¡Viva cuba libre!

Sajtó, internet, blog Kubában

Cuba libre. Egy blog naplója címen húsvétkor jelent meg egy könyv. A Rizzoli Kiadó adta ki Olaszországban, és egyelőre csak olasz nyelven olvasható. Írója az egyik leghíresebb postoló, a kubai Yoani Sánchez, akinek blogját ma már 17 nyelvre - köztük magyarra - fordítják folyamatosan.

A 33 éves Yoani mára szimbólummá vált, a külföld olvasóinak mindenképpen: a kubai szólásszabadság jelképe lett. Kuba a nemzetközi 173-as sajtószabadság-lista 169. helyén kullog, mert erős a cenzúra, szigorúak a korlátok, rossz a szabályozás, az infrastruktúra pedig drága, hozzáférhetetlen és fejletlen. Legutóbbi akciója is nemzetközi sajtóérdeklődést váltott ki. A Hírsarok 2009. április 2-án arról számolt be, hogy „provokációval vádolják Yoani Sánchez bloggert a kubai hatóságok, mert a nő a szólásszabadság fontosságáról beszélt, és Fidel Castro volt elnök híres beszédét parodizálta egy művészeti fesztiválon Havannában."

2008 decemberétől kísérem figyelemmel a Generacion Y című blogot, Yoani Sánchez blogját (www.desdecuba.com/generaciony, magyarul: www.desdecuba.com/generaciony_hu). Azóta, hogy Havannában találkoztam Yoanival és társaival, akik a sajtó- és véleményszabadságért küzdenek a lehetőségeikhez mérten, és sokszor azokon túl is. Az ottani helyzetet tapasztalva, megismerve, elismeréssel gondolok azokra a kubaiakra: újságírókra, bloggerekre, volt politikai foglyokra, a még börtönben ülők családtagjaira, akikkel találkoztam, beszélgettem utazásom során, és akik - vállalva a kockázatot - írnak, kapcsolatokat, közösségeket építenek, tájékoztatnak, tudósítanak az ottani valós helyzetről. Amely nemcsak a rumbáról és a mojitóról szól.

A kubai média

Hivatalosan négy hírújság, egy üzleti napilap, egy üzleti havilap és egy fiataloknak szóló magazin kapható. A cikkeket előzetesen cenzúrázzák. Jó esetben visszadobják javításra vagy egyszerűen nem jelentetik meg őket, rossz esetben magát az újságírót küldik el úgy, hogy többé hivatalosan nem dolgozhat a médiában. Ha szerencséje van, csak a médiában nem.

A szigetországban több mint 150 független újságíró nyilvánul meg különböző csatornákon keresztül. Korábban sokuk állami újságnak írt, így Amarilis Cortina Rey és férje, Jose Antonio Fornaris is. A férfi egy helyi, független újságírókat tömörítő egyesület, az Asociacion Pro Libertad de Prensa (Association for Free Press, APLP) elnöke. A szervezetet 2005-ben hozták létre, akkor kérték bejegyzését. Azóta a hivataltól sem elfogadó, sem tiltó végzést nem kaptak. Mindketten a Cuba Verdad független hírügynökség munkatársai. A férj írásait publikálja a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Fronti

Mobilkommunikáció

Matanzas tartomány egy kis falujában találkoztunk azzal a 23 éves joghallgató lánnyal, akinek egyik közeli hozzátartozója, egy helyi politikai mozgalom alapítója a Fekete Tavasz egyik áldozata lett. 2003 márciusában az e néven emlegetett kormányakció során zártak börtönbe 74, ellenzékinek mondott értelmiségit, akik közül 26 újságíróként dolgozott, és egyebek mellett olyan tabutémákról írtak, mint a kubai rasszizmus vagy a Varela-terv, amely demokratikus nyitást követelt a diktatúrától. A vád ellenük és az összes, akkoriban letartóztatott ellen az volt, hogy az Egyesült Államok „zsoldosai" és aláássák Kuba függetlenségét. A kubai nép által „választott" és a köztársaság alkotmányában szentesített politikai, gazdasági és társadalmi rend megdöntésére irányuló cselekedeteket követtek el. Mindezt egy külföldi hatalom utasítására és finanszírozásával tették - így a vád. Egyikőjüket sem a vélemény- és szólásszabadság gyakorlásáért vagy védelméért állították bíróság elé, illetve ítélték el. A tanárként dolgozó férfit 25 évre ítélték. A felesége és a lánya szeme láttára vitték el egy tavaszi napon, amikor hazafelé tartott. A család csak kéthavonta tudja őt látogatni. A férfi sokat ír a börtönben, írásait lányának adja, aki rendszeresen publikál a börtönéletről, a politikai foglyok helyzetéről. Cikkeit egy olyan kubai újságíró közreműködésével tudja megjelentetni, aki az Egyesült Államokban él, és a Nueva Prensa Cubana ügynökségnek dolgozik.

