Készen áll a digitális műsorszórásra

Sony KDL-40Z5500 tévéteszt

A modern idők tévéjének korábban soha nem tapasztalt kihívásokkal kell megküzdenie. Ma már nem elég, ha színes képek áramlanak a villogó dobozból, elengedhetetlen a HD felbontás, a tökéletest közelítő kép- és hangminőség, a sokoldalú csatlakoztatási lehetőségek, az egyszerű kezelhetőség, a digitális adások problémamentes vétele és nem utolsósorban a pofás külső. Olyan tévét kerestünk, amely részben vagy akár teljesen megfelelhet ezeknek a kritériumoknak. Így esett a választásunk a Sony KDL-40Z5500-ra.

A hagyományos katódsugárcsöves, illetve a lapos képernyős tévék jó része önmagában nem alkalmas a digitális földi jelek vételére. A digitális adások fogadásához ilyen esetekben szükség van egy dekóderre, amelyet az antenna és a készülék közé kell csatlakoztatni. Ha azonban a gyártó már beépítette ezt a jelátalakítót, amelynek a Magyarországon elfogadott szabvány szerint DVB-T MPEG-4 HD tunernek kell lennie, akkor nincs szükség semmiféle kiegészítésre. Tesztdarabunk, a Sony KDL-40Z5500 pont ilyen. Integrált dekóderrel látták el, tehát készen áll a digitális földi jelek fogadására, és ezzel már most is hét csatorna érhető el előfizetési díj nélkül.

Kiváló kép

A kép minőségébe egyáltalán nem lehet belekötni. Egyfelől ott van az egészen jónak mondható 100 000:1 dinamikus kontrasztarány, másrészt a házi fejlesztésű Bravia Engine 3 áramkörcsalád igen szilárd és biztos alapokat jelent, amit meg is támogattak néhány képjavító eljárással. Ezek közé tartozik a Live Colour Creation névre hallgató megoldás, ami a gyártó szerint intelligens módon javítja a színeket, és amelynek olyan valósághű kép az eredménye, amelyben a nehezen visszaadható vörös és zöld színek is teljes valójukban pompáznak. Ez igen jól hangzik, bár azért hozzátenném, hogy nekem speciel ez idáig a többi tévé esetében sem volt semmi bajom a pirossal és a zölddel, de azt készségesen elismerem, hogy ezen a tévén tényleg leugrálnak a színek a képernyőről. Ebben biztosan szerepet játszik az egyedi WCG-CCFL háttérvilágítás (széles színskálájú, hidegkatódos fluoreszcens lámpát jelent), ami a Sony saját gyermeke, és amely kizárólag a Bravia televíziókban kapott helyet.

A HD, azaz 1920x1080 pixeles felbontás egy ilyen árkategóriájú, 450-480 ezres televízió esetében már alapvető elvárás. Ettől ma már senki se fog a falnak rohanni örömében, úgyhogy valami komolyabbat is kell gurítani, hogy pozícióban maradjon az adott termék vagy márka. A Sony a Motionflow 200 Hz technológiát állította csatasorba annak érdekében, hogy megfőzze a vásárlókat, és hogy lefőzze vetélytársait. Bár a bevezetés körüli hercehurca - az egyik konkurens koreai gyártó magának követelte a fejlesztőnek kijáró címet és így az elsőséggel járó dicsőséget - határozottan nem tett jót az eljárásnak. Elvonta a figyelmet a lényegről. Arról, hogy az így teremtett virtuális képkockáknak köszönhetően a képernyőn megjelenő mozgó jelenetek elvileg sokkal simábbnak, gördülékenyebbnek tűnnek. Kár, hogy kétszáz hertz ide-oda, nem annyira szembetűnő a különbség, mint ahogyan azt az ember a csinnadratta és a balhé nagyságából várta volna. Természetesen sokkal jobb a helyzet, mint néhány éve, hiszen szinte teljesen sikerült kiküszöbölni a zavaró csóvahatást, amikor a mozgó tárgy elmosódott képe ott marad a képernyőn. Ám az is tény, hogy a végeredmény még mindig nem tökéletes, hiszen a válaszidőt még mindig nem sikerült annyira lecsökkenteni, hogy megfelelően gyors legyen a képváltás. Így ritkán, de előfordul, hogy az előző képkockák maradványai a gyorsan mozgó objektumok esetén egy darabig még ott korzóznak a képernyőn.

