Válságban mentőöv a távmunka

Pár évvel ezelőtt még érthetetlen nyugati hóbortnak tűnt a távmunka. A munkaadókat nem érdekelték az előnyök, a bizonyítottan elérhető költségcsökkentés és hatékonyságnövelés, mert tartotta magát az elképzelés, hogy a munkát a munkahelyen végzi az ember. Aki otthon akar maradni, pláne kávézókból dolgozna, az egy gyanús fráter, egy közveszélyes munkakerülő. Aztán tavaly ősszel már egyre jobban éreztette hatását a válság Magyarországon is, megszűnt több tízezer munkahely, és a foglalkoztatottak sem érezhetik magukat biztonságban: senki sem tudja, milyen mély a nyúl ürege, és mennyi áldozatot követel majd a hanyatlás, mielőtt újra megindulhatna a növekedés.

Az ilyen helyzetekben a vállalatok kapkodva keresnek megoldásokat, főleg azért, mert nincs sok tapasztalatuk: az utolsó nagy világválság lassan száz éve volt, és az akkori válaszok nem érvényesek a 21. század elején. Egy biztos: a bevétel visszaesését költségcsökkentéssel kell kompenzálni, ha azonban nem jól választják meg az eszközöket, azok további bevételkiesést hozhatnak. A legjobb persze egy olyan módszer lenne, ami egyszerre javítja a teljesítményt és csökkenti a kiadásokat, és egyre többen látják be, hogy a távmunka ilyesmi lehet.

Mindegy, hol a kolléga

Az újfajta foglalkoztatás széles körben elterjedését két körülmény tette lehetővé: az első, hogy a nyugati világ a mezőgazdasági és ipari termelésről átállt egy szolgáltató jellegű szerepre: a megtermelt GDP hatvan százaléka már ebből a szektorból származik, és egy irodai munkát könnyebb a távolból végezni, mint az esztergagép kezelését vagy az aratást. A másik fontos feltétel az informatika elterjedése volt. Manapság már irodákon belül is előfordul, hogy a kollégák csevegőprogramokon, e-maileken keresztül tartják egymással a kapcsolatot, a fizikai közelség jelentősége megszűnt. A szoftvereknek, hardvereknek hála rengeteg munkakörben indifferenssé vált, hogy azt valójában hol végzik. Munkatársunk ülhet velünk szemben, otthon, egy szomszédos városban vagy kontinensen, a feladatot ugyanolyan könnyedén lehet közösen elvégezni.

A tapasztalatok mindenesetre jók: a Washington Post cikke szerint a legtöbb munka elvégzéséhez manapság elég egy mobiltelefon és egy számítógép, felesleges bejárni az irodákba, éppen ezért az Egyesült Államokban az utóbbi években egyre több a digitális nomádként távmunkában alkalmazott munkaerő. Az óceán túlpartján főleg az informatikusként dolgozó fiatalok választják előszeretettel ezt a lehetőséget, elsősorban a kötetlen munkaidő miatt: mindenki más ritmus szerint éli mindennapjait, éppen ezért a nyolctól ötig tartó munkaidő sokaknak nem teszi lehetővé a hatékony munkavégzést. Az irodától távoli, szabadabb munkában viszont csak az elvégzett feladatok mennyisége és minősége a döntő, nem a munkára fordított idő pontos behatárolása. Ugyanakkor a lap beszámol a kiégés veszélyéről is: a munkatársaktól távol dolgozók hamar elhasználódhatnak, hiszen a magányosan töltött napok az élettől is elveszik a dolgozó kedvét.

Nem mindenki alkalmas a távmunkára

Vannak más kockázatok is: mivel a munkavállaló maga osztja be idejét, könnyen előfordulhat, hogy a nomád minden szabad percét munkával tölti. Megtalálja a szabad perceket az étkezésre, a barátokkal való kapcsolattartásra, de könnyen előfordulhat, hogy reggel, a kávé fogyasztása mellett már a munkaügyeket intézi, ahogy az is, hogy az esti tévézés mellett is a laptopját üti. Ha nem képes a távmunkás letenni feladatait, akkor könnyen túlterhelheti magát, munkamániássá válhat és emberi kapcsolatai is kárát láthatják az alternatív beosztásnak.