A megírt cikket mobiltelefonon olvassa be. Ehhez meg kell találnia a megfelelő helyet, ahol biztonságban érezheti magát, és még térerő is van. Ez nem könnyű feladat. Kevés mobiltelefon van az országban. 2007-ben 198 300 mobilhasználót, tulajdonost számláltak (Kuba összlakossága hivatalosan 11 millió fő). Ez a szám nagy valószínűséggel emelkedni fog, mivel 2008 márciusától az egyszerű kubai állampolgárok számára is lehetőség nyílt a mobiltelefonok vásárlására, használatára. Érdekes, szomorú adat a mobiltelefonok kapcsán: egy előfizetés 110 konvertibilis pesóba (CUC) kerül, ez 2640 kubai pesónak felel meg. Tudni kell, hogy Kubában kétféle pénzt használnak. A helyiek csak kubai pesót, a külföldiek konvertibilis pesót használhatnak hivatalosan. Ez utóbbi huszonnégyszer ér többet a helyi pesónál. A 2008. december eleji árfolyam szerint 1 CUC 1,1 eurót ér. A boltok is e szerint vannak felosztva valutás és helyi egységekre.

A legolcsóbb mobiltelefon 60 CUC-ért kapható, ami 1440 helyi pesó. Az ottani átlagfizetés 400 kubai, azaz 17 konvertibilis pesónak (kb. 5000 forintnak) felel meg. Egy telefonvásárlás költsége körülbelül tízhavi átlagbérből jön ki, és akkor még beszélgetés nem is volt. 2008 decemberétől a kormány bejelentette, hogy olcsóbban lehet mobilozni, mint korábban, de még így is nagyon sokba kerülnek a beszélgetések, ezért főleg sms-ezésre használják a készülékeket. Akiknek lenne pénzük telefont fenntartani, azoknak is a legtöbb helyen - főleg vidéken - a rossz térerő miatt problémát okozna a használata.

Internet

Kubában az otthonok többségében nincs internet-hozzáférés sem. Ennek oka egyrészt az állami tiltás, korlátozás, másrészt a kiépületlen, gyenge hálózati infrastruktúra. Internetezési lehetőség csak a nemzetközi turistahotelekben van, ahol egyórányi internetezés egy kubai átlagfizetés harmadába kerül, és ha egy kubait rajtakapnak, hogy ilyen helyen netezik, akár ötévnyi börtönbüntetést is kaphat. Van néhány postahivatal, a helyi telefonszolgáltató (ETECSA) üzletei, illetve kevés internetkávézó, de ezek sem olcsók. Órákig kell sorban állni a bejutásért. A megfigyeléséről biztos lehet az, aki betéved, és korlátozva vannak a letölthető oldalak is. A feketepiacon kelendő termék az internet elérését segítő bármilyen lehetőség: jelszó, kártya stb.

A helyzet vidéken még rosszabb - mondják, és ezt tapasztaltuk mi is. A luxusnyaralóhelynek számító Varaderóban, ahol a hosszan elhúzódó, gyönyörű, homokos tengerparton egymás mellett virítanak a sokcsillagos turistahotelek, internetkeresési projektünk kicsit hosszúra nyúlt: négy hotelben és két internetkávézónak nevezett helyen kerestünk csatlakozási lehetőséget. Elvileg mindenhol volt, de akkor éppen valamiért nem működött. Dühünk félelemmel párosult, mert lázas internetkeresésünkkel felhívtuk magunkra a helyiek figyelmét, és mivel gyanúba keveredtünk - netán valami államellenes tevékenységre készülünk? -, hamar tiltólistára tettek minket az összes helyen. Átéreztük az örökké megfigyelés alatt álló kubai „kollégáink" helyzetét. Szerencsére félelmünk nem igazolódott be, és a hetedik helyen, a helyi telefontársaság üzletében ráakadtunk egy működő hálózatra. Az internetért sorba kellett állni, és csak külföldieket láttunk az üzletben, ami nem véletlen: kubaiak nem vehetik ott igénybe ezt a szolgáltatást. Az akkor elküldött leveleinket, a megnézett weboldalakat feltehetően nem csak mi olvastuk ott és akkor.

