Irodalom és kép
Hollósvölgyi Iván versei, Surányi Miklós fotói

A holló
Hűvös, bűvös éji órán, mikor kulcsra zárva ajtóm,
ablak moccant, mintha roppant gépek járnának morajlón.
„Szomszéd telken építkeznek” - gondoltam, hogy szép kis kezdet
mindez: holnap falat vonnak, s most a régi alap roggyant
súlyosan.
Ámde nem múlt a zaj később, „nem lehetnek ezek vésők” -
fontolgattam magamban, hogy vagy megáll majd a fal vagy rogy.
„Alaptalan mindez” - láttam, s ahogy voltam, pizsamában
elindultam, nyissak ajtót, hogy meglessem kint a zajlót
csendesen.
Hűvös, bűvös éji órán olyan volt az, mint az orkán,
elindultam csendben, hajtott mindaz, amit lelkem hallott.
Nyissak ajtót halkan, látván: mi sötétlik, mint a kátrány,
s az ajtómnál, mint a vihar, mi zaklat fel hangjaival
szüntelen?
Ajtóm előtt autó parkolt, ez volt, zaklatta az alvót!
Benne ódon ruhában ott árnyék ült, oly furán hatott.
Nem is árnyék, nem is lélek, éji órán nem kísértet,
sötét éjben, mert megállott, láttam, amit lelkem látott
rémesen.
Az ott sötét ballonjában nem halott volt, ahogy láttam,
mint madár a Pallas szobrán: „megpihennék” - halkan szólt rám,
szólván furcsa kiejtéssel, közbevágott, mint a kés szel:
„hol van közel szállás, kérem, lerobbantam itt a téren,
s nincs tovább”.
Hűvös, bűvös éji órán, mikor nyitva már az ajtóm,
ablak moccant, mintha roppant léptek járnának morajlón.
„Szomszéd telken építkeznek” - szóltam - „holnap még itt kezdhet,
reggel aztán megtekintem, addig, vándor, menjen innen,
hess odább!”
Hollósvölgyi Iván költő, 1969-ben született Veszprémben. Teológia és média szakos tanulmányokat követően filozófia szakon 1998-ban, összehasonlító irodalomtudomány szakon 2002-ben végzett Szegeden. Dolgozott szerkesztő-újságíróként, illetve tanárként. Két verseskötete jelent meg, A Barbie-nők elrablása (Palatinus, 2000), illetve a Gyarmati típusú találkozások (Parnasszus, 2007). Budapesten él.

Szingli nyár
A kártyaasztalon kopár,
fehér kezed nem komponál.
Kioszt vagy éppen megkever,
hogy egy-egy éved teljen el.
Ha jönnek rémes évszakok,
cserélj, megérsz egy szép napot,
de nyári kedved űzi el
mogorva ász, nem szűzi fej.
Kezedben ez, ha megragad,
teríts lapot vagy szedd magad,
ne hidd, ma még megejtheted,
mint szív király, szerelmedet.
A szép tavasz, ha jutna épp,
karod ne nyújtsad új lapért,
örök tavaszra szív király,
s utol nem ér a szingli nyár.

Amerikai konyha
A nappaliból ide hallatszik a vágy
baritonja. Közfalainkat nem a
légörvény repítette ki. Ez
az amerikai
konyha.
Itt készíti el szusiját mától
az új feleség. Kertvárosi
újraelosztás, sorjázik
ezüst tálon
a húsnyesedék.
Az amerikai konyha, ha akarom,
maga is szusi bár. Ide hallatszik
a vágy baritonja, de fönn,
a tetőkön, csak a szél
muzsikál.
Az idők szele, hogyha befújja, nem
lesz szusi bár újra. Sivatagi
por, ha bevonja, nem lesz
már amerikai, csak
konyha.

Budapest by night
Utca Arany János,
város Budapest, szép
villamos batárok,
csillagfényes esték.
Az idő nem stimmel,
mintha volna holnap,
azaz dehogyis van,
mint ma, csomagolnak,
taxin ismeretlen
házak felé húzva
tiszta kerekekkel
járnak fel az útra.
Betöltik az estét,
nemsokára nyit bolt,
nagykaput betették,
indítják a diszkót.
Az úrfi ma este
int a cselédlánynak,
egy nap megszerette,
egy nap előbb jártak,
mintha volna holnap,
azaz dehogyis van,
mint ma lopakodnak
fekete dzsogingban,
taxin ismeretlen
házak felé húzva
visszafelé mennek,
járnak el az újba.
Az idő nem stimmel,
mint a kerék, árnyak
villanyfényes estén
visszafelé járnak.
Surányi Miklós fotográfus, 1976-ban született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Egyetemen, illetve Marseille-ben folytatta, 2002-ben szerzett diplomát. 2006-ban Pécsi József Öszöndíjas volt. Kiállításai Budapesten kívül Pozsonyban és Kölnben is voltak. Legutóbb Dunaújvárosban, a Stalking – Utópia, A város nyomában című kiállításon mutatkozott be, a Kortárs Művészeti Intézetben.