Komoly a távmunkát biztosító cégeknél a vezetők felelőssége is: nem mindenki alkalmas arra, hogy kemény kontroll nélkül dolgozzon, jól kell kiválasztani azon dolgozók körét, akiknek engedélyezik az otthoni munkát. Ez viszont természetesen konfliktust szül: akik az irodában maradnak, úgy érzik majd, hogy a távmunkásnak kevesebb a dolga, hogy kedvezményeket kap, miközben nekik a hagyományos munkarendhez kell igazodniuk. A megfelelő kommunikáció főnök és beosztottja közt tehát elkerülhetetlen, ahogy az is, hogy a vezető adott esetben megvédje a távolról dolgozó munkaerőt.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szerint azonban az új munkavégzés szinte csak előnyökkel jár. A Távmunka Tanács egyik vezetője, dr. Bihari Pál szerint ha a résztvevők betartanak néhány alapvető előírást, mindenki nyer a digitális nomádsággal.

A minisztérium szerint jelentős bővülés tapasztalható a hazai távfoglalkoztatásban: 2002-ben még csak minden ötvenedik, mostanra minden huszadik ember az irodán kívülről végzi el feladatait, és a válság nyomán kibontakozó költségcsökkentési hullámnak köszönhetően valószínűleg tovább nőtt a részarány. Kevés érv szól ugyanis az alternatív munkarend ellen: jobban kihasználhatóvá válnak a dolgozó egyéni képességei, az egyszerű feladatok elvégzése helyett projektjellegű munkák kerülnek az előtérbe. Mindennek hatására megnő a dolgozó felelőssége a saját feladataival kapcsolatban, így jobban odafigyel, pontosabban dolgozik. A minisztérium mindenesetre itt nem áll meg: a szakértők szerint nemcsak a versenyképesség növeléséhez van szükség a távmunka bevezetésére, de a globális piacon egyenesen hátrányba kerül az, aki nem él ezekkel a lehetőségekkel.

A távmunka olcsóbb, kreatívabb

A legfontosabb a mai gazdasági környezetben a költségek drasztikus csökkenése lehet. Bihari szerint a távmunkában foglalkoztatott munkavállalónak nem kell irodahelyet és parkolót bérelniük, nem kell megtéríteniük az utazási költségeit, kis túlzással tehát a bérköltségeken kívül minden egyéb kiadást meg lehet spórolni. Arról nem is beszélve, hogy a munkába járásra fordított időt is a feladatok elvégzésére lehet fordítani, megfelelő szervezéssel tehát a hatékonyság nő, a költségek csökkennek. Mindez válságban igazi Szent Grál lehet: a neonomád munkavégzéssel foglalkozó Centrecom szerint könnyebben éli túl a nehéz hónapokat, éveket az a cég, amelyik hangsúlyosabb szerepet szán a távmunkának. A vállalat vezetője, Christopher Plockelman optimista, szerinte a neonomád munkarend bevezetésével nemcsak a leépítések úszhatók meg, de a termelékenység növelésével még a bevétel növekedése sem elképzelhetetlen ebben a helyzetben.

Mindenesetre aki már próbálta, tudja, miért jobb távolról dolgozni. Egyrészt megszüntethető a munkahely monotonitása: lehet dolgozni otthonról, direkt ilyen feladatokra kialakított kávézókból, éttermekből, belvárosi parkokból, de akár a tengerpartról is. Legjobb persze, ha ezeket váltogatva, aznapi munkahelyét ad hoc módon választja ki a dolgozó, így környezete is tudja inspirálni a munkavégzésben. Sokat segíthetnek a digitális nomád körül zajló események is: ha nem egy statikus iroda, hanem egy nyüzsgő tömeg veszi körül, az felszabadíthatja a kreatív energiákat, könnyebben jöhetnek az ötletek, ami bizonyos munkakörökben óriási előny.

Sokat javulhat a hatékonyság is: akadnak, akik inkább a nap első felében, mások az estéhez közeledve válnak aktívvá, és olyan is van, aki kétórás menetekben képes hatékonyan dolgozni, órás szünetekkel, nagyobb kora délutáni sziesztával. A távmunkás többnyire maga osztja be a munkaidejét, ezért úgy tudja ledolgozni nyolcórás munkanapját, hogy folyamatosan hatékony.

Ennek azért van óriási jelentősége, mert minden olyan felmérés, ami az aktív munkavégzéssel töltött időt próbálta eddig felmérni, gyászos eredménnyel zárult. Magyarországon például a munkahelyen eltöltött idő 45 százaléka veszik kárba, míg nemzetközi szinten ez az arány 41 százalékos. Nem velünk van a baj, a hagyományos munkabeosztásban megvalósíthatatlan a száz százalékban ledolgozott munkaidő. Szakértők szerint a 85 százalékos arány már ideális lenne, ám ezt sem sikerült elérni még az olyan, fejlett munkaszervezési előírásokkal bíró országokban sem, mint Japán vagy Dél-Korea.