Egy 2008-as adat szerint Kubában 3664 géphelyről lehet csatlakozni a világhálóra. A 2007-es évben 1,31 millió használót számláltak meg, beleértve a rendszeres és az alkalmi látogatókat is, akik maximum 94 Mbp-s átviteli sebességgel tudnak szörfölni a neten. A Reuters szerint csupán a lakosság két százaléka tud élni az internet nyújtotta lehetőségekkel. Ez Latin-Amerikában a legrosszabb arány. Az állami kommunikáció a jelenlegi, jónak nem mondható internetes helyzetet, a számonkéréseket, a támadásokat a kábelek hiányával magyarázza, és a Megállapodásra hivatkozik. Egy 2006-os megállapodás szerint ugyanis internetes kábelhálózatot építenek ki a tenger alatt Venezuela és Kuba között (ez 1500 kilométeres távolságot jelent). Így 2010-re gyorsabb, korszerűbb és olcsóbb lesz a szélessávú internet. Eljuthat bárki otthonába és az oktatási intézményekbe is - így a kormány ígérete, a kubaiaknak meg ott a remény, hogy valóban így is lesz. A nehézkes, rizikós, drága hobbi mégis népszerű, s egyre népszerűbb.

Blogok és bloggerek

2007-ben 152 kubai bloggert számlált a Nation Master erre vonatkozó statisztikai felmérése, de a nehéz körülmények, a tiltás ellenére a szigetországban is egyre népszerűbb az internetes naplóírás. Az oldalakat inkább külföldön olvassák, a helyiek a korábban már említett technikai nehézségek és állami korlátok miatt nehezen követhetik ezeket. Mégis a világ egyik leghíresebb, legelismertebb bloggere a már említett Yoani Sánchez, aki 2008-ban szerepelt a Time magazin által megválasztott, „A világ 100 legbefolyásosabb embere" című listán, „digitális újságírás" kategóriában pedig megkapta az El País című spanyol napilap által alapított tekintélyes Ortega y Gasset-díjat. A spanyolországi díjátadóra nem mehetett el, mert nem kapott kiutazási engedélyt. A repülőgép indulása előtt három órával közölték vele a végleges döntést. A Bitacoras.com legjobb blogjának járó díjat is ő kapta 2008-ban. Blogja az idén a Time magazin által kiválasztott 25 legjobb blog egyike volt. Havonta négymillióan látogatják naplóját világszerte. Érdeklődő honfitársai a leginkább CD-n, pendrive-on vagy e-mailben tudják elolvasni az aktuális postot.

Egy szálloda halljában találkoztunk Yoanival és szintén újságíró, blogger férjével, Reinaldo Escobarral (www.desdecuba.com/reinaldoescobar). Ismervén a helyiek nehézkes internet-hozzáférését, mi turistaként könnyen és számunkra nem túl drágán megvásároltunk kétórányi internetkártyát, és a saját laptopunkat beizzítva, a saját hozzáférésünket átadva lehetőséget kínáltunk Yoaninak a szörfölésre. Amíg a blogger feltöltötte aktuális bejegyzését és elküldte az előző este befejezett könyvének kéziratát, amelyet így lapzártáig el tudott juttatni az olaszországi kiadónak (ez a könyv jelent meg húsvétkor, de a könyvbemutatóra nem tudott elmenni, mert a hatóságok ezúttal sem engedték ki az országból), addig férjével társalogtunk. Reinaldo elmondta, hogy a hét végén Pinal del Rióba készültek volna egy bloggertalálkozóra, de a hatóságok megtiltották, hogy kitegyék a lábukat Havannából. Érdeklődtünk: félnek-e, hogyan védekeznek a veszély ellen, amely folyamatosan leselkedik rájuk, mint akik rendszeresen megszegik a törvényeket, merészen írnak a hatalomról, mi több, a világba kürtölve kritizálják azt. A férfi mosolyogva azt mondta, hogy a félelem a legnagyobb veszély. Ők óvatosak ugyan, de már nem félnek, jönnek-mennek, írnak, olvasnak, találkoznak társaikkal. Yoani - kreativitását kihasználva - kalandosan, például magát turistának álcázva surran be a hotelekbe feltölteni az aznapi naplóbejegyzését, amelyet korábban otthon ír meg. Blogja és több kubai bloggertársának naplója is egy német szerverről működtetett, általa létrehozott internetes portálon (www.descuba.com) keresztül érhető el. Nemcsak ezen a szerveren keresztül írják a blogokat, olvastam például blogspot.com-os bejegyzést is. Bármilyen szerverről is megy az oldal, rendszeresen előfordul, hogy „központilag" blokkolják azt, így fél napig, egy napig nem lehet hozzáférni. Yoani és több társa oldala a szigetországból egyáltalán nem olvasható, mert a cenzúra letiltja az oldalt. Kubában az „államellenes" szavak, kifejezések beütésekor automatikusan blokkolódnak az oldalak. Így „segít" az állam abban is, hogy mit lehet és mit nem lehet olvasnia egy kubai állampolgárnak.

