Nyitott kertek

Nagyüzemi helyett közösségi mezőgazdaság

A szociális gazdaság gondolata ma egyre népszerűbb a gazdaság káros externáliáit tompítani kívánó közpolitikákban. Vonzereje elsősorban abból származik, hogy piacra termelő vállalkozásokként a szociális gazdaság intézményei be tudnak tagozódni egy kapitalista gazdaságba, tevékenységüket azonban közösségi céloknak rendelik alá.

A profitot azután ebben a modellben az említett közösségi célok érdekében forgatják vissza, azaz a gazdasági tevékenységet olyan társadalmi összefüggésekbe ágyazzák be közvetlenül, amelyekkel egyébként a kapitalista gazdaság nem, az állami politika pedig csak a közszolgáltatások, segélyek és támogatások szintjén foglalkozhatna.

EU-akcióterv

Az Európai Unió 1998 óta hangsúlyozza a szociális gazdaság fontosságát. A 2001-es foglalkoztatási akcióterv arra hívja fel a tagállamokat, hogy „bátorítsák a helyi és regionális vezetést partnerségen alapuló foglalkoztatási stratégiák kidolgozására annak érdekében, hogy minél több helyi, szociális gazdaságon alapuló munkahely létesülhessen”. 2003-ban elfogadták egy összeurópai szövetkezet statútumát, és a szociális gazdaság a 2004-es, vállalkozásokat érintő uniós akciótervben is kiemelt szerepet kapott. Az Európai Szövetkezet statútuma szerint Európa 300 000 szövetkezete komoly gazdasági szerepet játszik, 2,3 millió alkalmazottal 83,5 millió szövetkezeti tagnak nyújtva különböző szolgáltatásokat. Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervén belül a Regionális Fejlesztés Operatív Program pályázható pénztámogatásokkal, szakmai tanácsadással és koordinációval támogatja a szociális vállalkozások létrehozását.

A harmadik szektor

A szociális gazdaságot a gazdaság harmadik szektoraként szokták említeni a magántulajdonra épülő, profitorientált üzleti szektor és az állami tulajdonon alapuló, közszolgáltatásokat nyújtó közszféra mellett. A pontos meghatározás azonban mindig a politikai és gazdasági kontextus függvényében változik: ugyanannak a szervezetnek a részei eshetnek a határokon kívül és belül is, s ami ma szociális vállalkozásnak számít a hivatalos meghatározás szerint, jövőre már nem biztos, hogy az lesz.

A különböző országokban különböző hagyományai vannak ennek a fajta gazdaságnak. Maga a szociális gazdaság terminus a francia économie sociale-ból származik az 1900-as évekből. Franciaországban ehhez a szektorhoz hagyományosan a szövetkezetek, a kölcsönös segítségen alapuló szervezetek, az önkéntes társulások és az alapítványok tartoznak hozzá. A szociális gazdaság ma is fontos szerepet játszik a francia gazdaságban, a foglalkoztatás és a GDP 12 százalékát adva. Spanyolországban és Latin-Amerikában ugyancsak erős hagyományokkal rendelkezik: Spanyolországban 1992-ben alakult meg a szociális vállalkozások érdekképviseleti szerve, a CEPES, ami munkások tulajdonában lévő vállalatokat, szövetkezeteket és kölcsönös segítségen alapuló szervezeteket tömörít. Latin-Amerikában a szociális gazdaság kormányzati szinten Venezuelában van erősen jelen, ahol a Chávez-kormány a nagy mennyiségű tőkét tömörítő cégeket és az informális gazdaságot egyaránt a szociális gazdaságba becsatornázva kívánja felszámolni. Írországban a szociális gazdaság a nemzeti gazdasági önállóság gondolatához kapcsolva komoly kormányzati támogatásnak örvend.

Az Európai Unió programja ezek közül a francia definíciót veszi alapul, a szociális gazdaság elemeiként a szövetkezeteket, kölcsönös segítségen alapuló szervezeteket, önkéntes társulásokat és alapítványokat tartva számon. Az EU szempontjából a szociális gazdaság nem önmagáért, hanem mint az üzleti szféra és a közszféra kiegészítése fontos, olyan területeken biztosítva a vállalkozás és foglalkoztatás lehetőségeit, ahol a hagyományos befektetői modell vagy az állami segítség nem jelentenek megoldást. A szociális gazdaság különböző alulról jövő modelljei azonban ennél a szerepnél jóval tágabb körű igényeket fogalmaznak meg.

