„Megérezni a helyet..." - Shakespeare, Purcell, a komolyzene és a dzsessz sztárjai a Zempléni Fesztiválon

Interjú Turjányi Miklóssal, a Zempléni Fesztivál igazgatójával

Augusztus 8. és 17. között rendezik meg az egyik legrangosabb magyarországi nemzetközi zenei eseményt, a Zempléni Fesztivált. A komolyzenén és a dzsesszen kívül idén is szerepet kap az irodalom, a színház és a képzőművészet. A hagyományosan számos sztárt, idén többek közt Rost Andreát és a Liszt Ferenc Kamarazenekart felvonultató fesztivál főtámogatója a kezdetek óta az Antenna Hungária. A fesztiváligazgatóval, Turjányi Miklóssal beszélgettünk az idei programról.

Antenna: Mit láthatunk, illetve hallhatunk az idei Zempléni Fesztiválon?

Turjányi Miklós: Az idei a tizenhetedik Zempléni Fesztivál lesz. Az Antenna Hungária mint főtámogató a kezdetektől a fesztivál mellé állt, és azóta is biztosítja annak anyagi bázisát, helyesebben egy jelentős részét. Mindemellett még a napokban is folyik a küzdelem, hogy megteremtsük az idei fesztivál anyagi hátterét. Egyes pályázatokat még csak most fogunk beadni, és reméljük, hogy sikerrel szereplünk majd. Emellett ígéretet kaptunk arra is, hogy a Reneszánsz Év forrásaiból is részesülhetünk. Zemplén és a reneszánsz kapcsolata eleve adott: a pataki várudvar, vagy más helyszíneket is kiemelhetnék, kifejezetten alkalmasak a reneszánsz programok megrendezésére. Ezenkívül, ahogy ezt a reneszánsz évről deklarálták, nemcsak reneszánsz kori művek bemutatását szeretnék, hanem a reneszánsz életérzés felújítását, újraélesztését is, amelyben így komoly helyük van a kortárs művészeteknek is.

Antenna: A reneszánsz tehát fontos szerephez jut az idei Zempléni Fesztiválon?

T. M.: Igen. Ezt részben a reneszánsz korban született művek jelzik majd. Ebben a tekintetben erősebb lesz a zenei oldalnál a színház. Bár jelenleg még csak terv, mert ahogyan említettem, a teljes anyagi forrás még nincs meg hozzá, de eredeti nyelven szeretnénk Shakespeare-színdarabokat előadni a sárospataki vár udvarán. A British Shakespeare Companyt szeretnénk Magyarországra hívni, a világhírű társulat még soha nem játszott itt. Kimondottan arra alakult, hogy nyáron, szabadtéren, ilyen körülmények között játsszanak Shakespeare-t. A legnevesebb Shakespeare-színészek a tagjai, akik év közben a Globe-ban játszanak. Csodálatos, korhű jelmezekben adják elő a darabokat. Azt szeretnénk, ha Zemplénben két vígjátékot játszanának: a Sok hűhó semmiért címűt és a Szentivánéji álmot. Ha összejön, a British Shakespeare Company vendégszereplése nemcsak a Zempléni Fesztiválnak, hanem az egész Reneszánsz Évnek az egyik legjelentősebb eseménye lehet. A színházon kívül természetesen a reneszánsz zene is fontos szerepet kap: a korszak egyházzenéjéből hallhatnak majd sok templomi koncertet. Mindezek mellett a kortárs művészeteknek, zenei és képzőművészeti megnyilatkozásoknak is szeretnénk nagyobb teret adni. Ennek része a már szintén évek óta a programban jelen lévő dzsesszfolyam, ahová magyar sztárokat és reményeink szerint külföldieket is meg tudunk hívni. A képzőművészet területén szeretnénk az Antenna Hungáriával együttműködni. A tervek szerint a vállalat által tavaly létrehozott Antenna Képzőművészeti Díj 2007-es nyertes galériáihoz tartozó művészek munkáiból mutatunk majd be egy-egy válogatást. Folytatjuk ezenkívül a Zene Kép kiállítássorozatot, ami elsősorban a fesztiválon készült fotókból áll össze, s helyi képzőművész közösségek és művészek műalkotásait is szeretnénk a kínálatban szerepeltetni. Elsősorban a Patak Csoport, fe Lugossy László, Aknay János, Wahorn András és társai munkáira gondolok itt.

Antenna: A komolyzenei előadókról mit lehet már tudni?

