A tettes ismeretlen

Világméretű méhpusztulás

Einstein jóslata szerint ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig. Akár túlzott a német tudós, akár nem, az biztos, hogy bajban lennénk e szorgos állatok nélkül. A legújabb elemzések ugyanis azt mutatják, hogy az emberiség élelmiszer-termelésének egyharmada a rovarok beporzó tevékenységétől függ, amihez nagymértékben hozzájárulnak a méhek.

Az utóbbi években Észak-Amerika számos területén drámai méreteket öltött a méhpopuláció pusztulása: egyes jelentések a kolóniák kilencven százalékának kihalásáról beszélnek. Tavaly többek közt Franciaországból, Németországból, Lengyelországból, Tajvanról és hazánkból, Zala megyéből érkeztek hírek arról, hogy a méhek az amerikaihoz hasonló kórtól szenvednek, bár Európában a veszteségek még korántsem olyan katasztrofálisak, mint a tengerentúlon.

Összeomló kolóniák

A kutatók a rendellenességet CCD-nek (Colony Collapse Disorder – kolóniaösszeomlás-zavar) nevezték el. A jelenség tünetei nagyon különösek: a kaptárban és szűk környezetében nem vagy alig találunk elpusztult dolgozókat – valószínűleg a zavar következtében a virágport gyűjtő méhek elveszítik tájékozódási képességüket, nem találnak vissza a kaptárba, és éhen halnak; akárcsak a kasban a mézet fogyasztó méhkirálynő és a herék többsége. A lépek azonban nem üresek: a lárvákat a CCD esetén kevésbé érinti a pusztulás veszélye, bár az érett egyedek csökkenő száma miatt természetesen az utánpótlás is egyre kevesebb lesz.

Szintén abnormális tünet, hogy az elnéptelenedett vagy csak gyéren lakott kaptárat nem foglalják el rögtön idegen méhrajok vagy más, a mézre összegyűlő rovarok, holott ez általában megszokott jelenség – állítja Diana Cox-Foster, a pennsylvaniai egyetem rovartanprofesszora.

A tudósok egyelőre nem találják a pusztulás fő okát, de a vizsgálatok világszerte folynak, különösen az Egyesült Államokban, ahol a legégetőbb a probléma. Egyes kutatók a parazitákat és a rovarirtó szereket, mások a klímaváltozást, a génkezelt növényeket vagy éppen a mobiltelefon-hálózatok átjátszóállomásainak sugárzását okolják a méhkolóniák összeomlásáért.

Ázsiában ellenállóbbak

Cox-Foster és csapata az elhullott méhtetemek vizsgálatakor riasztóan sok idegen gombát, baktériumot és más organizmust talált. Megállapították, hogy a méhek immunrendszere jelentősen legyengült, amiért a méhkolóniák fokozott igénybevétele és rossz életkörülményeik a felelősek. A túlzsúfolt méhészetek nem tudják biztosítani a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot, a beporozandó terménynek kicsi a tápértéke, a vízellátás pedig kevés vagy szennyezett. Fontos tényező a túlzásba vitt permetezés: a különféle rovarölő szerek a méheket sem kímélik.

A legvalószínűbb magyarázat azonban a méhek tömeges pusztulására a különféle atkák és egyéb élősködők egyre gyakoribb és agresszívebb támadása. Ilyen parazita többek közt a varroa destructor, mely a méhek vérével táplálkozik, és méhekre veszélyes vírusokat is terjeszt, például az Ázsiából származó Israel acute paralysis vírust (IAPV), melynek az ázsiai méhek képesek ellenállni, viszont az Európában és Amerikában honos méheknek halálos ellensége.

Bezavarnak a mobilok?

Német kutatók szerint a mobilhálózatok által kifejtett sugárzás megzavarja a méhek „természetes radarját”, ezért teljesen elveszítik tájékozódási képességüket. Ezt az érvelést azonban más tudósok szinte azonnal cáfolták: a méhek fényjelek alapján tájékozódnak a környezetben, tehát kicsi annak a valószínűsége, hogy a telefonok zavarják a méhek látását. Másrészt ha valóban a mobilsugárzás állna a CCD hátterében, akkor már jóval előbb be kellett volna következnie a katasztrófának – Amerikában és Európában egyaránt.

A méhek sebezhetősége és a génkezelt haszonnövények között is van összefüggés, ezt már egy hazai kutatócsoport is vizsgálta. A csoport vezetője, Békési László állatorvos egy napilapnak elmondta: a kísérletben a méhbábokat génmódosított (GMO) kukorica virágporával táplálták. Kiderült, hogy a manipulált virágporral kezelt egyedek testtömege lényegesen kisebb lett kezeletlen társaikénál, és ezek a méhek a betegségekre is jóval fogékonyabbak voltak. Az eredmények alátámasztása érdekében azonban további kísérletekre van szükség.

Szöveg: Mészáros Orsolya