Észak-Amerika: 1500 CSA farm

Az egyik ilyen kezdeményezés a közösség által támogatott mezőgazdaság (community supported agriculture, CSA), ami a környezetvédelem, klímavédelem, fogyasztóvédelem szempontjait egyesíti a szociális gazdaságnak a közösség jólétét a tőke haszna elé helyező alapelvével. Az alapötlet több mint 30 évvel ezelőttről, japán háziasszonyok egy csoportjától származik, akik az élelmiszerimport növekedése miatt a mezőgazdaságból élő vidéki lakosságért aggódva közvetlen vevőköröket hoztak létre helyi farmerekkel. A kezdeményezést „teikei”-nek nevezték, ami annyit jelent, „arcot adni az ételnek”. Az ötletet 1985-ben kezdte alkalmazni a massachusettsi Indian Line Farm CSA néven, s ennek nyomán mára a CSA farmok száma 1500 fölé nőtt Észak-Amerikában.

Az amerikai rendszer szerint működő CSA egy farm és egy támogatói kör partnerségén alapul, közvetlenül összekapcsolva az élelmiszer termelőit a fogyasztókkal. A támogatók hozzájárulnak a farm költségeihez, s cserébe szezonális termékeket kapnak, megrendelés szerint. Mivel a farmer a piacra vitelhez szükséges költségeket és időt megspórolja, az élelmiszerhez a támogatók olcsóbban jutnak hozzá, ugyanakkor az állandó, biztos vevőkör megvédi a farmot a kis és közepes gazdaságok számára egyre kedvezőtlenebb piaci környezettől. A CSA-csoportok a személyes ismeretség és bizalom alapján is szerveződnek, a vevők sok esetben idénymunkát is végeznek a farmon, s közvetlenül bizonyosodhatnak meg róla, hogy egészséges, vegyszermentes, friss ételt kapnak kézhez.

Olcsóbb, tisztább, frissebb élelmiszer

Egy tágabb perspektívában a CSA az élelmiszerek globális áramlásának szab határt legalább egy-egy közösségen belül. Ezzel az élelmiszerre költött pénz a helyi gazdaságon belül marad, további fejlesztéseket téve lehetővé. Mivel az étel kevesebbet utazik – vesd össze a magyarországi szupermarketekben kapható ecuadori krumplival stb. –, frissebb és egészségesebb marad, nem tartalmaz tartósító vegyszereket, s a több ezer kilométeres szállítás megspórolásával a klímavédelemhez is jelentősen hozzájárul.

Mivel a vevők az étel eredetéről közvetlen visszacsatolással rendelkeznek, a nagyipari mezőgazdaságban alkalmazott hormonokat és vegyszereket sokkal könnyebben ki tudják kerülni, mint a polcokon apró betűs feliratok között keresgélve, s a termelés munkakörülményeiről is könnyebben bizonyosodhatnak meg, mint bármely „fair trade” címke esetében. Nem utolsósorban pedig a CSA rendszer a természeti erőforrások megőrzését szolgálja a jövő generáció számára a földterület, a hagyományos vetőmagok és mezőgazdálkodással kapcsolatos tudás megőrzése révén.

CSA Magyarországon

Ezt a szövetkezési módszert forráshiányos vidékek fejlesztésére is javasolják, az észak-magyarországi régióra például Fekete G. Éva és Solymári Gábor dolgoztak ki a szociális gazdaságon és közösségileg támogatott mezőgazdaságon alapuló fejlesztési javaslatot. Magyarországon 1998 óta Gödöllőn működik CSA jellegű hálózat, jelenleg Nyitott Kert Futár néven, galgahévízi központtal.

Ebben a rendszerben több termelő fog össze, s kisebb szervezetek végzik a fogyasztók és a gazdálkodók közti koordinációt (megrendelések felvétele, rendelések leadása a gazdák felé stb.). Az év folyamán a termelő folyamatosan beszámol munkájáról, a kert sikereiről és gondjairól a rendszeresen megjelenő CSA-hírlevélben, a csoportban résztvevő családok és gazdák pedig a „Betakarítási ünnepségen” találkoznak rendszeresen. A nyitottkert.hu honlapon tájékozódhatunk a részvétel lehetőségeiről és arról is, hogyan alapítsunk saját CSA-csoportot.

Szöveg: Gagyi Ágnes