Mindezek ellenére a bloggerélet aktív és egyre aktívabb. Van blogger, aki csak fotókkal tölti fel blogját, így illusztrálva a mindennapokat (www.havanascity.blogspot.com), van, aki a kultúráról, filmekről ír (www.munequitosrusos.blogspot.com), de a blogok többsége a mindennapi történéseken keresztül a kubai hétköznapokba, a „mindennapi vajúdásba" kalauzolja az olvasókat. Humorosan, cinikusan, ironikusan, szomorúan, hol reménytelenül, hol reményekkel telve. Rendszeres olvasásukkal nagyon pontos képet kaphatunk Kubáról, a napi politikai, társadalmi és kulturális eseményekről, a változásokról, az egy helyben toporgásról, a rendszert kritizáló hangnemben. Igaz, egy olyan bloggert is számon tart a nemzetközi figyelőközönség, aki a rendszer mellett teszi le voksát és a lázadókat kritizálja (www.luisexto.blogia.com). A www.elboomeran.com oldalon található egy ajánló, ahol további blogok találhatók.

Az online naplóírásban rejlő lehetőségeket felismerve a descuba.com és a Convivencia munkatársai „Egy virtuális Sziget" címmel bloggerversenyt hirdettek. A verseny 2009 augusztusáig tart, és csak Kubából blogolók vehetnek részt benne. Márciusig lehetett jelentkezni, most a szavazás szakaszában járunk. Ezzel is szeretnék növelni az internetes naplóírók számát, és igyekeznek bátorságot, motivációt nyújtani a már íróknak.

Több internetes naplót önkéntesek, lelkes külföldi rajongók párhuzamosan fordítanak főleg angol nyelvre, de van olyan is, amely franciául vagy portugálul is olvasható (www.retazosen.wordpress.com, www.desdecuba.com/reinaldoescobar_en, www.octavocercoen.blogspot.com, www.desdecuba.com/sin_evasion_en).

„Kubát a tenger és a cenzúra öleli körül, ám az ellenőrzött információk pajzsán az internet és a blogok ütöttek már néhány repedést. Az alternatív blogoszféra növekszik, és egyre több kubaihoz jut el. Kevesen vagyunk még bloggerek, de oldalainkon már ébredezik a kubai polgár véleménynyilvánítása. A hatalom a technika ezen új vívmányait »zabolátlan vadló«-nak tartja, amelyet be kell törni; de mi független bloggerek azt akarjuk, hogy szabadon vágtázhasson. Oldalaink terjesztése útjába még megannyi akadály tornyosul, de a pendriveoknak, CD-knek és más adattárolóknak hála írásaink kézről kézre járnak a Sziget egész területén. Az internet olyan nyilvános fórum, ahol mi kubaiak is megnyilvánulhatunk. Az igazi sziget lassan egy demokratikusabb virtuális szigetté válik. Sajnos a szabad vélemény szellője még alig lengi be szigorúan ellenőrzött valós világunkat. Ne várjunk arra, hogy a kormány engedélyezze az internethez való hozzáférésünket. Itt az idő, hogy átugorjunk az ellenőrzés falán." (Generation Y, 2009. április 2.)

Szöveg: T. Makai Judit