékek árá­nál akár 30 százalékkal többet is fizetni. A ma­gyar kereskedő szerint dupla ár mellett is jól jövedelmezhet a bolt, ám a Magyarországon egyes termékek esetében alkalmazott 300 százalékos árrés valódi magyaros túlzás.