Keleti kényelem, energiatakarékosság

A tévégyártók, így a Sony is mindent megtesz annak érdekében, hogy megkímélje a gondolkodással járó hihetetlen energiaveszteségtől a felhasználót. A menük kezelése pofonegyszerű, nehéz elképzelni, hogy bárkinek is gondot okozhatna a navigálás, főleg úgy, hogy a magyaron kívül még húsz nyelv közül választhatjuk ki a legszimpatikusabbat. A „Jelenetválasztás" funkcióval például a leghangulatosabb, legdinamikusabb és legvalóságosabb végeredmény érdekében egyetlen gombnyomással hozzárendelhetjük az éppen futó műsorhoz a leginkább illő kép- és hangbeállításokat.

Piros pont és a világ boldogabbik felén komoly forgalmat érő ötlet az, hogy az ökobeállításoknak köszönhetően csökkenthetjük a teljesítményfelvételt. Sőt az energiatakarékos kapcsoló aktiválásával elérhetjük, hogy az energiafelhasználás a nullára csökkenjen a készenléti üzemmód alatt, ami azért nagy szó, mert a jelenleg forgalomban lévő tévék kikapcsolt állapotban is falatoznak az áramból.

Az S Force Front Surround rendszer bevetésével a Sony mérnökei attól akartak megóvni, hogy le kelljen mennem a boltba, és vennem kelljen egy házimozirendszert. Bár lehet, hogy ez inkább a marketingesek trükkje volt, hiszen az ígéret szerint a két elülső hangfal teremt térhatású hangot. Erre eléggé kíváncsi voltam, mert már láttam ugyan olyat, hogy egyetlen oldalról történő hangsugárzással teremtettek surround hangzást, de olyat még nem, hogy ezt mindössze két hangszóróval érjék el. Hát itt se nagyon sikerült... Úgyhogy nem kell annyira sietnie annak, aki éppen rohant volna kidobni a házimoziszettjét.

A készüléken a divatnak megfelelően megtalálható egy USB-csatlakozó is, ezáltal képeinket, zenéinket, sőt videoanyagainkat is lejátszhatjuk közvetlenül, a számítógép közbeiktatása nélkül. Ez pompásan hangzik, a bibi csak az, hogy a DivX formátumot nemigen támogatja, ami viszont azt jelenti, hogy a fájlcserélő alkalmazások segítségével beszerzett filmek nagy részével nem boldogul. Dicséretes, hogy a Sony így is harcol a kalózkodás ellen, de amíg a versenytársak nem ennyire szégyenlősek, addig ez bizony hátrány.

Szürke egér a nappaliban

Sikerült belefutnom a minap egy meglehetősen régi, még a Wega családba tartozó Sony lapos képernyős tévébe, és konstatálnom kellett, hogy az a darab kinézetében simán összecsomagolja és hazaküldi ezt a modellt. Nyilvánvaló, hogy egy tévé esetében nem a külcsín a legfontosabb, mégis azonban jelentős szempont, hiszen egy olyan tárgyról van szó, amely méretéből és funkciójából fakadóan uralja a nappalit vagy a hálót.

A Sony KDL-40Z5500 egyszerűen semmilyen. Az elcsépelt zongoralakk szín, a semmitmondó vonalak, a díszítés hiánya nem tesz jót egy ilyen kategóriájú készüléknek. A Sony büszke a „draw the LINE", azaz vékony keretes kialakításra, és azt hangoztatja, hogy a vastag káva nem vonja el az ember figyelmét a képről. Ám ez nem több, mint porhintés. Nem emlékszem olyanra, hogy valaha is a vastag keretet fixíroztam volna a kép helyett, arra viszont igen, hogy mennyire tetszett a szupervékony megoldás. Nos ettől ez a modell elég távol van, hiszen ez esetben a 8,6 centiméteres mélység kimondottan bumfordinak hat a vetélytársak karcsú, kecses, egy centi mély televíziói mellett.

Szeretnék egy ilyet

Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy el tudnám viselni, ha a nappalimban egy ilyen kis jószág várná mindennap, hogy a kapcsolóval életet leheljek bele. Sőt kimondottan értékelném, ha együtt nézhetnénk meccseket, sorozatokat, rajzfilmeket, ha együtt hallgathatnánk zenét, és ha együtt örömködnénk, amikor sikerül valami nagyot alakítanom valami új generációs videojátékban. Tehát nem bánnám, ha egy Sony KDL-40Z5500 feszítene a lakásban, de az is igaz, hogy komolyan meggondolnám, kiadjak-e rá ennyi pénzt.

Ára: 425 500-455 000 forint

A Sony-szalon hivatalos árai:

Netes vásárlás esetén: 455 991 forint

Bolti vásárlás esetén: 479 990 forint

Szöveg: Szalai Péter