Facebook: az új tévé?

A web2 és a hagyományos média versenye

Átveszik-e a közösségi szájtok a tévé helyét? Obama beiktatásakor milliók követték a facebookos CNN-közvetítéseket, és a Hudsonra leszállt utasszállítóról is sokkal előbb lehetett értesülni a Twitterről, mint a nagy hírcsatornákról. Vajon arról van-e szó, hogy a közösségi web már versenytársa lehet a régi push-médiának is, vagy inkább kiegészíti azt? És mi a helyzet itthon?

Január 15-én, New York-i idő szerint 15.36-kor Janis Krums egy képet küld a Twitterre az iPhone-járól, ezzel a megjegyzéssel: „Egy repülőgép van a Hudsonban. Én a kompon vagyok, ami megy fölszedni az embereket. Elképesztő.” A képen a nagyjából öt perccel azelőtt kényszerleszállást végrehajtott gép látható, a szárnyán és a felfújható mentőalkalmatosságon gyülekező utasokkal. Valóban elképesztő. Ahogyan elképesztő az a sebesség is, amellyel a twitteres közönség körében elterjedt az információ, hosszú percekkel azelőtt, hogy az első tévéstáb egyáltalán a helyszínre ért volna. Innentől már minden ment a maga útján. Egy órán belül már magát Krumsot is meginterjúvolták, és hírszájtok ezrei linkelték be a fotóját, amivel hamarosan elérhetetlenné is tették a Twitpicet, a Twitter fotómegosztó oldalát. Bár azokban a percekben ezen kívül még nagyon sok fotó készült, amelyek közül nem egy fölkerült a Flickr képmegosztóra, mégis Janis Krums mikrotudósítása lett az, amely sokak számára bizonyította: hírmédiumként is van potenciál a közösségi webben.

Egy szobában az elnökkel

Természetesen a citizen journalism, a nem hivatásosok által írt tudósítások világa már régen létezik. Elsőként talán az ostrom alatt álló Bagdadból közvetítő blog kapott nagy médiafigyelmet, és a BBC már csaknem öt éve meg is próbálja becsatornázni ezeket az anyagokat: már a 2004 végi délkelet-ázsiai cunamiról és a 2005-ös londoni metrórobbantásokról is közöltek olvasói képeket, és azóta is folyamatosan várják a videókat, fotókat, beszámolókat. Itthon az Index hírportál volt az, amely teret adott a blogoknak a címlapján, ezzel nagyobb figyelmet juttatva az esetleg először itt megjelenő híreknek. Ezek a példák azonban mind eltérnek a fentitől abban, hogy itt a nagymédia felhasználja a felhasználói hírtartalmat, vagy legalábbis helyet ad neki, míg a fenti esetben – vagy akár a tavaly novemberi mumbai terrortámadásoknál, ahol szintén fontos hírközeg volt a Twitter – a közösségen belül képződött a hír, és ott is fogyasztották. Ez pedig már új jelenség. Mint ahogy az is, hogy a CNN a Facebook közösségi oldallal közösen is közvetítette Barack Obama beiktatását, amelyet tömegek követtek, miközben úgy tárgyalták ki az eseményeket, mintha ugyanabban a szobában lennének.

– A közösségi web már egy ideje nagyon-nagyon erős versenytársa a médiának. Ne feledjük, hogy Obama választási sikerét egyértelműen a közösségi web rendkívül intelligens és tudatos alkalmazásának köszönheti – mondja Rab Árpád Szörény, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) vezető kutatója. – De a célcsoportok, a fogyasztók mások. Kimutatható, hogy akik az internetet használják elsődleges információforrásnak, azok nem bíznak a tömegmédiában, akik pedig mondjuk a tévét, azok nem bíznak az internetben. A magyar társadalomra fokozottan igaz ez a kettészakadás, a digitális kultúra mentén határozott éles elválás látható – tette hozzá.

A dél-kaliforniai egyetem és a Ketchum pr-cég január végén publikált, a 18 évesnél idősebb amerikai internethasználók körében végzett felmérése szerint a televízió és a napilapok nem vagy csak lassan veszítenek népszerűségükből (a válaszadók 60–65 százaléka tájékozódik ezekből), nagyon gyorsan nő azonban azok száma, akik közösségi portálokat használnak (2006 óta 17-ről 26 százalékra) vagy blogokat olvasnak (az ő számuk 13-ról 24 százalékra nőtt). A Universal McCann tavalyi felmérése szerint a hazai internetezők ennél sokkal aktívabbak a közösségi szájtokon: csaknem 80 százalékuk regisztrált már legalább egy helyen, és ezzel a felmérésbe bevont 29 országból csak a Fülöp-szigetek előz meg minket.

Már választottunk?

Kérdés, hogy hosszabb távon vajon inkább kiegészíti-e a közösségi web a hagyományos hírforrásokat, vagy különálló, alternatív tájékozódási forrás lesz?

– Az emberek egy része számára már egyértelműen eldőlt, hogy melyik formát részesíti előnyben – mondja Rab Árpád Szörény. – A közösségi web gyorsabb, többhangúbb, interaktív, ámde szűretlen dolog. Sokkal erősebb, és sokkal jobban megfelel az információs társadalom polgárainak. Az is igaz, hogy a közösségi webet használók sokkal kevesebb forrást használnak, mint gondolják magukról, de összességükben ezek akkor is sokkal színesebbek, mint az irányított televízió.