T. M.: Ezt szándékosan a felsorolás végére hagytam. Természetesen továbbra is komolyzenei fesztiválként definiáljuk magunkat. A nagy események a színpadi Shakespeare-estek mellett azért túlnyomórészt komolyzeneiek lesznek. Mindjárt a nyitókoncert igazi különlegességnek ígérkezik. A fiatal, de a világ igen komoly koncerttermeiben vezénylő Roberto Paternostro vezényli majd a Dohnányi zenekart egy remek zongorista, Michel Bourdoncle közreműködésével. Ahogy nálunk már hagyomány, túlnyomórészt magyar programmal várjuk a nyitókoncertre a vendégeket. Bartók-táncszvit, utána Liszt második zongoraversenye és Brahms első szimfóniája lesz a program augusztus 7-én. Rá két napra a Magyar Telekom Szimfonikus zenekart látjuk vendégül, folytatva ezzel a magyarországi vezető szimfonikus zenekarok meghívását Zemplénbe. High lights programmal érkeznek, egy szimfonikus esttel, ahol Haydn üstdobszimfóniája és Csajkovszkij V. szimfóniája hangzik el a pataki várudvaron. A Reneszánsz Évbe ágyazva szeretnénk előadni Purcell Tündérkirálynőjét, ami az előbb említett Szentivánéji álom kísérőzenéjeként született száz évvel Shakespeare után. A program része egy Carmina Burana-produkció is, amit most mutattunk be januárban. Az új koreográfia monumentális módon a kórust is megmozgatja. Tehát táncosok is szerepelnek a színpadképben, de maga a kórus is mint látványelem kívülről énekli ezáltal az egész darabot, a megszokott oratorikus felállás helyett. Mozognak, különböző formációkat vesznek föl, jelmezbe öltözve. És persze a végére is marad sztárparádé: a záró koncertet a fesztivált alapító Liszt Ferenc Kamarazenekar játssza, sztárvendégük pedig idén Rost Andrea lesz, aki gyönyörű áriákat fog énekelni a református templomban.

Antenna: Általában egy fesztiválon, de különösen ilyen adottságok között, Zemplénben valami egészen más, a szokványostól eltérő hangulat, felfokozottság, de egyben intimitás, közelség alakul ki a játszók és a közönség között. Valahogy mintha a művészeket is kifejezetten inspirálná egy ilyen helyszín és a különleges körülmények…

T. M.: Maga Zemplén fantasztikus. Van benne valami teljesen különleges, ami, gondolom, Rolla Jánost és Merényi Juditot is megérintette, amikor a fesztivált megalapították. Bennünket is, Hollerung Gábort és jómagamat, akik 2004-ben átvettük tőlük a szervezést, azonnal rabul ejtett a hely varázsa. Azóta az egész évünk azzal telik – persze az egyéb dolgaink mellett –, hogy készülünk Zemplénre, Zemplénbe. A művészekre is láthatóan hat ez a környezet. Először azt gondolják, hogy azért ez egy kicsit messze van, de lejönnek, és menten „megérzik” a helyet, meg az ottani emberek határtalan vendégszeretetét. Biztos, hogy az sem véletlen, hogy a tokaji bor is ott terem, mert ott van valami… Művészek és közönség: aki ott egyszer eltölt egy-két napot a fesztiválon, az rendszerint visszajön… akár nagyon távolról is. Ezért lenne jó, ha elegendő energiát és pénzt tudnánk fordítani arra, hogy Európa egyéb részein promotáljuk a rendezvényt, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg embert vonzana. Ebben és a művészek szerződtetésében is nagyon sokat segítene, ha tudnánk, hogy az Antenna Hungária támogatása mellett milyen forrásokra számíthatunk. Sajnos azonban az egyéb támogatások odaítélésének feltételei és keretrendszere évről évre változik, ami nagyon megnehezíti a dolgunkat. Pedig a fesztivál már bizonyított, nagyon komoly presztízst vívott ki, s aki eljön, többnyire visszatér. Ez a régió szempontjából is fontos, ismertséget hoz, munkát, infrastrukturális fejlődést generál. Ahogy utaltam rá, így is látom, hogy a hazaiak mellett van olyan francia, angol, német és más országokból érkező család, csapat, emberek, akik minden évben megjelennek. Nem azért jönnek ide, mert nem hallanak nagyon színvonalas produkciókat ott, ahol élnek, hanem mert itt még kapnak valami pluszt is. Leülni egy este, egy jól sikerült koncert után meginni egy pohár aszút, vacsorázni valami finomat és beszélgetni. Találkozni a helybéliekkel, amikor jönnek és hozzák a maguk által sütött süteményt. És a nyolcvanfős kis templomban összegyűlik kétszáznegyven ember… És amire külön büszkék vagyunk, hogy innen a lakosok nem elköltöznek a rendezvény idejére, mint néhány más nagyszabású nyári esemény környékéről. Ellenkezőleg: Maguk a zempléniek is várják a fesztivált.

Interjú: Kozma Zsolt