Haszontalan üresjáratok az irodában

A felmérések szerint napi 1-2 óra megy el a magánlevelezésre, internetezésre, a kávéautomatát rendszerint négyszer keressük fel naponta, ami beszélgetéssel kombinálva egy újabb kiesett órát jelenthet. Az ebédidőt mindenki maximálisan kihasználja, ami után újabb húsz perc megy el a visszazökkenésre. Ráadásul a munka befejezése előtt félórával a legtöbben már csak arra gondolunk, hogy miként tudnánk kibekkelni a hátra lévő időt. Szabad munkaidő mellett viszont jobban odafigyel az alkalmazott arra, hogy a nyolcórányi munkának dedikált idő valóban munkával teljen, főleg, mert feladatok elvégzését és nem a munkaidő kitöltését várja tőle. Lehetséges, hogy napközben találkozik barátaival, hosszú ebédet tart vagy kiül egy parkba, és így reggel nyolctól este nyolcig húzza a munkát, de a sok pihenő miatt végül kevésbé lesz fáradt, és a nyolc órára vetített munkavégzésre fordított idő is közelíthet az ideálisnak mondott 85 százalékhoz.

Jelen helyzetben azonban nem is biztos, hogy a konkrét hatékonyságnövelés, inkább a költségcsökkentés lehet a legizgalmasabb a munkaadók szempontjából. Egy a közelmúltban elvégzett vizsgálat szerint a britek 32 milliárd fontot, 9 ezer milliárd forintot, a teljes magyar GDP harmadát meg tudnák spórolni évente, ha a társadalom egyik napról a másikra átállna a távmunkára. A kalkuláció főleg az utazásra és irodákra fordított összeg kihúzásával számol, és természetesen nem veszi figyelembe, hogy a csökkenő kiadás milyen hatással lenne a gazdaság egyéb területeire, de jól mutatja ez a szám, hogy milyen sok megy el pusztán a munka feltételeinek biztosítására. Olyan feltételekre, amelyekre manapság már a távmunka miatt az esetek többségében valójában nincs is szükség.

Hogy a munkavállalók milyen terhesnek érzik a folyamatos ingázást, azt mutatja, hogy a válaszadók 16 százaléka még egy 6900 fontos, kétmillió forintos fizetéscsökkentést is elfogadhatónak tartana, ha cserébe maga oszthatná be a munkaidejét és a munkavégzés helyét. A céges autót 42 százalékuk adná le boldogan az új státusért cserébe. A munkavállalók negyede mondana le pozíciójáról vagy előmeneteli lehetőségéről, ha többé nem kéne látnia kollégái arcát.

A YouGov vizsgálata ráadásul azt is kimutatta, hogy igazán nem igényel nagy beruházást az otthoni munka bevezetése. A technológia ugyanis már lehetővé teszi a munkahelyen megszokott eszközök otthoni biztosítását, méghozzá meglehetősen kedvező áron. Ott van például a VPN, a Virtual Private Network, aminek hála, látszólag közvetlen kapcsolat jön létre az iroda és az otthonról dolgozó munkaerő között. Csak látszólag közvetlen ez a kapcsolat, mert valójában a hagyományos útvonalon halad végig az adat, de a titkosítási protokollnak hála, mindkét fél biztos lehet abban, hogy nem jutnak illetéktelen kezekbe az információk.

 

Alkalmazások segítik a távmunkát

Egyes cégek azonban kínálnak ennél komplexebb megoldást is: már létezik például az önmagát felépítő rendszer. A felhasználónak csak annyi a dolga, hogy rádugja az eszközt az otthoni gépére, és az elvégez minden munkát helyette: letölti és telepíti az irodában található programcsomagokat, és a benti rendszer részévé teszi az otthoni gépet, így a munka tényleg úgy végezhető, mintha a munkahelyen a rendszergazda alakította volna ki a környezetet.

A Cisco tevékenységének jelentős része a távmunka megszervezéséről szól, ennek megfelelően a vállalat igyekszik élen járni az új módszer elterjesztésében. Komplett videokonferencia-rendszert épített fel, aminek részei a világ különböző pontjain ugyanolyan méretben és berendezéssel felépített szobák. Ezekben három nagy felbontású tévé és három nagy felbontású kamera található: a résztvevők a kijelzőkkel szemben ülnek, és mivel a világ másik feléről bejelentkező beszélgetőpartnerek is hasonló környezetben foglalnak helyet, a résztvevők úgy érezhetik, mintha valójában csak egy lépés választaná el őket egymástól. A rendszer mindenesetre működni látszik, mert a Ciscónál a beosztás tökéletesen helyfüggetlen: már középvezetői szinten is elképzelhető több ezer kilométer főnök és beosztottjai között, az alkalmazottak javarészt otthonról dolgoznak, az irodába csak akkor járnak be, amikor az okvetlenül indokolt.

Szöveg: Magyarósi Csaba