Az ITTK munkatársa szerint persze sokféle hatás érvényesül az ilyen jellegű hírfogyasztásban (a hírsznobizmus, az összeesküvés-elméletek könnyebb terjedése, a gyorsaság előnyben részesítése az információkezelés mélységével szemben, azaz hogy értékesebb a gyors, felszínes híradás, mint a lassú, de mélyebb elemzés stb.), de szerinte a győztes egyértelműen a közösségi web.

A kétféle nyilvánosság mostani, párhuzamos egymás mellett élése természetesen számos kérdést felvet. Jó példa lehet erre a február 8-án hajnalban történt tragédia: Marian Cosma kézilabdázó meggyilkolásának médiakezelése. Itt ugyanis az a felemás helyzet állt elő, hogy a támadók (vélt) cigány származása jóval azelőtt téma volt a közösségi weben (és az innen kvázi kinövő, kis csoportokat kiszolgáló honlapokon), hogy a nagymédia foglalkozott volna vele. Abba nem szeretnénk itt belemenni, hogy ez mennyiben releváns információ, de az fontos, hogy a közösségi weben megjelent, a tömegmédia pedig sokáig nem tudott a helyzettel mit kezdeni: közöljék-e, ha már úgyis mindenki erről beszél, vagy ne, és ezzel engedjék át másoknak az erről való beszédet? („Amikor a Reakciótól a Népszabadság Online-on át az iWiW-ig minden, nem éppen a protofasiszta törzsközönségről ismert oldal fórumában arról van szó, hogy várjuk pogácsával a szerb szabadcsapatokat a zöldhatáron, akkor nem lehet otthagyni a témát az egybites, szájról szájra terjedő gondolatoknak és szélsőradikális médiumoknak” – írta az Antagon újságíróblog szerzője.) De számos egyéb példa is van arra, hogy blogokban (a fórumokban pedig még inkább) olyan információk jelennek meg, amelyek a nagymédiában ilyen-olyan okok miatt nem. És arra is egyre több példa van, hogy előbb jelennek meg itt információk, mint a tömegmédiában.

Sokszereplős – kiszámíthatatlanabb

Hammer Ferenc szociológus, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének adjunktusa szerint azzal, hogy a kommunikációs csatornák száma megsokszorozódott, illetve új típusaik jelentek meg, a nyilvánosság sokkal összetettebb lett. A korábban könnyebben azonosítható csomópontokat is nehezebb felismerni, a közbeszéd média általi tematizálása pedig sokszereplőssé, ezzel sokkal véletlenszerűbbé, kiszámíthatatlanabbá vált.

– A webkettes nyilvánossággal való foglalkozás most leginkább valamiféle káoszmenedzsmentként írható le. Aki politikai, üzleti vagy marketingkommunikációval foglalkozik és megpróbál a maga számára ezen a terepen figyelmet generálni, jól tudja ezt: vagy összejön, vagy nem, és ha igen, akkor se mindig lehet tudni, hogy mitől – mondja Hammer.

Mi következhet ebből a helyzetből? Vajon a nagymédia előbb-utóbb kénytelen lesz valamilyen formában nyitni ebben az irányban, ha nem akar lassúnak, megbízhatatlannak vagy akár csak túlzottan szemérmesnek tűnni? Vagy még jobban stabilizálódni fog a most fennálló párhuzamos nyilvánosság? És ha a nagymédia nyit, milyen módon tudja ezt megtenni?

Rab Árpád Szörény szerint a közösségi web hosszú távon nem kiegészíteni fogja a tömegmédiát, hanem teljesen átformálja, sőt legyűri. Ez a folyamat már most zajlik: a blogok, a videomegosztások, a közösségi tudás a szűrt tudás ellenében mind erre példa:

– A kettő közötti átjárást maguk a tömegmédiában dolgozó szakemberek biztosítják, akik a netről informálódnak, de a tévé sajátosságaival és módjaival dolgoznak. Őnáluk Magyarországon az elmúlt másfél évben mutatható ki stílusváltás, az addigi „internet réme”-kommunikáció sokkal szofisztikáltabb lett – mondja. – A nagymédia már vállalja, forrásként használja a közösségi webet – teszi hozzá a kutató –, sőt saját forrásait is ilyenné akarja formálni. Például az RTL Klub minden híradója végén reklámozza a weblapját, a most átállókat szocializálják előre. A digitális műsorszórás ezt a folyamatot fogja erősíteni a későbbi konvergenciákkal együtt.

Hammer Ferenc is jelképesnek gondolja, hogy az RTL-es híradók végén az online-ra próbálják terelni a nézőket.

– Az, hogy kisebb-nagyobb vehemenciával mindenki az internet felé tart, lassan azt jelenti, hogy a hagyományos médiáról egyre kevésbé beszélhetünk – teszi hozzá. – Ugyanakkor az is kimutatható, hogy az online média nagyon is figyel az offline forrásokra.

– Arra viszont, hogy pontosan mi történik a közösségi weben, egyre nehezebb általános választ adni – mondja Hammer Ferenc. – Le lehet írni, hogyan működnek például a rajongói klubok vagy a politikai fórumok, de átfogó igazságokat nem nagyon tudunk kimondani. A régi, nagy médiaelméleteket nem tudjuk ráhúzni ezekre a jelenségekre, új elméletekre van szükség. Ilyenek azonban egyelőre nincsenek.

Szöveg: Kenyeres István Sándor
Fotók: Stockxpert